Nagyot dörrent a Subscribe visszatérő bulija a Budapest Parkban!
Subscribe, Apey & the Pea, Turbo – Budapest Park, 2019. 05. 11.
Múlt szombaton új fejezet kezdődött a Subscribe zenekar és rajongótábora életében a Budapest Park kapuin belül, ugyanis egy igazán hangos bulival vágtunk neki a második nagy felvonásnak. A nagy visszatérés megünneplésében az Apey & the Pea és a Turbo zenekarok is segítettek, így egy többórás örömünnep keretében hagytuk kint a valóságot.
Közel négy év telt el azóta, hogy a Subscribe a Budapest Park színpadán búcsúzott el rajongóitól – akkor még annyit tudtunk, hogy határozatlan idejű szünet következik, és sokan egy dologban reménykedtünk: nem kell majd sokat várnunk a viszontlátásra. 2015. augusztus 28-án fájó szívvel léptem ki a Budapest Park kapuin sok Subi-rajongó társammal együtt, mert ez egy fontos időszak nem éppen boldog lezárását is jelentette egyben. Bár 2017-ben a fiúk felléptek a Volt Fesztiválon, egy koncert képtelen betölteni a keletkezett űrt. Tavaly május 11-én többen felkaptuk a fejünket egy eseményre, amely egy újabb koncertet hirdetett. Még ugyanebben az évben újra kiadták első, Sanity Has Left the Building című lemezüket bakeliten, és ezzel máris elhintették a folytatás lehetőségét. Amint nyilvánvalóvá vált, hogy bizony, új fejezet nyílik a Subscribe életében, talán még jobban vártuk 2019. május 11-ét. Pár nappal a koncert előtt kaptunk még egy új nótát is, így volt mit tanulni a nagy napra.
Már egy órával a kapunyitás előtt elkezdtek gyülekezni a koncertre várók, de szerencsére a felgyülemlő sor viszonylag gyorsan haladt, így aki időben érkezett, könnyen elkaphatta a Turbo zenekar koncertjét. A korai – negyed 7-es – kezdés ellenére már ekkor sokan a műsorra figyeltek a pultok támasztása helyett, ami jó döntésnek bizonyult. Miután 2015-ben a Turbo is elköszönt közönségétől, időnként el lehetett csípni 1-1 koncert erejéig a csapatot, de úgy tűnik, hogy a 2019-es év számukra is mozgalmasabbnak ígérkezik. Azon kívül, hogy új anyagon dolgozik a zenekar, és a naptárukban elcsíphető egy nyári dátum, a Budapest Park színpadán egy háromnegyed órás szettel igyekeztek felfűteni a nagyérdeműt.
A jelek szerint a muzsikájuk elérte a kívánt hatást, ugyanis egyre sűrűbben lettünk a korai időpont ellenére, és sokan a dalok ritmusát felvéve ringatóztak a meglehetősen kellemes muzsikára. Bevallom, hogy ezelőtt még nem voltam egy nagy hallgatójuk – egyszerűen csak kimaradt az életemből a zenekar –, az élő produkcióval nagyon hamar megnyertek, és biztos vagyok benne, hogy dalaikat sűrűn fogom a hallójárataimon keresztül adagolni zenefüggő lelkemnek. A koncert alatt különösen tetszett a közönség felé való kommunikáció, és a sokunk számára oly könnyen értelmezhető humoros megjegyzések is emelték a hangulatot. Mint friss hallgatójuk, nem tudok mást mondani azon kívül, hogy ez a csapat remekül össze van rakva, a dalaikban nagyon eltalálták, hogyan építsenek hidat a hallgatók felé. Bízom benne, hogy az alacsony számú koncert-aktivitás ellenére lesz még szerencsém élőben elkapni a csapatot, az új anyagot pedig izgatottan várom!
Alighogy egy kicsit feldolgoztuk a kellemes és hatásos nyitást, máris az Apey & the Pea uralta a színpadot, és pillanatokon belül felforralta a már amúgy sem lusta közönséget. Miután az első sorok egyikében lecsekkoltam a látványt és a hangzást, kissé hátrébb húzódva figyeltem, ahogy egy körben kialakult egy kisebb pogó. Persze a színpadon sem voltak éppen tétlenek, a lehetőségekhez mérten a zenekar is adott a mozgásra. A velős dallamokon túl a látványelemekre sem lehet panaszunk, a zenekar mögötti kivetítő ontotta magából a képi anyagot.
