Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Nem vagyunk birkák, és nem állunk be a sorba' - Európa Kiadó koncertbeszámoló



Ifjúkorom istenített underground kultikus zenekara volt az Európa Kiadó. Bár a 2012-es Volt fesztiválon volt szerencsém látni őket, de a mai napot nagyon vártam. Este 9-kor ott is voltunk a Helynekemben, Miskolcon. Ez az a klub, ami 2014-ben elnyerte „A zenészek kedvenc vidéki klubja” megtisztelő címet.

 

20 perccel 21:00 után kezdődött a vendégzenekar koncertje. A Cseh Tamás program által támogatott Krasznai Tünde-Bujdosó János Duó lépett a színpadra. János egy szál gitárral, Tünde karcos hangjával érzékeny, érzéki húrokat pengetett, amolyan bár hangulatot idézve. Nehezen bekategorizálható zenéjükben felfedezhetőek voltak sanzonos, spanyolos motívumok is. Saját elképzelésükre formáltak többek között LGT, Neurotic, Postásy Juli – Dévényi Ádám, és talán Mario Lanza (ebben egyáltalán nem vagyok biztos) dalokat. Az 50 perces program alatt végig az motoszkált a fejemben, hogy ez a produkció nem feltétlenül egy Európa Kiadó koncert elé való, hiszen nem igazán vonult le a nagyközönség a  színpad elé. Aki ott volt, zömében az asztalok körül iszogatott, beszélgetett. Pont azt a hangulatot elevenítette fel Tünde és János, ami annyira hiányzik a vidéki zenei életből: a kávéházi műfajt. Ez a Viszockij-szerű művészet szerintem nem egy nagy koncertterembe, hanem  egy helyes kis beülős helyre való, ahol baráti találkozások, romantikus randevúk meghittségét koronázhatja meg. Az X-Faktorban  feltűnt Krasznai Tünde és a hosszabb zenei múlttal rendelkező Bujdosó János összeszokott páros benyomását keltette annak ellenére, hogy elárulták, ez volt a 3. közös koncertjük. Összességében egy színvonalas produkció szem és fültanúi lehettünk. A koncert azok számára volt a legélvezetesebb, akik erre készültek vagy nyitottak erre a műfajra.

 

 

Az előzenekar műsorának végezte után jó 20 perccel a Menyhárt Jenő – Másik János nevével fémjelzett, hazai alternatív rock műfajában veteránnak számító Európa Kiadó lépett a Helynekem színpadára. Nem gondolnám, hogy ki kellene bővebben térnem a zenekar születésének, szüneteltetésének, újjáéledésének vagy a tagok változásainak adataira, arról bővebben itt olvashattok.

Lényeg, a lényeg, hogy a jelenlegi tagok: Menyhárt Jenő: ének, gitár; Másik János: ének, billentyűs és ütős hangszerek; Kirschner Péter: ének, gitár; Darvas Bence: ének, billentyűs és ütős hangszerek, hegedű, trombita; Winterveber Csaba: basszusgitár; Gyenge Lajos: dob.

 

 

A programot -mi mással, mint- az Európa Kiadó című nagy sikerű nótával kezdték. A majd' teltházas vendégseregnek köszönhetően már az első nóta alatt beindult a tánc. Ahogy elnéztem a közönséget, jobbára azok voltunk jelen, akiknek a fiatal korát határozta meg a Kiadó, tehát a 80-as években voltunk kiskamaszok, kamaszok. No, ebből adódott az a jelenség is, hogy főként a régi dalokat vártuk, azokra mozdultak meg az „idősebbek” lábai és akkor láttam, hogy szinte mindenki ajka mozog. Furcsa ez a jelenség: Az Európa Kiadó dalai olyanok, hogy akkor is tudod a szövegüket, ha már legalább 20 éve nem énekelted őket. Bár néhányan ismerték a 2013-as album nótáit is, azért az látszott, hogy a többség nosztalgia estét tervezett mára. Akkor volt a legnagyobb a hangulat, amikor felcsendültek a Minden eltörölve, az Ez a város, a Ha ő nem bánja vagy a Turista. Azért jót buliztunk a Smirgli és Virslire, a Ki tudja, hol van Nórikára vagy a régi-új 3 Judit 4 Zsuzsára is. A közönség soraiból felhangzó „kívánságműsort” Jenő egy igazi-ál kirohanással törte le, miszerint ők nem az a zenekar, akinek megmondhatják, hogy mit játsszanak.

 

 

Viszont megosztották velünk a Tánc című új nótájukat, és megtudhattuk azt is, hogy készülnek egy új lemezzel, melynek megjelenése őszre várható. A koncert alatt több dolog is kavargott bennem: Első körben visszatértek a tizenéves emlékeim, közben arra gondoltam, hogy beállva még inkább élvezhető lenne a néha pszichedelikusba csapó hosszabb zenei részek. (De bevallom hősiesen, egész este csak két kólát ittam, ráadásul az egyik cukormentes volt.) Egész eddigi életemben a fennálló hatalom elleni lázadás legmarkánsabb megnyilvánulása az Európa Kiadó szövegeihez volt köthető. A 80-as években ők mondták meg a „tutit”, dalaik tényleg arról szóltak, hogy nem vagyunk birkák, és nem állunk be a sorba. Csodálkozom, hogy március 14-ről 15-re virradó éjszakán nem e köré a témakör köré szervezték a koncertprogramot. Ám a koncert utolsó blokkja a ráadással együtt tényleg visszaidézte azt a hangulatot, ami a régi Európa Kiadó koncertek hangulatát idézte. A Bon-bon-si-bon vagy a Megalázó, durva szerelem után a közönség igen erőteljesen kérte vissza a zenekart. Így Jenőék eljátszották még a Romolj meg és a Hello baby című nagysikerű szerzeményeket is. A hosszú, két órás koncert után úgy éreztem, ma sem éltem hiába! Az este folyamán megismertem valami újat, és elmerültem valami régiben.

Köszönöm  szépen!

 

 

BÉJ