Napalm Death, Primitive Man, Wormrot, Piece koncertbeszámoló - 2024.02.14., Dürer Kert
Napalm Death, Primitive Man, Wormrot, Piece - 2024.02.14., Dürer Kert
Ha Valentin-nap, akkor Napalm Death, úgy látszik, ebből egy gyönyörű magyar néphagyomány lesz, olyan, mint a Luca-szék vagy a busójárás, hiszen tavaly is Valentin-napon látogatott Budapestre a jeles brit zenekar – mondja nekem a Taste of Cantonban P. mester, miközben gyömbéres és mogyorós pacalt burkolunk.
Nekem egy palack francia parfümbe került ez az időzítés, legyintek, ennyi volt az ára, hogy elengedjen a csajom Valentin-nap estéjén, magyarázom, de látszik, hogy P. mester nem érti, mert ő az ország 2,4 millió szinglije közé tartozik.
És a Piece nevű berlini stoner/sludge/doom metal formációt végül nem azért késsük le, mert elhúzódik a pacalozás, hanem azért, mert 1. meg kellett még etetni P. mester macskáit, 2. nagyon ritkán jár a 33-as busz (kérem a BKK illetékeseit, hogy intézkedjenek). Szóval azt nem tudom, hogy a Piece milyen volt (ők egyébként a Biermächt helyett érkeztek), de ami utána jött az fenomenális, esszenciális és zseniális volt az első perctől az utolsóig.
Piece
Először is beszélnünk kell a szingapúri trióról, a Wormrotról, akik tökéletes grindcore-t tolnak, villámgyorsak, mint a gépkasza, de nem kérnek és nem is adnak kegyelmet. Arif Suhaimi 2022-ben távozott a zenekarból, így jelenleg két tagja van a bandának: Nurrasyid „Rasyid” Juraimi, a gitáros (elképesztő, amit művel, nekem Scott Ian jutott róla eszembe az Anthraxből), és Vijesh Ghariwala, a dobos, aki félelmetes tempót ad a zúzásnak. A hörgés világszínvonalú, ezért a turnévokalista, az argentin Gabriel Dubko, vagyis Gabbo a felelős a német Imlpore-ból (black, death, grindcore stb.). Ő már nem jár tetoválószalonba, mert – az arcát leszámítva – egy tűhegynyi szabad hely nem maradt a testén. Műfajukat leginkább tánczeneként tudnám definiálni, annyira ritmikus és melodikus, amit játszanak, hogy az embernek, ha nem lenne 80 kg felett és éppen 50 év alatt, akkor még az is eszébe jutna, hogy táncra perdüljön. Igazi partizene, a világ végéig el tudnám hallgatni, de hát 1. az élet nemcsak holdfény és rózsaillat, 2. vannak egyéb fellepők is.
Wormrot
Jelesül következik a Primitive Man Denverből, amiről az embernek rögtön eszébe jut a Denver dinó jóbarát című dallamtapadás a Denver, az utolsó dinoszaurusz című rajzfilmsorozatból (80-as évek vége) – nem véletlenül. Bár a banda hivatalos műfaji definíciója sludge/doom metal, noise (legalábbis az Encyclopaedia Metallum szerint), én mégis azt mondanám, ők őskori metált játszanak. Kábé háromnegyed órás műsoruk mindössze három trackből állt, és nagyjából úgy tudnám összefoglalni, hogy három ősember fogságba ejtett egy bűzös és sötét mocsárban egy mamutot, majd beketaminozták az állatot, és megpróbálták hazavonszolni, de ez nem ment könnyen, mert a három ősember rohadtul elfáradt, szóval lassan húzták, baromi lassan, ám a mamut néha fölébredt, szökni akart, és ilyenkor meg kellett őt zabolázni, végül az ősemberek úgy döntöttek, nem húzzák haza, túl macerás, inkább ott, a bűzös, sötét mocsár kellős közepén előbb kőbaltával agyonverik a mamutot, aztán felkoncolják, kibelezik, és frissen felfalják a nyers és meleg húst – mindeközben az ősemberek persze sűrű és őskori üvöltéseket, morgásokat és hörgéseket hallattak.
Primitive Man
A Primitive Man zenéjében mérgesen és lassan gőzölög a posztapokaliptikus mocsár, egyre mélyebbre húz, nem hagyja, hogy kívül maradj. A zajok az elmédbe hatolnak, megőrjítenek, később már a gyomrodban is érzed az őrületet. JPC, ELM és JDL (basszus, vokál-gitár, dobok) produkciója igazi kortárs zene, mindenképpen érdemes lenne előadni a Zeneakadémián is, szerintem nagyjából annyira modern, mint Stravinsky volt a maga idejében. Pár nappal ezelőtt vitatkoztam éppen egy zeneszerzővel, aki azt állította, hogy azért nem szereti a metált, mert egy állóvíz, nem történik benne semmi, nincs benne fejlődés, előrehaladás, ugyanazt csinálja a metál, amit a nyolcvanas években – én elsőként az Ottone Pesantét, a zseniális olasz fúvósmetált hoztam fel ellenpéldaként, de nyugodtan mondhattam volna a Primitive Mant is, ami sokkal több, mint metál, tulajdonképpen egy pusztító barbár szimfónia, ami egyszerre viseli meg a testet, a lelket és a hallószerveket.