Tavaly májusban még szinte teljesen avatatlan füllel hallgattam a csapatot a Budapest Parkban, és ekkor még nem éreztem kifejezetten magaménak a műfajt. Persze jól éreztem magam már akkor is, és a zenekar, valamint közönsége is zseniális volt, de részemről kifejezetten jót tett közel egy év távlatából ismét élőben meghallgatni Apey-éket. Azóta volt alkalmam barátkozni a muzsikájukkal, élőben pedig végre engem is teljes mértékben át tudott hatni a zenekar delíriumos esszenciája, és én is együtt ingattam a fejemet a nem éppen gyenge dallamokra. Fantasztikus volt látni, hallani, de leginkább érezni, hogy bár ezen az estén nem az Apey & the Pea volt a főműsor, a közönség így is gyakorlatilag minden rezdülésre reagált, teli torokból üvöltötték a szövegeket, és sokan úgy tomboltak, mintha nem lenne garancia arra, hogy megéljük a másnapot.
A légkör eddig sem volt éppen hétköznapi ezen a varázslatos estén, de Apey-ék biztosították, hogy ez a koncert is emlékezetes maradjon, teljes mértékben kimaxolták a 45 perces műsoridőt. Azon kívül, hogy nekem idézőjelesen letépte az arcomat a zenekar produkciója, a zene annyira magába szippantott, hogy alig eszméltem fel, amikor az utolsó dal véget ért. A változás azért érzékelhető volt, ahogyan hirtelen felcsendült egy részlet Whitney Huston I Will Always Love You című dalából, és többezer ember metalvillázva, integetve búcsúzik a zenekartól. Ennél stílusosabban szerintem nem sok hazai zenekar tudja lezárni a koncertjét, és biztos vagyok benne, hogy aki még csak most látta élőben az Apey & the Pea-t, még jó darabig emlékezni fog rá.
Két ilyen remek bemelegítő műsor után már csak a várva várt visszatérő csapat, a Subscribe volt hátra. Ha azt mondanám, hogy minden ott folytatódott, ahol 2015-ben félbeszakadt, nem lenne teljesen igazam, mert bár a kedvelt dalok a régiek, és a tagok sem cserélődtek le, teljesen más élmény volt újra hallani a zenekart. Egy ilyen hosszú szünet után sokkal nagyobb varázsa volt a koncertnek, mint amire előzetesen számítottam. Igyekeztem nem elfogult fanatikusként szemlélni és hallgatni a műsort, de ez úgy, hogy a dalokat üvöltve énekeltem, igencsak nehéz kihívás volt.
Már az Intro első hangjai is elemi erővel hatottak ránk, a levegőben érzékelhető volt, hogy itt most tényleg egy csodának lehetünk szem- és fültanúi, de akár úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar metal történelmének egy új fejezetét kezdtük el írni együttesen. Ehhez az új fejezethez ugyanis szükség van a zenekarra és a hallgatókra is. Az Every Skinnel nyitottuk meg igazán a koncertet, és már ekkor rengetegen énekeltük a régóta kedvelt, és élőben annyira hiányolt sorokat. Ezután már jött is az egyik nagy kedvencem, a Bitter Boundary. A dal alatt nem egyszer megvolt a libabőr, olyan jólesett hallani, ahogyan a közönség is együtt énekel. A refrént is leírhatatlan érzés volt hallani, a légkör teljesen megváltozott, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy álmom vált volna valóra. Ami végülis igaz, mert régóta vártam már, hogy ez a nap újra eljöjjön.
Bálint már a koncert elején elmondta, mennyire hiányzott a közönség, a jelenlévők száma pedig szerintem kellően bebizonyította, hogy a Subscribe is nagyon hiányzott már nekünk! Bevallom, én már a koncert elején azon kezdtem el aggódni, hogy vajon bele lehet-e sűríteni mindent abba a másfél órába, ami a Subscribe rendelkezésére állt. Bár szerintem, ha dupla ilyen hosszú műsort kapunk, az sem lett volna elég, így igyekszem beérni a tudattal, hogy a fiúk újra aktívan jelen vannak a zenei életben.
