Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Nagyon fontos, hogy egy kis pozitivitást csempésszünk az emberek napjaiba ebben a járványos helyzetben.” – LongStoryShort! interjú

A LongStoryShort! 2017-ben alakult, tavaly megjelent első albumuk, alig pár nap múlva pedig már A Dal 2021 mezőnyében találkozhatunk velük. A srácokkal ezen kívül is sok mindenről beszéltünk: szóba került a megalakulás története, a jövőbeli tervek, az online koncertek kérdése, valamint az is, hogy szerintük idehaza miért nem terjedt el igazán a pop-punk műfaj.
 
Rockbook: - Miért döntöttek úgy, hogy jelentkeztek A Dal 2021-be? Hogy zajlott a műsorba való bekerülés folyamata és miért éppen a 'Talán holnappal' neveztetek?
 
Olivér: Nagyon röviden úgy történt, hogy egy próbán hülyéskedés közben talán Bálint bedobta, hogy „Na, akkor jelentkezünk A Dal 2021-be?”, és elkezdtünk poénkodni rajta. Addig húztuk rajta magunkat, amíg rá nem jöttünk, hogy egyébként ez egy tök jó ötlet. Nem sokkal később megosztottuk az ötletet Zsoltival, a managerünkkel, aki ugyanúgy ráharapott, és azonnal elkezdte a papírozást. A pályamű nem volt kérdéses: a Talán holnapot a mondanivalója miatt választottuk. Arról szól, hogy akármilyen nehéz a ma, akármilyen kihívások vannak benne, neki kell menni, nem szabad feladni, mert talán holnap megoldódik minden. Nem szabad a múlton sem rágódni, mert nem predesztinál minket semmire, hogy milyen emberek vagyunk, azt mi döntjük el, nem a stigmáink. Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy egy kis pozitivitást csempésszünk az emberek napjaiba ebben a járványos helyzetben.
 
 
Rockbook: - Az AWS-nek néhány éve országos, sőt, nemzetközi népszerűséget hozott a műsor, most azonban már nem az Eurovíziós Dalfesztiválon való részvétel a tét. Szerintetek miben segíthet nektek A Dal 2021 és milyen eredménnyel/helyezéssel lennétek elégedettek?
 
Gyuri: Nekünk már az megtiszteltetés, hogy bejutottunk egyáltalán. Sokat szoktunk az AWS-sel példálózni megbeszéléseken, és az, hogy bejutottunk oda, ahova ők, ugyanazon a színpadon játszhatunk, leírhatatlan. Ha pedig megnyernék a versenyt, az azzal járó pénzjutalmat lemezfelvételre és klipforgatásra költhetnénk, hogy fejlesszük a zenekart és a helyezéssel jár a Petőfi Zenei Díj „Év Dala” elismerés is. Ettől függetlenül minél tovább jutunk, annál boldogabbak leszünk. Talán a legnagyobb nyeremény nekünk az, ha eljutunk az emberekhez: megismerik az arcunkat, megszeretik a muzsikánkat és ízelítőt kapnak a longstoryshort-os életérzésből.
 
Rockbook: - A zenéteket talán pop-punkként lehetne a legjobban definiálni és nekem elsősorban olyan bandák jutottak eszembe az albumotok hallgatása közben, mint a Blink-182 vagy a Sum 41, azt viszont erős túlzás lenne állítani, hogy itthon nagy hagyományai lennének a műfajnak. Rátok melyik előadók voltak a legnagyobb hatással és szerintetek mi az oka annak, hogy errefelé nem annyira elterjedt ez a stílus?
 
