Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Metallica Budapesten is megmutatta, amire csak a legnagyobb zenekarok képesek!

Annak ellenére, hogy idén talán soha nem látott mennyiségű turné éri el Magyarországot és a fesztiválok is hemzsegnek a neves külföldi zenekaroktól (itt a lista), nem kérdés, hogy a Metallica április 5-i fellépését övezte a legnagyobb figyelem és érdeklődés, az pedig valószínűleg senkinek nem okozott meglepetést, hogy a több mint egy évvel ezelőtti jegyértékesítés során percek alatt telt házas lett a Papp László Sportarénába szervezett koncert, ami akkoriban azért még beláthatatlanul távolinak tűnt és a rajongók úgy érezhették, talán soha nem is jön el a buli napja, olyan sokat kell még aludni addig.
 
Végül azonban mégiscsak eljött 2018. április 5-e és úgy alakult a napom, hogy többször is jártam az Aréna környékén, ahol már a koradélutáni órákban is gyülekeztek a legnagyobb rajongók az akkor még lezárt terület előtt, de metróval, villamosokkal és buszokkal is érkeztek az újabb Metallica pólós fazonok, hogy a korai sorban állással bebiztosítsák maguknak a legjobb helyeket az ezúttal középen elhelyezett színpad körül, amivel itthon legutóbb szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt próbálkozott a Tankcsapda, ugyancsak az Arénában, és a koncert elején úgy tűnt, sokaknak kisebb fejtörést okozott ez az újdonságnak számító elrendezés és talán nem is akarták elhinni, hogy tényleg minden irányból ugyanazt és ugyanolyan jól látni, a zenekar tagjai pedig szinte folyamatos mozgásban vannak és amennyire ezt a létszámuk lehetővé teszi, törekednek rá, hogy valaki mindig jusson minden oldalra és miután erről a közönség is meggyőződött, már sokkal jobb és arányosabb lett az eloszlás a színpad körül. Ez a jelenség egyébként ezúttal is tetten érhető volt, ugyanis a teljes telt ház ellenére az egyik oldalon úgy látszott, mintha még jó páran odaférnének, akik valószínűleg nem otthon maradtak, hanem a túloldalon próbálkoztak.
 
A Metallica hosszú évtizedek óta sokak kedvence. Egyrészt vannak ugye az ősrajongók, akik egyidősek vagy még idősebbek is a zenekarral, vannak az ő gyerekeik - a koncert egyik csúcspontja számomra egyértelműen az a 4-5 éves korú kislány volt, aki Metallica pólóban ugrált szülei körül hatalmas mosollyal az arcán, de ott volt a 12 éves Levi is, akinek sikerült a koncert közelébe jutnia, James Hetfield pedig külön is megszólította őt, ami elképesztő élmény lehetett.
 
 
Ugyanakkor ott vannak azok is, akik egyébként talán nem is rock-metal zenét hallgatnak alapból, de a Metallica mégis fontos számukra és érdeklődnek a zenekar dolgai iránt, ott vannak a koncerteken, ennek titka pedig szerintem elsősorban nem a zenében, sokkal inkább a tagok természetében és hozzáállásában keresendő, aminek ékes példája rögtön az előzenekar kiválasztása, hiszen köztudott, hogy a norvég Kvelertak többek kedvenc csapata a bandából, ami már önmagában nagy elismerés, az pedig nyilván végképp, hogy a turnéra is magukkal hozták őket. Persze ezek a koncertek értelemszerűen nem az állítólag a bagoly nemi szervéről elnevezett zenekarról szólnak, noha kétségtelen, hogy a norvégok black metalos-rock and rolllos-punkos ötvözetű muzsikája elég izgalmas és jól is szól, de elsősorban azért nem arénákba való. Ennek ellenére, aki adott nekik egy esélyt, szerintem nem bánta meg, ha pedig valaki a büfé felkeresését vagy a cigizést választotta helyette, jó zenei aláfestéssel tehette ezt.
 
 
Kilenc óra körül azután végre megérkeztek az este főszereplői is az Ennio Morricone-s-westernes intró után, amelynek jeleneteit a színpad körül elhelyezett, mozgatható kis kivetítőkön lehetett követni, amelyeket az egész koncert során ügyesen használtak, és még arra is gondoltak, hogy a képek közé beválogassák az első budapesti Metallica koncert plakátját és egy magyar zászló előtt lebegő Metallica felirat is megjelent a koncert vége felé, illetve, ahogy a turné minden koncertjére, erre az estére is külön pengetőkkel készült a zenekar, amelyeket aztán be is dobtak a rajongóknak.
 
 
És pontosan ezek a kis figyelmességek azok, amelyek kiemelik a Metallica-t a mezőnyből, mert bár a minden zenésztől megszokott „Budapest”, „köszönöm” és bátrabbaktól az „egészségedre” is bőven elég ahhoz, hogy megdobogtassa a magyar rajongók szívét, James Hetfield-ék nem érik be ennyivel és valahogy még az olyan pátoszos szavak is őszintén hangzanak tőlük, hogy a rajongótábor egy nagy család, amelyben bizony már ott vannak a következő nemzedék tagjai is, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Rob Trujillo és Kirk Hammett minden országban eljátszanak egy-egy „helyi” dalt a szólójuk keretében, ami Budapesten a Tankcsapda egyik klasszikusa, A legjobb méreg volt. Ezek az ötletek, valamint az, hogy turné közben is cserélődik néhány dal a programban, garantálják, hogy egy Metallica koncert ne legyen unalmas és teljesen kiszámítható és bár nem kétséges, hogy ők is mindent alaposan elterveznek, ami elengedhetetlen is az olajozott működéshez, mégsem kelti semmi azt az érzetet, hogy az utolsó szóig is mozdulatig begyakorolt és teljesen egyforma lenne minden este.
 
 
Nyilván bele lehet kötni bizonyos dolgokba a produkciót illetően és Lars dobolását sem alaptalanul érik folyamatos kritikák, ezek valahogy mégis mellékessé válnak és nem is igazán ütköznek ki élőben, hacsak valaki nem direkt azért megy, hogy ezekre figyeljen. A Metallica 2018-ban is tud olyat mutatni, amit más nem és olyan élményt nyújtani a közönségüknek, amire csak a legnagyobb zenekarok képesek.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
1. Hardwired
2. Atlas, Rise!
3. Seek & Destroy
4. Hit the Lights
5. Welcome Home (Sanitarium)
6. Now That We’re Dead
7. Dream No More
8. For Whom The Bell Tolls
9. Halo on Fire (benne A legjobb méreg)
10. Breadfan
11. Fuel
12. Moth Into Flame
13. Sad But True
14. One
15. Master of Puppets
 
Ráadás:
 
16. Spit Out the Bone
17. Nothing Else Matters
18. Enter Sandman
 
 
 
 
 
 
 
 
Tóth Mátyás
 
Index fotók: Valentin Szilvia