Primitive Man
És persze jön az est fénypontja, a Napalm Death. Nem hiszem, hogy őket bárkinek is be kellene mutatni. A grindcore és a death metal élő legendái, a műfaj klasszikusai, 1981 óta 16 stúdiólemezt készítettek (van tehát miből válogatni). Most négyen vannak, de rajtuk kívül még 18 zenész játszott már a zenekarban, így könnyű kiszámolni, hogy a ND tulajdonképpen két focicsapat. Már a 33-as buszon megtudom, hogy sajnálatos módon a legendás basszeros, Shane Embury nem lesz a színpadon, állítólag a 2023-as turnén „mentális problémái” támadtak, azóta helyettesíteni kell – szerintem csak nincs kedve turnézni, valószínűleg Birminghamben fekszik a kanapéján és horrorfilmeket néz. A Dürer udvarán, a tűz mellett egy ND-pólós srác rámnéz – szomorúan, már-már George Clooney-s kutyaszemekkel –, és azt mondja: „No Shane, no party!” (Tegyük hozzá, nem lett igaza!)
Napalm Death
Az előző fellépők alatt sem voltunk kevesen a teremben (P. mester nem volt mellettem, mert sapkagyűjteményben gondolkodik, és a Cannibal Corpse-os sityakja mellé most venni akart egy ND-eset, ez végül sikerült is neki), de most egy gombostűt se lehet leejteni, szinte ijesztő a népsűrűség. (Lehet, hogy ezt a koncit egy nagyobb helyen kellett volna megrendezni?) A From Enslavement to Obliteration című klasszikussal indítanak, az azonos című második lemez második oldala kezdődött ezzel a dallal 1988-ban. És onnantól mindent elsöpör a napalmvihar! A műsor színvonalára van egy szakkifejezés a Dél-Alföldön: Überkillerszopónyaló! Valami elképesztő, amit Barney művel a színpadon majdnem 55 évesen. Ugrál, szalad körbe-körbe, üvölt és közben védjegyévé vált mozdulattal „mossa a haját”. Ez a zöld, állatvédő, Aston Villa-szurkoló, ateista vegán az évek során a ND szimbólumává vált. Persze megy a propaganda is, mindenki felé kifejezzük szolidaritásunkat, mindenki jogait megvédjük. Barney néhányszor megpróbálja kiejteni a „köszönöm” szót, kevés sikerrel, kicsit tartok attól, hogy hamarosan a „Tavaszi szél vizet áraszt” következik, de szerencsére nem.
Barney Greenway (Napalm Death)
Csodálatos a hangzás, és ami számomra nagyon meglepő, hogy a ND élőben sokkal inkább punk, mint hanghordozón. Élőben a punk és a metál közül a punk oldalra billen a libikóka. Jócskán. Persze azért zúzás is akad bőven. Az egész úgy jó, ahogy van, húsznál is több nótát tolnak le, ha muszáj kiemelnem néhány dalt, akkor a Contagiont, a Scumt, a Success?-t, az Amoralt vagy örök kedvencemet, a Nazi Punks Fuck Off-ot (a Dead Kennedys azonos című klasszikusának feldolgozása) említeném. És persze az első album legviccesebb számát, a Monty Python-i ihletettségű You Suffert, amelyről mindenki tudja, hogy a világ legrövidebb trackje, pontosan 1.316 másodperc hosszúságú (rövidségű). (Kéne csinálniuk egy koncertet, amikor csak ezt nyomják.)
Fantasztikus Valentin-nap nap volt, remélem a jövő Valentin-napomat is be fogja aranyozni egy napalmrobbanás. Mert, valljuk be, Barney a legjobb, nála csak egy jobb Barney van: Jim Carrey.
A Napalm Death setlistje:
01. From Enslavement to Obliteration
02. Taste the Poison
03. Next OnThe List
04. Continuing War on Stupidity
05. Contagion
06. The Wolf I Feed
07. Resentment Always Simmers
08. That Course Of Being InThrall
09. Amoral
10. It's a M.A.N.S. World!
11. Backlash Just Because
12. Fuck the Factoid
13. Suffer the Children
14. When All Is Said And Done
15. Scum
16. M.A.D.
17. Success?
18. You Suffer
19. Metaphorically Screw You
20. Dead
21. Nazi Punks Fuck Off (Dead Kennedys cover)
22. Instinct of Survival
23. Contemptuous
Köszönjük a lehetőséget és a szervezést az Emptiness Booking-nak!
The Black Taylor
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