(Az új album lemezkritikája itt olvasható)
 
Bálint: Nem, valahogy nem igazán vert gyökeret a pop-punk itthon. Tuti megfejtésünk nincsen, miért maradt ki a hazai zenei életből az az igazi, piros műanyagpoharas, zselézett hajú pop-punk. Amerikában ez nagyjából 1993-2003 között volt a csúcson. Ha az akkori nagyon befutott zenészeket és zenekarokat nézzük itthon, hasonló sem volt. Talán a politikai okai lehettek, de ez csak tipp. Vannak azért olyan zenekarok, akik jó megközelítéssel pop-punkszerű zenét (is) játszanak: Fish!, Supernem, The Grenma, Alvin és a Mókusok, KIES. Sokan szokták kérdezni, hogy mi mégis miért játszunk ebben a műfajban, hogyan jött ez? A válasz abban rejlik, hogy mind a négyen alapvetően más zenéket hallgatunk. Van rengeteg közös, mindenki által kedvelt zenekar, de akadnak olyanok is, amik tabunak számítanak, mert valaki szereti, de a maradék háromnak fizikai fájdalmat okoz. Mindenki széles zenei spektrumot bejár, de néhány példa a jelenlegi kedvencekre: Tomi Dua Lipát és Lazarvs-t hallgat orrvérzésig, Olivér Why She Sleeps-et vegyítve Triviummal, Gyuri a klasszikus Blink-182, Paramore, Yellow Card háromszögben mozog, én meg a Pearl Jamet pergetem és az Alice in Chains-t, meg egy kis jazzt. Ennek a sokszínűségnek az eredője ezek szerint a pop-punk: ebbe mindenki bele tudja vinni azt, ami igazán ő, és ez a kulcsa a nóták egyedi lüktetésének.
 
 
Rockbook: - Tavaly nyáron jelent meg első albumotok, a Helo, a 2020-as év azonban finoman szólva sem volt kegyes a zenekarokhoz. Miért döntöttetek úgy, hogy nem vártok a lemez megjelenésével, amíg stabilizálódik a helyzet a koncertekkel kapcsolatban?
 
Tomi: Túl izgatottak voltunk, hogy még határozatlan ideig várni tudjunk. Ez a lemez 2018 óta készül lassan, és amikor kézhez kaptuk a kész anyagot a Miracle Sound-os srácoktól, egyértelmű volt, hogy „Oké, ezt meg kell, mutassuk!” Szerencsések voltunk, mert nem sokkal azután, hogy szeptember legelején bemutattuk a lemezt, megint jött a teljes koncerttilalom. Én picit úgy is érzem, hogy nem szabad sokáig ülni egy kész lemezen, mert valahogy alkotói válságot okoz. Mindenki talál benne valamit, amit másképp csinálna utólag és a motivációt is elveszti, hogy új dalok szülessenek, mert még a puffer-zónában ott egy teljes kész anyag.
 
Rockbook: - Manapság egyre inkább az internetes platformok és a streamszolgáltatások kerülnek előtérbe, ha zenehallgatásról van szó, így különösen örömteli, hogy az albumotok CD-n is megjelent. Miért tartottátok fontosnak, hogy fizikai formátumban is elérhető legyen a 'Helo'?
 
Gyuri: A nagyon ünneprontó válasz egyszerűen az, hogy mert muszáj volt. A 2019-es induló előadói program támogatottjai közt voltunk, így abból a pénzből készült a lemez és két klip is. Feltétél volt a fizikai megjelenés. Ettől függetlenül is szerettünk volna egyébként, mert azért egy CD-t az ember meg tud fogni a kezébe, tudja simogatni, mint édesanya az újszülött gyermeket, de negyven megbájtnyi adatot csak nehézkesen. Van egy ismerősünk például, akinek a kocsijában kizárólag CD lejátszó van és kettő CD-t vett kapásból, hogyha az egyiket rongyosra hallgatja, vagy megrongálódik, akkor legyen pót.
 
Rockbook: - Eleinte főleg angol dalszövegeitek voltak, a Helón viszont már a magyar dalok kerültek túlnyomó többségbe, ami szerintem sokkal jobban is áll nektek. Miért döntöttetek a váltás mellett? Mitől függ, hogy egy szám angol vagy magyar nyelvű szöveget kap?
 
