Bejelentkezés

x
Search & Filters

Minden idők 10 legjobb metal albuma a Rolling Stone magazin szerint



A rock kultúrával és zenével foglalkozó nagyobb magazinok előszeretettel válogatnak össze listákat különböző témákban és szigorú alapvetésekkel. A zenei magazinok közül talán a legnépszerűbb a Rolling Stone, amely szintén kreál olvasói és szerkesztői listákat. A hosszúnak tűnő 50-es, 100-as, 500-as tételű listák sokszor ténylegesen a lényegre tapintanak, ahogy közeledünk a dobogós vagy legalábbis a top tízes említettekig. A Rolling Stone magazin stábja a legjobban sikerült és nagyhatású metal lemezeket sorakoztatta fel és állított belőlük egy rangsort. 
 
10. Pantera – Vulgar Display of Power (1992)
 
A Pantera, miután felhagyott a ’80-as évekbeli regionális texasi glam banda attitűddel, újragondolta az egész zenélést. A thrash megközelítésű, proto-groove metalos „Cowboys from Hell” utódja meghozta a kívánt hatást és sikereket. A „Vulgar Display of Power” nagy befolyással bírt a groove metal új irányvonalára és előző lemezükkel megalkották a műfaj alappilléreit. Mind a kritikusok és mind a rajongók jól fogadták és ezzel a ’Vulgar Display’ lett az együttes legtöbbet eladott albuma. Egyes feltételezések szerint a ’90-es évek legbefolyásosabb heavy metal albumának tekintik.
 
 
 
9. Ozzy Osbourne – Blizzard of Ozz (1980)
 
A Black Sabbathból kilépő, alkoholtól bűzlő és fanyar hangulatú Ozzy Osbourne zeneipari részvényei annyira semmitérőek voltak, hogy még a legnagyobb rajongói se tudták volna elképzelni, hogy új lemezszerződést fog kötni akármelyik kiadóval. Angliában 1980 szeptemberében és rá hat hónapra az USA-ba is megjelent a rendkívül figyelemreméltó koncentrált lemeze a „Blizzard of Ozz”. A komoly technikai fejlődéshez és a korszerű hangzáshoz nagyban hozzájárult Rhandy Rhoads gitárvirtuozitása is. Mindemellett profi zenészekkel dolgozott együtt Ozzy, ami szintén kulcsfontosságúak voltak az album sikereihez és ahhoz, amit ma úgy hívunk, hogy a ’80-as évek metal zenéje’.
 
 
 
8. Megadeth – Peace Sells… but Who’s Buying? (1986)
 
Három évvel a Metallicától való elbocsájtása után Dave Mustaine még úgy hangzik a Megadeth második lemezén, akit még mindig átjár a megtestesült düh. Korábbi lemezükhöz hűen ugyanazt a kiegyensúlyozott thrash metalt játszák, annyi különbséggel, hogy Mustaine több teret hagyott Chris Poland-nak a ritmus-, de főleg a szólózások tekintetében. Poland játékában a dzsesszes gitártémák túlvilágivá értek a thrash-el keveredve, így megszületett az az utánozhatatlan és egyedi Poland-féle játék ami az egész lemez atmoszférájának lényeges részét képezi. Az album kemény ütésű kompozíciói és lírai vitriol készsége érezteti a hallgatósággal, hogy itt komoly személyes történetek inspirálták a lemezt. Az Allmusic egyik kritikusa az alábbi megállapítással jellemezte a ’Peace Sells’-t: „Ez egy korai thrash metal klasszikus, amely a punkos politikai tudatosság és egy sötét, fenyegető, tipikus heavy metal világnézet kombinációja.”
 
 
 
7. Motörhead – No Remorse (1984)
 
A heavy metal sosem volt az a kislemezes műfaj, sokkal inkább a nagylemez hosszúságú dal kompozíciókkal jelezte a zenekar fejlődését és növekedését. De a Motörhead kivétel ez alól, több szempontból is. A Motörhead Lemmy egyik bevallása szerint sokkal inkább rock n’ roll, mint heavy metal. A nagylemezeiket pedig, több kis- és középlemez is övezte és voltak/vannak is, amelyek fejlődéssel és népszerűsödéssel jártak. Helyesebbnek tűnik ezért, hogy egy antológia képviseltesse magát ezen a listán az első tíz album között. A „No Remorse” volt, az első válogatáslemeze a zenekarnak, amelyen korábbi dalok mellett újak is feltűntek a lemezoldalak záróakkordjaiként az új felállással.
 
 
 
6. Slayer – Reign in Blood (1986)
 
A Slayer korábbi lemezének, a „Hell Awaits”-nek az utódja, óriási hatást fejtett ki a ’80-as évek thrash metal kultúrájának minden szegletére. A kemény zenében mérföldkőnek számító „Reign in Blood” olyan klasszikusokkal vette föl a versenyt, mint a Metallica „Master of Puppets” vagy a Megadeth „Peace Sells” albuma. De mégis különbözött műfajbéli vetélytársaitól. A jellemzően 5-6 perces progresszív töltetű dalokat felváltotta az átlagban 2-3 perces rövid, velős és lényegre törő metal produkciók. A tíz dal a maga kevesebb, mint fél órájával Kerry King és Jeff Hanneman merev gitár-riffjeire és absztrakt expresszionista szólóira épül, amelyeknek mondanivalóját Larry Caroll által festett, démoni albumborító remekül tükrözi. A Kerrang! magazin minden idők legkeményebb albumának nevezte a „Reign in Blood”-ot.
 
