A hardcore mindig is megmaradt az undergroundban, de talán pont ennek köszönheti varázsát, és azt, hogy ez a műfaj valóban több, mint zene: egy életérzés. Erről és sok minden másról is beszélgettünk a színtér egyik legjobb hazai csapata, a Hatvan City Hard Core frontemberével, Orjovics Fecóval.

Rockbook: Mikor és hogyan alakult a zenekar? Mennyit változott azóta a felállás?

Orjovics Fecó: Sziasztok! A banda 3,5 éve alakult egy hatvani Jam Garden nevű kezdeményezéssel. Akkor Hatvanban elindult egy helyi kezdeményezés (Laczik Fecó egyik ötletgazda által), aminek a lényege az volt, hogy a régen igen nagyhírű helyi és környékbeli zenészeket újra összehozzuk akkor még csak egy könnyed zenélésre. Azóta nem sokat változott a csapat, egy gitárral kevesebben vagyunk és idén csatlakozott hozzánk Nagy Hunor (Beatrice).

Rockbook: Korábban a Schizoid tagja voltál. Azzal a zenekarral mi most a helyzet, várható még valamilyen folytatás?

Fecó: Ó, igen, a Schizoid. Életem egyik meghatározó zenekara volt. Imádtam a dalokat, a zenét, a bulikat… szerintem az a banda, ha tovább működik, ma egy meghatározó zenekar lehetne a magyar zenei életben. A folytatás nem valószínű, többen oszlopos tagjai más futó zenekaroknak, de ha rajtam múlna, szívesen nyomnám ismét…

Rockbook: Hatvanban nagyon komoly összetartás jellemzi a zenekarokat, több csapatnak a próbaterme is közös. Minek köszönhető ez az egység?

Fecó: Amint már említettem, egy szerintem Magyarországon egyedülálló kezdeményezés volt a Jam Garden és ezzel együtt (köszönhetően a városvezetésnek) egy másik igen fontos dolog, a próbaterem. Helyi zenészek segítségével építettük fel a helyet, hangszigeteltük, villanyt szereltünk, stb. Mindenki, aki tudott, segített, hogy egy minden igényt kielégítő próbahelyet kapjanak a helyi muzsikusok. Ingyen használhatjuk a helyet, kaptunk felszerelést és télen-nyáron használhatjuk, amikor szabad időpont van! Mert a hely igen elfoglalt, a helyi zenei élet minden műfaja használja a gyermekdalokat játszó zenekartól kezdve az önálló énekesekig, és persze a keményebb műfaj is itt készül a bulikra.

Rockbook: Az összetartás a városon kívül is jellemző a csapatra, sokszor játszottátok már például a Hortobágy Hardcore Crew-val és a Magorral. Régi ismeretségekről van szó, vagy ez egy természetes dolog, hogy egymásra találnak a hardcore zenekarok?

Fecó: Sok HC bandával jó a kapcsolatunk: HHCC, Drawing, Dolor, és sorolhatnám… a testvérzenekarunkkal, a Magorral is nagyos szoros a kapcsolatunk. Az undergroundban szokás, hogy oda-vissza hívjuk egymást és így segítjük egymást, hogy a HC feeling eljusson mindenkihez. Úgy gondolom, hogy a hardcore egy olyan réteg, ahol ez erősebben működik, mint más műfajokban, persze itt is vannak gyermekbetegségek, de ezeken az egység, a családias összefogás és összetartozás túljuttat minket. Ezek nem csak üres szavak, igen sokan ezt így gondoljuk, ezért marad undergroundban a HC. A Drawing énekesével, Nagy Balázzsal sokat szoktunk ezen a témán elmélkedni, órákat tudunk beszélni és megoldani a nagy frankót…

Rockbook: A YouTube-on mindkét klipetek (Otthon, Isten szemében) a Hardcore Worldwide csatornáján található, és több külföldi rádió is játszotta már a dalaitokat. Hogyan adódtak ezek a lehetőségek?

Fecó: Köszi! Akkor ezek szerint te is megnézted őket! Igen sok pozitív visszajelzést kaptunk a klipek kapcsán. Ez is megerősít minket, hogy jó, amit csinálunk. Tudod, azt szokták mondani, hogy mi azért játszunk, hogy másokat szórakoztassunk a zenénkkel, és ha már egy embernek tetszett, már elérte a célját! Ha magáénak érzi a mondanivalóját, a szöveg megfogja őt, már nem volt hiába az utazás, a próbák.