Olivér: Ez egy ötvenezer fordulós boxmeccs volt. Amióta én beléptem 2019 márciusában, Tomi folyamatosan gyomrozta vele Gyurit, de ő hajthatatlan volt. Aztán pont az Induló Előadói Program miatt váltottunk magyarra, ott, azt hiszem, ez is feltétel volt. Ez adta meg Gyurinak a végső löketet egy magánéleti tragédiával együtt, ebből született meg a Leléptél, az első magyar számunk. Én úgy érzem, hogy sokkal könnyebb magyarul közölni, mert közelebb landol az ember szívéhez egy magyar szó, mint egy angol, szóval nincs kilátásban, hogy visszatérnénk angol szövegre. A latinon gondolkodunk, esetleg maja refréneken, de az angol nincs tervben.
 
 
Rockbook: - Több klipet is készítettek már az albumhoz és a Facebook- oldalatok tanúsága szerint mostanában is forgattok. Elárulhatjátok már, hogy melyik klipen dolgoztok vagy esetleg valami egészen másról van szó?
 
Bálint: Szerintem nem árulok el nagy újdonságát azzal, hogy a Talán holnap klipjén dolgozunk feszített tempóban. Ez A Dal 2021-be bejutott számunk, szeretnénk az embereknek vizuális élményt is okozni, mert egyelőre négy szép pofinkat nézhetik csak YouTube-on a szám közben állóképen. Szombaton (jan. 23.) forgattuk le a SIMPAL-os barátainkkal, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz belőle. A forgatás nagyon jól ment, és csodálatos lesz, amikor elkészül. Ígérjük, hogy két héten belül a nagyérdemű elé visszük!
 
Rockbook: - A koronavírus alapjaiban határozta meg a 2020-as évet és sajnos még mindig része a mindennapjainknak. Nektek mennyire írta felül a terveiteket? Hogyan alkalmazkodtatok ehhez a mindenki számára új helyzethez és mivel töltöttétek a karanténidőszakot?
 
Tomi: Minden létező tervet felrúgott a járvány, aztán ugrált rajta, majd ráült, és egyelőre nem akar leszállni róluk. Eleinte nagyon elszomorodtunk, mert mindent újra kellett tervezzünk. Az eredeti felállás az volt, hogy két részletben januárban és márciusban felvesszük a lemezt, ami majd májusban debütál, aztán nyáron megfuttatjuk, ahogy illik: fesztiválok, budapesti és vidéki fellépések dögivel – amik már mind le voltak szervezve. Aztán kettő nappal a stúdióba utazás előtt jelentették be az első karantént, szóval sztornó. Unatkozni senkinek nem volt ideje, mivel mindenki egyetemista, az online oktatás elfoglalt mindenkit eléggé. Csináltunk egy karantén klipet a Stay-hez a longerek segítségével, de egészen májusig kicsit megállt a zenekari élet, mindenki otthon gyakorolgatott. Májusban aztán újra elkezdtünk próbálni, fellelkesültünk, és a második stúdió etap is közeledett, vissza kellett rázódjunk a közös zenélésbe.
 
 
Rockbook: - Egyelőre még mindig csak találgatni lehet, hogy mit hoz a közeljövő. Ti mivel készültök az idei évre ’A Dal 2021’ mellett? Egyáltalán mennyire lehet előre tervezni mostanában?
 
Gyuri: Egyelőre nincs semmi konkrét. A Dal 2021 azért elég nagy falat nekünk, sokat készülünk rá, és sok időt is visz el. Most ez a prioritás. Hogy utána mit csinálunk, azt utána fogjuk kitalálni, ami egyébként tipikus LSS-es mentalitás. Annyit azért elárulok, hogy már született új szám a lemez óta, és elég velős lett. Hogy mikor hallhatja a közönség, az a vírushelyzettől is függ, és sok egyéb tényezőtől. Mindenképpen szeretnénk elvinni mindenhova mindenkinek a Helót, mielőtt elkezdünk új anyagokat megjelentetni. 
 
Rockbook: - Idehaza és külföldön is jó néhány zenekar adott streamelt koncerteket az elmúlt hónapokban. Nektek mi a véleményetek ezekről? Láttátok valaki online fellépését, esetleg ti magatok is terveztek ilyet?
 
