„Mi van a maszk mögött?” - Corey Taylor: 'CMFT' lemezkritika
Manapság rájár a rúd a zenészekre; koncertek híján marad a stúdiózás, új lemezanyag megírása és kidolgozása, míg stabilizálódik a helyzet, így az egyetlen bevételi forrás a hanghordozók és a merchandise cuccok értékesítése marad. Tudom, szomorúan hangzik, de jelen esetben nem tud senki mást tenni, csak azt, hogy türelmesen kivár.
Sokat gondolkoztam azon, hogy hova tegyem ezt a debüt albumot. Leginkább a motivációt szerettem volna megfejteni, ami mögötte van. Az áldásos zeneipar kalandos történetei során láthattunk már hasonlót, bandák felbomlása után gyorsan meginduló (majd szép lassan leépülő) szólókarriert vagy új, ilyen-olyan projektbe való menekülést. Még most sem tudom eldönteni, hogy Corey Taylor (Slipknot és Stone Sour énekes) bemutatkozó anyagával egy titkos, hátsó ajtót próbál kinyitni (vagy kiépíteni) a meglévő, zárt szituáción vagy rengeteg, felhalmozódott és megvalósításra váró saját témája van. Kicsit arra emlékeztet a dolog, mint amikor egy végletekig kiégett muzsikus teljesen más műfajban kezd el alkotni, több-kevesebb sikerrel, lesz, ami lesz alapon, csak, hogy meglegyen az a bizonyos fix pont öregkorára, amikor már a rock and roll sátáni tüzes szekere nem robog tovább. Idővel a lóerő kikopik, ezt be kell ismerni, hogy elvész a lendület, de jóleső érzés, ha marad utána valami. Akár egy lemez formájában.
Corey Taylor (énekes, gitáros, dalszerző, billentyűs, stb., stb.) a hangzatos CMFT névre keresztelt albumon vendégzenészekkel karöltve, mondhatni, eddig még „nem igazán ismert arcát” mutatja meg. Ha lehetünk direktek, akkor azt mondom, hogy dobjunk félre minden eddigi impressziót, információt és csapatot (Slipknot és Stone Sour) amin keresztül identifikáltuk énekesünket és indítsunk előtte tiszta lappal. Mielőtt a lejátszóban landolt volna a korong, semmilyen háttérinfóval nem rendelkeztem, nem a láttam a videókat sem és a zenébe sem hallgattam bele előzetesen. Annyit tudtam, hogy maszkos kisbarátunk rádióbarát üzemmódban fog végig dalolászni, de hogy ezt milyen zenei körítésben fogja megtenni, arról lövésem nem volt. Tippjeim voltak, persze, de lássuk csak, mi van a maszk mögött!
13 nótát préseltek a CDre, amolyan stílus-kavalkád mintájában: rádió-pop versus stadion-rock, hair metal country és a helyi kőbánya blues, s mint várható volt, a két anyazenekar hatásai néhol vissza-visszaköszönnek. A műfajok alapos összegyúrása után megkapjuk a CMFT-t, ami egy abszolút könnyen emészthető, de ugyanakkor minőségi munkát tartalmazó retro-flash / rock-metal lemezt eredményez. A hangzásban érződik némi kettőség: a megszólalás mai, de valahol nosztalgia feelingje van a dolognak, olyan mintha visszaugrottunk volna vagy 20-30 évet az időben. Néha egészen filmzeneszerű, amit hallok (Black Eyes Blue, Samantha’s Gone, Kansas), amerikai szappanoperák, tévésorozatok jutnak eszembe a dalok hallatán. Néhol pedig olyan, mint a sleaze-rock, amiből hiányzik a kosz, mint a haj-metal amiben nem érzem a hajlakk szagát, csak a rutinos körök, biztonságos megoldások jönnek sorjában. Minden a helyén van, (gitárszólók, kiállások, kórusok, stb.) még a mellékvokálok is pont ott „óó-óó-znak” meg „úúh-úú-úúúúúhznak” ahol