Visszatérve az eredeti témához a HCWW-ra már igen egyszerűen fel lehet kerülni… itt jegyezném meg, hogy szerintem sok oda nem való (nem HC) banda klipje van fent. Lehetne mondjuk Metalcore Word Wide, Thrash Core Word Wide, stb…

Rockbook: Úgy tudom, legutóbb a Sick Of It All koncertjén jártatok a „nagyok” közül. Kik a legnagyobb kedvenceitek/példaképeitek, és milyen más zenéket hallgattok a hardcore-on kívül?

Fecó: Igen, ha itt vannak Magyarországon, ott vagyunk! A Sick Of It All az egyik nagy kedvenc, az, amit ők képviselnek és átadnak nekünk, a közönségnek, az szerintem egyedülálló! 2 óra tiszta, kőkemény HC! Semmi holtpont, semmi mellébeszéd…. ezt mindenkinek látnia és hallania kellene… egyszerűen utánozhatatlan! Nagy kedvenceink még az Agnostic Front, a Madball, az Ignite, a Hatebreed és még sorolhatnám. Természetesen a zenekar minden tagja sokféle muzsikát hallgat, Karesz imádja az AC/DC-t, Hunor Muse-t hallgat.

Rockbook: A hardcore a többség számára nem csak magáról a zenéről szól, hanem egy teljes életérzésről. Nektek mit jelent ez a kifejezés? Hogyan kerültetek kapcsolatba a műfajjal?

Fecó: Hát igen, itt egy nagy monológ jönne, de egyszerűen úgy éljük meg ezt, mint egy nagy család, mint egy igazi család. Összejárunk, együtt nyaralunk, segítünk a másiknak, ha bajban van, ha építkezik, vagy csak egy sört dobunk az arcunkba. Lehet, közhelyesen hangzik, de tényleg így van, többen a zenekarban gyerekkorunk óta ismerjük egymást és zenélünk, ez máshogy nem megy, nem vagyunk sláger gyárosok, meg média fenegyerekek, egyszerűen csak azt játsszuk, amit szeretünk. Itt a nagy öreg HC vonalon én vagyok, én fertőztem meg a többieket is. A HC még a 90-s évek elején lépett be az életembe, akkor a klasszikusokat hallgattam, a Gorila Biscuits, a Token Entry, a Black Flag, az Agnostic és a Sick Of mellett persze ment a Pantera (örök kedvenc), meg a Suicidal Tendencies. Ezek a bandák voltak a legmeghatározóbbak a zenei világomban. Sokan akkor nem is tudtak hová tenni engem, az öltözködésem, a stílusom… mondtam én, hogy HC-s vagyok… „Az meg mi?” - kérdezték sokan, én meg adtam nekik kazettát és van, akinek bejött, van, akinek nem.

Rockbook: Hogy születik egy-egy új HCHC nóta? Ki a fő dalszerző a csapatban? Mikor várható a tavalyi négyszámos EP folytatása?

Fecó: Sok dalunk már 96-97-ben meg volt és az akkor egyedülálló Clone zenekar tolmácsolásában volt hallható. Miért egyedülálló? Mert akkor itthon nem volt olyan banda, amiben két énekes volt a színpadon! Nagyot ütött és korszakalkotó volt. Ők sokat nyomták a Tankcsapdával, a Junkies-zal. A számírás van, amikor könnyen jön, van, amikor kevésbé. Általában Karesz ötleteire támaszkodunk és abból faragjuk ki az újabb dalokat. Mindenki beleteszi a magáét és ebből lesz az új nóta. Dolgozunk az újabb dalokon, ebből az egyik az Otthon, amiről már beszéltünk a riport elején, és van már jó pár, amit most gyúrunk véglegessé, hát szerintem nagyon jók lettek, év végére lesz egy nagylemeznyi anyag belőle, de nem szeretnénk erőltetni, úgy nem megy.

Rockbook: Hol láthatunk benneteket mostanában? Mik a zenekar tervei erre az évre?

Fecó: Legközelebb a Kaptárban játszunk és több buli szervezés alatt van. Mi hobbiból zenélünk, ezt mindenki így is fogja fel, természetesen kellő komolysággal…(hülyeség). Mindenkinek családja van, munkahelye, és egy fura hobbija: a zenélés. Idén szeretnénk havi egy-egy bulit és év végére egy nagylemeznyi anyagot összehozni.

Rockbook: Köszönjük szépen az interjút!

Fecó: Mi köszönjük! HCHC legyen veletek!

A zenekar Facebook oldala itt elérhető!

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.