Olivér: Persze, elég sokat láttunk már mindannyian. Olyan is volt, amit a karácsonyi, évzárós összejövetelen együtt néztünk. Szerintem abban egyetértünk, hogy alapvetően tök jó dolog, hogy ott tart a technika, hogy ilyet lehet csinálni jó minőségben viszonylag egyszerűen. Ennek ellenére szerintem a hangulat sem a zenész sem a közönség számára – akik lehetnek tök egyedül is akár a világ bármelyik pontján – nem tud ugyanolyan lenni. Nem lehet hallani a morajlást, a tapsot, nem jönnek át a poénok, röviden: nincs meg ilyenkor a kapocs. De most ennek kell örülni. Szeretnénk ilyen koncertet, de A Dal 2021 vége előtt – bármeddig is jutunk - nem tudunk vele foglalkozni. Utána majd körbe nézünk, milyen lehetőségeink vannak. Titkon abban reménykedünk, hogy azért májusban már lehet majd élő koncerteket tartani.
 
 
Rockbook: - 2017-ben alakultatok, és manapság azért nem annyira gyakori, hogy néhány fiatal összeáll zenélni. Nálatok mi vezetett el a banda megalapításához? Hogy találtatok egymásra és honnan jött a LongStoryShort! név?
 
Gyuri: Ha a legelejéjéről akarom kezdeni, akkor azt talán ott lehet, hogy Tomit és engem a szüleink beírattak egy iskolai angol felkészítőre hatéves korunkban. Tomival cirka 17 éve ismerjük egymást. Egy általános iskolába jártunk, és ott is kezdtünk együtt zenélni, vagy legalábbis valami olyasmit próbáltunk csinálni. Telt-múlt az idő, már 2017-ben járunk, amikoris augusztusban felhívtam Tomit, nincs-e kedve újra közösen játszani. Az ő bandája akkor éppen leáldozóban volt, ezért örült a kérdésnek és nekiestünk. Küldtem egy demót neki, amibe beleszeretett. Ketten kidolgoztuk kicsit jobban, és adtunk fel hirdetést basszeros és gitáros pozícióra. Néhány meghallgatás után leltünk Bálintra, mint halász az aranyhalra. Egyből éreztük a szinergiát vele. Nem csupán zeneileg klappolt teljesen, de az életfelfogása és stílusa is maximálisan beleillett a zenekarba.
 
Olivér 2019 márciusába csatlakozott, ő egy nagyon jó barátunk ajánlására érkezett és ugyanúgy passzolt, mint anno Bálint. Így négyen maximálisan összebetonoztuk magunkat. A név onnan jött, hogy Tomival éppen nálam sörözgettünk jammelés közben, amikor Tomi barátnője a barátaival ment a Budapest Parkba lötyögni, de nem jutottak be. Hangüzenetbe röviden elmesélte, hogy mi volt a sztori, és azzal kezdte, hogy „Long story short, nem jutottunk be…”. Ezt hangosan hallgatta Tomi és az első pár szó után összenéztünk, felcsillant a szemünk, és éreztük, hogy megvan a befutó név. 
 
Rockbook: - Hogy értékelitek az eddigi eredményeiteket? Milyen célokat tűztetek ki magatok elé a közeli- és a távolabbi jövőre nézve?
 
Bálint: Mi teljesen elégedettek vagyunk. Amit ennyi idő alatt el lehetett érni, azt elértük. Nem minden eredmény látványos, de a zenekaron belüli dinamika például kialakult teljesen, maximális az összehang. A kislemez, Induló Előadói Program, nagylemez, lassan négy klip, A Dal 2021 egy mondatban sem néz ki együtt rosszul. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki eddig segített nekünk, és megígérjük, hogy pergetjük tovább. Most elsőként A Dal 2021-re koncentrálunk, amely január 30-tól indul a Dunán, bármeddig is jutunk, sűrű időszak áll előttünk. Az a rövid távú terv. Középtávra még csak koncepció szinten klipek vannak, és remélhetőleg rengeteg koncert. Szívesen mennénk játszani például az Akváriumba, vagy a Budapest Parkba, de azért még dolgozni kell. Ahogy már Gyuri említette, van pár ötletünk egy következő lemezhez, de ehhez még nem csatolunk dátumot, meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok.
 
A LongStoryShort! Facebook elérhetőségéhez klikk ide!
 
 
Tóth Mátyás