„Metalcore rózsaszín szalaggal” – Hanabie., Sun koncertbeszámoló – Dürer Kert, 2025.11.23.
Hanabie., Sun – Dürer Kert, 2025.11.23.
Normál esetben aligha végezne dobogós helyen a leggyakrabban használt szóösszetételek listáján a „japán, lányok, metalcore, Budapest” kompozíció, november 23-án azonban mégis maximálisan megállta a helyét ez a kifejezés, ugyanis a Hanabie. robbant be a Dürer Kert nagytermébe, az érdeklődésre pedig nem lehetett panasz, hiszen elővételben elkelt az összes jegy.
Vendégként a saját műfaját brutal popként aposztrofáló Sun izzította be a bulit, aki hivatalos Facebook-oldalának leírásában a Gojira-t és az Abbát nevezi meg a két nagy kedvenceként és már pusztán ennyi alapján is sejteni lehetett, hogy nem éppen átlagos produkciót fogunk látni. Maga a művésznév egyébként alapvetően Karoline Rose Sun német énekesnő-gitáros szólóprojektjét takarja, élőben azonban egy basszusgitáros-billentyűs és egy dobos is csatlakozik hozzá.
A külsőségekből is rögtön világossá vált, hogy Sun egyedi, markáns stílussal rendelkezik és a maga útját járja, ruházata ugyanis egyszerre tartalmazott magasszárú bakancsot, menyasszonyi fátylat és napszemüveget, amit egyik zenésztársa egy hasonlóan érdekes szettel fejelt meg, csak éppen feketében. Ilyen előzmények után elég nehezen lehetett belőni, hogy mi is fog történni a színpadon és az I Killed My Man első hangjai sem vittek sokkal közelebb a megoldáshoz, a végére azonban beindult a dal és ezzel együtt az egész koncert is, Sun pedig egyik pillanatról a másikra állította egy emberként maga mellé a közönséget és mintha még ő maga is nehezen hitte volna el, hogy milyen sikeresen zajlott le az első magyarországi koncertje a Dürer gyakorlatilag már ekkor is közel teljesen megtelt nagytermében.
Ezt a nagy érdeklődést persze elsősorban az este főattrakciója, a Hanabie. váltotta ki, akik – bármilyen meglepő is – mindössze három és fél hónappal ezelőtt jártak itt legutóbb, amikor is a Szigeten adtak a visszajelzések alapján kifejezetten jó koncertet. Ez az alkalom valószínűleg a lányok számára is emlékezetes volt, ugyanis a csapat énekesnője, Yukina megemlítette, hogy már hiányolták a magyar fővárost és vele együtt az itt fogyasztott pogácsát.
Ez a felütés is jól mutatja, hogy Sun-hoz hasonlóan a Hanabie. esetében sem egy szokványos jelenséggel állunk szemben, hiszen egy „átlagos” külföldi metal zenekar tagjaiban valószínűleg inkább a pálinka vagy esetleg a gulyásleves hagyott volna mély nyomot, de a Yukina, Matsuri, Hettsu, Chika felállású négyes semmilyen szempontból nem átlagos, még azzal együtt sem, hogy idén azért messze nem ők az egyetlen távol-keleti fellépők Budapesten, hiszen járt itt az Esprit D’Air, a One Ok Rock, a Mono, sőt, ha kitágítjuk a zenei horizontot, a dél-koreai Kiss Of Life szigetes koncertje is mindenképpen egyfajta mérföldkőnek tekinthető ezen a vonalon.
A japán kultúra persze mindig is sokakat vonzott – gondoljunk csak az animék és a mangák töretlen népszerűségére – és könnyen lehet, hogy zeneileg egyre erősödő trend lesz az elkövetkező években a felkelő nap országából előadók magyarországi felbukkanása. A duplázás egyértelműen jelzi, hogy a Hanabie. már most is komoly táborral rendelkezik itthon és ebben bizonyára szerepet játszik az a tény is, hogy gyakran Harajuku-core-ként aposztrofálják a muzsikájukat, arra utalva, hogy a metalcore – valamint a hardcore punk, a nu-metal, a pop és az elektronikus zenei megoldások – mellett hazájuk kultúrája is fontos szerepet tölt be az általuk képviselt koncepcióban.
Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy kicsit nehéz hova tenni, ami a színpadon történik és szép számmal akadnak olyan disszonáns pillanatok, amikor füllel, szemmel és aggyal sem egyszerű összerakni a teljes képet, hiszen a japánokra jellemző kawaii, avagy aranyos és cuki stílus egyik másodpercről a másikra csap át kimondottan súlyos témákba mind a zenét, mind az éneket tekintve, Yukina ugyanis látszólag mindenféle komolyabb erőlködés nélkül váltogatja a tiszta és a hörgős éneket.
És igen, ez az a pont, ahol gyakorlatilag elkerülhetetlenné válik, hogy kitérjünk arra a bizonyos elefántra a szobában, jelesül a Babymetal-ra, hiszen nyilvánvalóan ők a kézenfekvő válasz arra a kérdésre, hogy „hol láttunk már ilyet korábban?” A netes fórumokat böngészve egészen kemény vitákba is bele lehet futni a két zenekart párhuzamba állító kommentelők között, én viszont most ettől eltekintenék, már csak azért is, mert a Babymetal-hoz még nem volt szerencsém élőben, így nem lenne fair összevetnem a két produkciót, az igazság pedig valószínűleg egyébként is az, hogy a két banda gond nélkül megfér egymás mellett és azok alatt sem fog megnyílni a föld, akik mindkét együttes dalait merészelik hallgatni.
A Hanabie. koncertje ugyan nem volt különösebben hosszú – talán a 80 percet sem érte le – de a rengeteg audiovizuális inger miatt mégsem támadt az az érzésem, hogy jó lett volna, ha két-két és fél óráig is eltart a buli, mert az élmény így is kellően intenzív és tömény volt a szó mindenféle, de egyáltalán nem negatív kicsengésű értelmében. Tény, hogy sokszor kissé furcsa vagy akár egyenesen bizarr volt az összkép, de az is ugyanilyen tény, hogy a négy japán lány fantasztikus hangulatot teremtett és 2025 egyik legizgalmasabb koncertélményét hozták el nekünk az év végéhez közeledve.
Tóth Mátyás
Fotók: Hetessy-Németh Tünde (https://koncertmagazin.hu/)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