kell, érződik, hogy meg van írva a CMFT, de az első emlékezetes pont, az akusztikus kezdésű Silverfish. Klasszikus rock sláger, 90-es éveket idéz, Corey óriásit tol benne. Szépen, tisztán és erőteljesen énekel. Mindig is tudtuk, hogy ez a csávó többre képes, a Slipknot nyújtotta féktelen agresszión túl is van élet, sőt láthatóan egyre többet használja dallamos vokáljait, a Stone Sour-ben pedig aztán végképp, de itt most nincs se hörgés, se sikoly, se mániákus nevetgélés. Mondjuk nem illett volna ide, meg amúgy is más vizeken evezünk. A Culture Head keménykedését pont emiatt nem tudom komolyan venni, fuck you így, fuck you amúgy, oké, értem. Kellett egy ilyen szám is, ami viszont megmenti a totális klisé-halmazba való eséstől az a gitármunka: a szólók remekül meg vannak írva, a főriff alattomos, a refrén harapós. Taylor mellett Christian Martucci (eredetileg Stone Sour gityós) és Zach Throne gitározik, munkájuk elismerésre méltó, ügyes kezűek. Az Everybody Dies On My Birthday tipikusan a közösen éneklős-táncolós nóta, az erősebb tételek közé tartozik. A benne levő gitárszóló ismételten durván hasít. Félreértés ne essék, nincsenek töltelék trackek a CMFT-n, csak a dalok intenzitása-hangsúlyossága váltakozó. Másik kedvencem a Silverfish mellett a The Maria Fire, mely a Steel Panther lazább pillanatait juttatja eszembe. A gitármunka itt is szenzációs, minden elismerésem érte. Hangulatos, szerethető darab. Mint minden debüt, erről sem maradhat ki a lírai ömlengés (már vártam) a Home képében megkapjuk ezt, egy pőre zongora és ének kompozíció formájában. Nincs vele gond, biztos lesz olyan, akinek ez tetszik.
A videoklipes CMFT Must Be Stopped olyan, mint egy szét-rappelt aréna-metal induló, kicsit Bodycount-ra hajaz, tele van nyomva featuring-gel (Tech N9ne és Kid Bookie) ki is lóg a többi track közül. Ennél a pontnál azt hittem, hogy végére értünk a lemeznek, kb. az az érzésem volt, hogy az énekest szándékosan bezárták egy piszoárba a turnén és nélküle elnyomtak plusz egy számot. Aztán elolvastam az utolsó dal címét: European Tour Bus Bathroom Song… Hát igen. Ha lehet, ez még jobban elüt a többitől, egy gyors, punkos, tuka-tukás tekerés, S.O.D. és társai feeling. Moshpit, körpogó, betűzgetős csordavokál, pici kétlábgép, majd finis. Amolyan zenekari poénnak tudható be, hangzásban izmosabbnak tűnik, de nem feszíti szét vészesen az összképet. A muzsikusok zenei tudására nem lehet panasz, konkrétan azt játszzák, amit az adott dal atmoszférája, stílusa megkíván, minden képességük megvan hozzá, semmi több.
CMFT band
A megrögzött Slipknot rajongók biztosan furán fogadták ezt a korongot, a Stone Sour-ral nyájasan kacsintgatók meg már lehet várták ezt, nem tudom, de azt biztos, hogy érdemes más aspektusból megközelíteni a CMFT-t. Corey Taylor maszkja alatt remélhetőleg nem egy bőrből varrt másik maszk van, de ezt majd az idő bizonyítja.
Az album dallistája:
01. HWY 666
02. Black Eyes Blue
03. Samantha's Gone
04. Meine Lux
05. Halfway Down
06. Silverfish
07. Kansas
08. Culture Head
09. Everybody Dies On My Birthday
10. The Maria Fire
11. Home
12. CMFT Must Be Stopped (feat. Tech N9ne and Kid Bookie)
Lupus Canis
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
