Nem kell történelem lecke, de az se baj, ha felvéssük az A Király Halott nevét. Itt az új dal és klip, a Maradj!
Egyre több helyen jelenik meg az A Király Halott neve, logója, legutóbb pedig éppen vasárnap egy új dal is, klippel kísérve. A nyíregyházi banda most bontogatja szárnyait, de már a Barba Negra 10. születésnapján is elcsíphettük őket. Az igazat megvallva nem kis meglepetésünkre akkor azt tapasztaltuk, hogy nem csak érdeklődőket vonzottak be a kisebbik színpadra, hanem kifejezetten színpatizánsokkal is találkozhattunk, akik már tudták, hogy miről is szól Venyige Balázsék bandája. És ha már új klip, akkor egy kisebb áttekintésre invitáltuk a zenekart, és ha már a név amolyan történelmi felütésű, akkor hajrá, legyen egy kis töri óra.
Rockbook: A király, melyik országnak volt az uralkodója és mikor halt meg?
Bence: Most komolyan kezdjem el sorolni? Ki- melyikre gondol éppen. Lehet, épp egy olyan királyról van szó, aki csak a képzeletünkben létezik.
Balázs: Ennyire konkrét történelmi vonzata nincs a dolognak. Sőt szinte semmilyen vonzata nincs a zenekart tekintve. A név eredetileg a sakk-matt kifejezésből ered, ami egy bizonyos nyelven (hírtelen eszembe sem jut melyik) azt jelenti, hogy a király halott. Eleve nem egy történelmi korokat feldolgozó zenekar vagyunk, szóval ilyen tekintetben sem kell, és nem is akarunk párhuzamot vonni.
Venyige Balázs
Rockbook: Fiatal zenekaroknál elkerülhetetlen kérdés, hogy mi a cél, hova tart, vagy úgy egyáltalán mi határozza meg a működését. Mi a helyzet a ti esetetekben?
Balázs: Sok tényező határozza meg, hogy merre tart egy zenekar. A mi esetünkben nagyjából az újítási vágy mondható fő csapásvonalnak és az ebből fakadó alkotás iránti szeretet. Szeretnénk mind ezt úgy véghezvinni, hogy, ha bár félig-meddig a “main stream” vonalba bele is csúszunk, magunk felé mindig őszinte legyen a dolog. Ahogy említed is, fiatalok vagyunk, és rengeteg hatás ér minket is a mindennapoktól kezdve, emberi hangulatokra értve, és persze zeneileg is. Talán mondhatom, hogy ráléptünk egy útra, amit éppen most építünk, mi magunk. Ami mögöttünk van, az már valamelyest fix, hiszen azon jártunk. Viszont az, hogy előttünk mi van, az is nagyban tőlünk függ, és ezt most elsősorban az alkotásra értem.
Bence: Természetesen nagyon jó lenne olyan szintre eljutni a zenekarral, hogy ez lehessen az elsődleges. Hogy a reggeli kávé mellett ne azon kelljen gondolkodni, hogy mik a napi teendők a munkahelyen, és majd este, amikor tudunk a bandával foglalkozni, akkora full kiégve lépjünk az alkotás mezejére. Tisztában vagyunk vele, hogy ez nagyon hosszú út, de ahogy Balázs is említette, ezen dolgozunk, és azt biztosan kijelenthetem, hogy nagyon élvezzük.
Mile Bence
Rockbook: Az eddig hallottak alapján egy eléggé kísérletezősnek érzem A Király Halott zeneiségét. Ez tudatos, vagy még útkeresés inkább?
Zoli: Személyesen én örülök annak, ha ez a változatosság külső szemmel is érzékelhető. Természetesen megvannak a keresztmetszetek a zenekarokat illetően, akik inspirálnak minket. viszont emellett egyénenként különböző stílusokat is kedvelünk. Azt hiszem, az évek során akarva Persze nem mehetünk el a mellett, hogy hármunk zeneisége, behatásai is sokrétűek, ebből is adódik a „kísérletező” jelleg. Ezt lehet, hogy egyesek még úgy fogalmaznák meg, hogy nem tiszta az utunk, de mi nem akarunk hosszú évekig egy inkubátorban csücsülni, ahol majd jól kialakítjuk, hogy mi is az A Király Halott valójában. Ahhoz, hogy megtaláljuk valódi énünket, ki kell hozni a gondolatainkat, meg kell mutatni a közönségünknek is, ők nagyon sokat segítenek abban, hogy mi az, ami nekik is tetszik, és mi is magunkénak érzünk. Közösen csiszolódunk.
Rockbook: Dalszövegeitek már-már irodalmi mélységűek, aminek megvan a veszélye is, hiszen gondolkodtatnak, vagy legalább is rákényszerítik az embert arra, hogy a sorok mögé nézzenek. Nem veszélyes ez az út?