 
 
5. Black Sabbath – Black Sabbath (1970)
 
Ezzel az albummal indult el maga a ’heavy metal’, mint műfaj. Az erősen blues hatások inspirálta lemez a Black Sabbath életművében kiemelkedő pozíciót foglal. Az album hangzása az akkori időkben szokatlan volt, sötét-misztikus témák és kísérteties hangulat, amit maguk a zenészek, Ozzy, Tony, Geezer és Bill állítottak elő. Érdekesség, hogy akkoriban a Rolling Stone teljesen elutasította és kritikán aluli megjegyzésekkel bombázta az albumot, de a kétezres évek elején megváltozott véleménnyel voltak az albumról. A sejtelmes borító, a belül található fordított kereszt és az okkult témájú verssorok miatt a zenekart sokan sátánistának bélyegezték. De az ellentáborok okozta negatív véleményeken felül kerekedett a zenekar és későbbi lemezeivel csak ráerősített arra a tényre, hogy egy új műfaj van születőben, ami temérdek új zenekarnak adott ihletet. Egy igazi rock zene-rajongó pedig egyenesen libabőrözni kezd, mikor meghallja az eső csepergést a mennydörgéssel, a harangszóval és Iommi mester kísérteties riffjének kezdetével.
 
 
 
4. Iron Maiden – The Number of the Beast (1982)
 
A brit kvintett zenekaron belüli változások alatt volt és új anyagon dolgozott. Az Iron Maiden minden korábbi ötletét felhasználta, így valami újjal kellett, hogy előrukkoljanak. Az új énekessel, Bruce Dickinson karizmatikus előadásával áttörésre készült a zenekar, ami be is jött. The Number of the Beast a heavy metal egyik legismertebb, legnagyobb hatású albuma lett, amely generációkra volt és van hatással a mai napig. A brit heavy metal új hullámos zenekarai közül a Maiden abszolút prioritást élvezett, de ennek hátrányai is voltak. Mint a többi hasonló zenekart, őket is sátánistának kiáltották ki az albumborítón megjelentetett ördög miatt. De a lemezeladások és a folyamatosan növekő sikerek ezen túlmutattak. Az IGN és a Metal-Rules.com dobogós helyen említi az albumot a legnagyszerűbb heavy metal lemezek soraiban.
 
 
 
3. Judas Priest – British Steel (1980)
 
A ’70-es években a brit metal az ’Iron Man’ hangjának morgásáról és a ’Smoke on the Water’ lassú őrléséről szólt. De ahogy a British Steel borítója is mutatja, a Judas Priest pont ezt a metaforát akarta megváltoztatni és borotva-szerűen szakított is ezzel. A ’80-as évek elején bemutatott lemez az együttes addigi legismertebb szerzeménye lett. A lemezen egyensúlyba kerültek a vokális dallamívek, a hangszeres melódiák, az izgalmas tempók és ugyanúgy nem veszítettek erejükből a gitárok torz morajlásával sem. Főleg a kritikusok, komolyan kezdték venni őket és megindult az amerikai lemezértékesítés és már csak hajszál választotta el őket a nagy amerikai áttöréstől.
 
 
 
2. Metallica – Master of Puppets
 
A Metallica harmadik stúdióalbuma a thrash metal történetében a műfaj kiemelkedő darabja. A „Master of Puppets” a kezdetektől a végéig remekmű. Alig két év eltelte után, mielőtt vadabbnál vadabb dallamokat mutattak be a „Ride the Lightning” lemezen, a ’Master’-en sokkal komplexebb és tökéletesített dalokat találunk. A halálmegvető ütemek mellett militarista és fülbemászó ritmusok, de alkalom adtán baljóslatú akusztikus részek is megtalálhatóak. Az amerikai thrash metal színtért megszilárdító lemez széleskörű elismeréseket kapott.
 
 
 
1. Black Sabbath - Paranoid
 
Nagyon nehéz elképzelni, hogy mi lett volna az ’Iron Man’ ikonikus komor riffje, a ’War Pigs’ muzikális sűrűsége vagy a ’Paranoid’ gyors tüzelése nélkül. Óriási kritikai megbecsülést szerzett, mivel a hard rock és heavy metal műfaj úttörő albumaként jellemzik. Rob Haford a Judas Priest énekese a ’Paranoid’-ot a metal tervrajzaként definiálja, emellett új hangzásra és színtérre vezette a világot. A töltelék dalnak induló címadó szerzemény a heavy metal egyik nagy klasszikusa lett. Számos magazin és zenei kritikával foglalkozó vállalkozás egy véleményen van az albummal kapcsolatba és ezt a rajongók és az a sok zenekar is alátámasztja, akiknek példaértékű vagy kiinduló pont ez a mestermű.
 
 
Csernus Ábel