Miyavi energiabomba a Dürer színpadán (koncertbeszámoló) - 2023.09.26.
Miyavi – 2023.09.26., Dürer Kert
Késő nyári meleg, hosszú kígyózó, legfőképp ismét hölgy rajongókból álló, toporgó, izgatott sor a bejáratnál. Ez fogadott ismét, a most XX. éves pályafutását ünneplő japán Miyavi budapesti koncertje előtt. A Dürer kert nagyterme adott otthont az estének, és szépen meg is töltötte azt a „Szamuráj Gitáros”.
A forgatókönyv ugyan az volt, mint legutóbb, hétkor beengedés, nyolckor előzenekari bemelegítés nélkül indult a műsor. Az aktuális turnén hosszabb a program, mélyebb a merítés, ha már két évtizednyi szóló sikerét ünnepelhetjük Miyavival. A színpadképet sem variálja túlzottan a kungfu gitárzseni, ugyanaz, mint négy éve, balról a dobos BoBo, jobbról a DJ Lenny, hátul kivetítő, előtte a gitáros iszonyú intenzív előadása zajlott.
Most kicsit más szemmel, füllel próbáltam hozzáálni az előadáshoz (bár ez nem könnyű, mert nagyon gyorsan magával ragad Miyavi személyisége, embertelenül profi előadás módja). Könnyed bevezetésnek a „Selfish Love” indította a programot, kicsi átmozgatásképp, cserébe már a második „What’s My Name” dalnál megőrült a női szakasz az előadó lábainál, de azért sokkal jobban kikúsztak számomra a bluesos- rockos alapok a dalokból, persze teljesen aktuális megszólalással, és az előadó egyedi gitározásával megbolondítva, egyedivé téve azokat.
Minden korszakából kaptunk kis szeletet, kiválóan követhető volt a pályafutás ívében az elektronika belépése, az R&B, a hip hop, a popzene ötvözése a rockos alapokkal.
Fekete szűk naciban, fehér bőrdzsekiben, kezében a fehér Telecasterrel vonzotta a tekinteteket, nagyon hozzáértő módon etette tenyeréből a hívőit. Minden előre megtervezett mozdulatával, gesztusával, mimikájával őrületbe kergette a jelen lévő lányokat, anyákat. Engem a hihetetlenül jó gitározásával, és a kiváló dalaival tud megfogni Miyavi. A „Secret” dalban elég volt, hogy fél válláról ledobja a bőrjakót, és már aléltak is sikongva hölgyek.
Középtájon került elő az akusztikus gitár, elöl kirakott széken ülve pengette el az „Under The Same Sky”, „Kimi ni Negai wo” dalokat, utóbbi igen magas ívet megjárva hangzott el. Itt már sokat sztorizott a múltjából, a pesti élményeiből, itták szavait a jelen lévők. Egyébként egy szuper kulturált, intelligens, és nagyon kedves, aranyos ember mindenki számára Miyavi. Az élete tele csavarral, a lecsúszástól a csillogásig. A semmiből jutott idáig, nagy szerencse mindenkinek, hogy a gitárt nem tette a sarokba porosodni, kár lenne érte.
Volt néhány mesélősebb, popos dal, de az utánuk érkező „Fire Bird”, „New Gravity”, de legfőképpen a „No Sleep Till Tokyo” és a „Horizon” már adta a tempót ismét rendesen a táncosabb lábaknak.
A nagyon lelkes közönség persze csak rövidke szünetet engedélyezett az előadónak, néhány perc után már jött is a ráadás, ha lehet mondani, még egy vödörnyi energiát rátéve a főműsorra. Fekete, elöl hatalmas, piros Miyavi feliratos egyentrikókban tolták a zenészek. Gitárhősködés is volt itt már rendesen, mert nem csak az egyedi, ahogyan penget Miyavi, hanem azért néha meg is szaladnak az ujjai, és azok a pózok, amiket hozzá tesz, nagyon mutatnak a színpadon. Négy dalt tettek még a hallójáratainkba, „Subarashikikana,..”, a nagyon együtt éneklős „The Others”, és a „Day 1” sorakoztak a közel két órás program végén. Levezetős, táncolós pacsizásnak és köszönetnyilvánításnak, már csak gépről szólt az „Under the same Sky”, akik elöl álltak, kaphattak még az előadó baráti kézfogásaiból is.
A japán zene még mindig nehezen talál utat magának a nagyvilágban, de néhányaknak azért már sikerül áttörniük sok gátat, eljutni földünk minden pontjára, rengeteg munkát beletéve a karrierjük építésébe, és ennek zamatos gyümölcsét kaptuk, jelen esetben Miyavitól is.
Elemi erejű energiabomba az ember, akik nyitottak az újra, az egyedi zenékre, sajnálhatják, hogy nem voltak itt, de legközelebb ne hagyják ki. Remek dalok, sok-sok együtt éneklős refrénnel, humorral, szeretettel fűszerezve az egész műsor, ez volt a terítéken.
Azt se feledjük, hogy az ENSZ-es elfoglaltságai mellett sok filmben is látható már (az utóbbi covidos években egyre több színészi munkát vállalt), és nyugodtan kijelenthető, filmvásznon is igen meggyőző tud lenni Miyavi, a „Szuverén, Beskatulyázhatatlan Művész Úr”.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Selfish Love
02. What's My Name?
03. Survive
04. Ahead of the Light
05. So On It
06. In Crowd
07. Secret
08. Cry Like This
09. Tears on Fire
10. Long Nights
11. Under the Same Sky
12. Kimi ni Negai wo
13. Girls, be ambitious.
14. Hi no Hikari Sae Todokanai Kono Basho de
15. Sakihokoru Hana no You Ni -Neo Visualizm-
16. Fire Bird
17. New Gravity
18. Bang!
19. No Sleep Till Tokyo
20. Horizon
Ráadás:
21. Subarashikikana, Kono Sekai - What a Wonderfoul World
22. Under the Same Sky
23. The Others
24. Day 1
Az új Dürer-ben most jártam először, és csak pozitívan tudok nyilatkozni róla. Hangulatos, átlátható, jól szólós, kulturált a hely. A szervezőknek, és a Livesound-nak pedig ismét meg kell köszönni a lehetőséget, hogy láthattuk a nem éppen hétköznapinak mondható Miyavi aktuális előadását.
Rici
Fotók: Hetessy-Németh Tünde
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
Facebook kommentek