Viszonylag hamar, már a koncert első felében előkerült az új dal, a Darken the Vermilion. A zenekar egy nagyon ütős nótával tért vissza, élőben pedig még nagyobbat szólt, és a közönség is nagyon jól fogadta. Minden dalt kellő hangerővel üdvözöltünk, ami jó visszajelzés lehet a zenekar felé is, hiszen több év szünet után is ennyien vártunk a fiúkat és a dalokat. Biztos vagyok benne, hogy a Subscribe legénységének meggyűlt a baja a setlist összeállításával, mert másfél órába nem sok minden fér bele, főleg egy olyan zenekar esetében, ahol nem meglepő, ha felbukkan egy-egy hosszabb nóta is.
Különösen örültem, hogy a műsorba bekerült a The Weight of Oneness, ugyanis még általános iskolás fejjel nekem ezzel a dallal kezdődött a nagybetűs Subscribe. Tudom, nem a legzúzósabb kezdés volt, de mégis meghatározó szerepet játszott az ifjúkori zenei fejlődésemben. A szettből sokaknak talán kissé kiütközhetett az Álomtégla, ugyanis ez volt az egyetlen magyar nyelvű nóta (no nem mintha olyan sok lenne a Subscribe anyagok között), de ezt is töretlen lelkesedéssel fogadtuk.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy hibátlan koncertet kaptunk. Jó, nyilván akadtak apróságok, de egy ilyen visszatérés esetén szerintem sok zenekar a közelébe sem tudna érni annak a teljesítménynek, amit múlt szombaton a Subscribe nyújtott a Budapest Park színpadán! Az idő hihetetlenül gyorsan telt, az X-Man című nóta már igencsak a buli végét jelezte, de azért egy hosszabb dal erejéig még visszajött a zenekar a színpadra, és a Between Heaven and Her című remekművel vettünk búcsút – most csak a következő koncertig! – egymástól.
Személy szerint nem kaptam meg minden dalt, amit vártam, de ez lehetetlen is lenne, hiszen nem lehet összeállítani egy olyan setlistet, amiben minden rajongó megkapja a kedvenc dalait. Amit én nagyon hiányoltam, az a Delirium II. – The Tremens volt, de más dalok bőven kárpótoltak.
Így nézett ki az este címekben:
Intro + Obsessive-Compulsive eleje/ Every Skin / Bitter Boundary / Anxiety Found Shape in Contradictions – Act. III. The Final Relief /Gazing / Darken the Vermilion / The Trice / The Devil Take The Hindmost / The Weight of Oneness /Run to the City / Kiss and Kill Your Boyfriend + Delirium I. – Blue Mescaline / Crowd of the Nobodies / Álomtégla / X-Man / Between Heaven and Her
Bár még messze van az idei év vége, és a nyári szezonom nagy részét szabadtéri bulikon fogom tölteni – ezeknek jelentős részét a Budapest Parkban –, én már most bátran ki merem jelenteni, hogy hazai fronton az év egyik legjobb koncertjét kaptam meg, és az idei Budapest Parkos koncertek közül is az egyik legvelősebb bulin vettem részt! Abban sem túloztam korábban, hogy történelmet írtunk, ugyanis – mint a koncert után kiderült – a Budapest Parkban ilyen sokan még sosem gyűltünk össze ilyen típusú zenére!
Az este több szempontból is fantasztikus volt, a viszontlátás élményén túl nagyszerű produkciókat kaptunk profi zenészektől. Ilyen egy igazi visszatérés!
Azt már a koncerten elárulták a fiúk, hogy novemberben lesz egy buli az Akváriumban, azóta pedig már azt is tudjuk, hogy pontosan november 8-án. A jegyértékesítés május 14-én 10 órakor indul, a teltház garantált! Én biztosan ott leszek, egy ilyen visszatérés után bolond lennék, ha kihagynám! Az eseményt itt találod.
A szombat estét még mindig nem sikerült 100%-osan feldolgoznom, egy ideig még biztosan a hatása alatt leszek. Köszönöm az élményt!
Cetti
Fotók: Máté Évi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