Bence: Minden végleges szöveget megszületését hosszú hetek alkotói folyamata előzi meg, rengeteg agyalgatással és változtatással. Ezzel együtt én mindig érzek rajta egy zsigeri vonalat is, mert szerintem egy dalszöveg megfogalmazásához benne kell, hogy legyen egy “írói véna” az emberben, hogy ezt az általad említett irodalmi mélységet meg lehessen közelíteni. Nem szándékozunk a sörhabról énekelni, de erről Balázs többet tud mondani.
Balázs: Én is a kettő között látom az igazságot. Alapvetően én más zenekarokban mindig a hangszerelésre, dal struktúrára és önmagában a dalírásra koncentráltam. Az, hogy elkezdtem dalszöveget írni az egyedül annak köszönhető, hogy én maradtam erre a feladatra ebben a zenekarban. Megalakulásunkkor ugyanis 5-en vágtunk neki, de csak 3-an kezdtük el ténylegesen. Az egyik tag, aki lemorzsolódott, vállalta, hogy majd írja a szövegeket viszont az ő hiányában valakinek ezt fel kellett vállalni. Nem tartom magam annyira jó dalszövegírónak, viszont amit az indulás óta állítok és gondolok az az, hogy habár nehéz megfogalmazni, pontosan mitől jó egy dalszöveg, azt, hogy mitől rossz, azt sokkal egyszerűbb. Ezáltal egyfajta “szűrést” mindig végzek szövegírás közben és ezt nehéz nem tudatosan csinálni. Ettől eltérően a mondanivaló az mindig valamilyen szinten zsigeri, ugyanis saját tapasztalatokból merítettünk eddig. A jövőben egyébként gondolkodom egy tök más módszer alkalmazásán, ha összejön, majd dumálunk arról is.
Rockbook: Balázs sok produkcióval dolgozott, mint háttérember. Ezt sikerült előnyötökre fordítani?
Zoli: Túlzás nélkül ez egy nagy igen! Igazából a komplett technikai hátterünk, amivel profin egy koncerten (vagy akár próbán is) meg tudunk szólalni az Balázsnak köszönhető. Emellett pedig a demózásoknál is kamatoztatjuk ezt a tudást így ezt mindenképpen egy hatalmas előnynek tartom. Azt pedig végképp nem tartom sem szégyennek, sem titkolandó dolognak, hogy másoktól tapasztalatokat gyűjtsünk.
Kozma Zoltán
Rockbook: Árván maradt gondolat címmel jelent meg az első klip tőletek. Milyen volt a fogadtatása? Sokan érezték benne az áttörés lehetőségét. Saját mércétek szerint megtörtént?
Balázs: Leginkább az volt a saját mércénk, hogy illene már egy klipes dalt kiadnunk ennyi idővel a zenekar megalakulása után, és azt úgy megoldani, hogy minőségben is megfeleljen az általános elvárásoknak. Természetesen az anyagiak ilyenkor mindig egy nagyon konkrét határt húznak az elképzeléseknek így ahhoz is alkalmazkodnunk kellett. A visszajelzések nagy része pozitív volt, de mondj egy olyan produkciót, ahol 1000 % a like-faktor. Sikerült sokakhoz eljuttatni az üzenetünket, és az egy jó mérföldkő volt, azon a bizonyos úton.
Rockbook: Vasárnap kihoztátok az új videót, a Maradj! című dalotokhoz. Kikkel dolgoztatok?
Balázs: Nagyjából elmondható, hogy barátaink, a Down For Whatever zenekar majdnem minden egyes lépésünknél ott voltak a dal és a klip készülte alatt. Az éneket Diószegi Kikivel dolgoztuk ki és vettük fel a Stray Heart Records nevű stúdiójában illetve Zsoldos Dávid és Császár Robi felelősek a dal vizuális tartalmáért. Ezen kívül pedig a keverési fázison is változtattunk, ugyanis ezúttal Brucker Bence barátunk kezébe adtuk a Mix / Master folyamatot.
Bence: Nem az eredeti elképzelést sikerült elérni, de még mielőtt bárki is azt hinné, hogy ezt negatív gondolatként említem, valójában pont arra gondolok, hogy sokkal jobb lett az egész, a dalt és a klipet is beleértve. Én azt gondolom, hogy nagyon profi volt mindenki, aki közreműködött és ezt vegyítve a ténnyel, hogy barátok is vagyunk, egy nagyon pozitív élmény volt a dalon dolgozni.
Rockbook: A dal, dalszöveg, képi világ építik, magyarázzák egymást, vagy inkább imidzs?
Balázs: Inkább imidzs klipről beszélhetünk, felturbózva egy mellék szállal. Mint ahogy a dalírásnál, itt is merítettünk más zenekarok munkáiból, persze nem egy full kópiára gondolj! A tánc nagyon sokaknál jelen van a klipekben és mi is szerettünk volna egy hasonló vonalat. A zene szerintem, ha megmozgatja a tested is, akkor ért célba igazán. Mi, itt erre tettünk egy vizuális invitálást.
BP
Fotók: Berényi Kitti (Venyige Balázs), Bodnár Dávid (Mile Bence, Kozma Zoltán), Szabó László
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
