Bejelentkezés

x
Search & Filters

Mostantól "kötelezővé kellene tenni", hogy a Fish! és a Supernem csak együtt léphessen fel! (koncertbeszámoló)



Fish!-Supernem - 2017.09.20. Budapest park

 

Egy bandaháború általában véresen komoly és rengeteg áldozattal jár mindkét fél részéről. Amikor azonban kiderült, hogy szeptember 20-án, a Budapest Park idei szezonjának egyik utolsó buliján a Fish! és a Supernem csap össze, sejteni lehetett, hogy ez a harc kevésbé lesz durva, viszont annál őrültebb.

Bár délután még akadt némi napsütés, estére elég hideg lett, és a szerda esti időpont egyébként sem a „legrákendrollabb”, és valószínűleg mindkét tényező közrejátszott abban, hogy háromnegyed hét körül még csak néhányan lézengtek a Parkban és előtte. Szerencsére a következő 20-30 percben jó néhányan befutottak még, így mire a Dope Calypso negyed nyolc után színpadra lépett, már egész szép számmal álldogáltak a nézőtéren, és a koncert közben is folyamatosan érkeztek az újabb arcok. A zenekar már a Rival Sons és az Ivan and the Parazol közös buliján is meggyőzött, és ezúttal is kirobbanó formában, és ráadásul tökéletes hangzással tolták dalaikat a rendelkezésükre álló nagyjából 25 percben. A zenekar őrületét pedig tökéletesen példázza, hogy Vasaló és Kelemen Laci a hideg ellenére is félmeztelenre vetkőztek, Sarkadi Miki pedig begipszelt karral tolta a rock ’n’ roll-t, méghozzá ismét hibátlanul.

 

 

Néhány perccel a Dope Calypso koncertje után már meg is jelent a ledfalakon Kovács „Senior Hal” Krisztián és Papp Szabi egy-egy hosszú zöld csík kíséretében, ami mindenkinek ismerős lehetett, aki játszott a Mortal Kombattal, vagy bármelyik hasonló verekedős játékkal. Az örökbecsű Eye of the Tiger dallamára pedig színpadra lépett az est két házigazdája, Csongor Bálint (Useme) és Szujó Dániel, azaz a kEttőNéGY párosa, akik ahogy azt kell, öltönyben, nyakkendőben vezényelték az eseményeket. Aki követi a két zenekar Facebook oldalát, az elmúlt napokban-hetekben több olyan posztot és kommentet is láthatott, amelyben egymásnak üzengetett a két csapat, és mindkét fél igyekezett ráijeszteni a másikra egy kis keménykedéssel.

 

 

A sorsolás alapján a Fish! kezdett volna, de mivel Szabi szerint ez egy kötetlen, szabályok nélküli bandaháború, végül a Supernem csapott elsőként a húrokba, méghozzá a Reggelig táncolni egy rossz cipőben,  Generáció, Irány a moziba be hármassal, amivel alaposan feladták a leckét az ellenfélnek. De a Fish! sem maradt adós a Konzervzene, A huszonötödik óra és a Számolj hármat elővezetésével. A zenekarok melletti zöld csík eközben hol részben bepirosodott, hol ismét teljesen zöld lett, a közönség tombolásától és tapsától függően.

 



Ezután ismét Bálinték léptek színpadra, és úgy tűnt, végig nagyjából ez lesz a felállás, hogy három-három dalt játszik egy zenekar, és aztán csere, ami szerintem jó megoldás volt. Persze a közös móka sem maradhatott el: a Fish! következő blokkjában a Supernem is bekapcsolódott a Ki van kivel-be, később pedig a két dobos, Hámori „Dáci” Dávid és Nagy Dávid is összemérte erejét egy kisebb dobpárbajban, ami sajnos elég rövid volt, de annál izgalmasabb.

Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy mindkét zenekar igazi best of programmal készült az estére, hogy meggyőzzék a közönséget és senkinek ne maradhasson hiányérzete. Persze egy igazi bandaháborúból senki sem maradhat ki, így miután a Supernem és a Fish! rajongók a nézőtér két oldalára rendeződtek Bálint vezényletével, végül egy nagy wall of death keretében csaptak össze egymással.

A Fish! gitáros, Gajda Mátyás szülinapi köszöntése után Krisztiánék egy igazi gengszterrel erősítettek, és Zana „Ganxsta” Zoli lépett színpadra egy közös dal erejéig, amelybe a Supernem legénysége is beszállt.

 

 

Zárásként a két zenekar egymástól játszott el egy-egy dalt: a Fish! a Viszlát, szevasz-t, a Supernem pedig a Ne is figyelj rám-ot választotta, és mindkét fél hibátlanul oldotta meg ezt a vállalást is, ahogy az egész bandaháborút, amely végül igazságos döntetlennel zárult.

A ráadásban a két csapat közösen adta elő a Clash örök klasszikusát, a Should I Stay or Should I Go-t, a Killing In the Name refrénjéhez pedig Bálint is csatlakozott, megidézve a Subscribe-os Rage Against the Machine tribute koncertek hangulatát. Végül a We Are The Champions csendült fel a hangfalakból, miközben készültek a képek a színpadról és lepacsiztak egymással a zenekarok. Bár az érintettek szerint egyszeri alkalom volt ez a bandaháború, szerintem mostantól kötelezővé kellene tenni, hogy a két zenekar csak együtt léphessen fel.

 

 

Tóth Mátyás