Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nemzeti Dal Ünnep a Barba Negrában: P. Mobil, RomEr koncertbeszámoló



Az 1848-49-s magyar szabadságharc 170. évfordulójáról emlékeztek meg a Barba Negra színpadán 2018. március 16-án. Ezen az estén három előadót hallhattunk, három fajta megközelítését ugyanannak az eszmének.  
 
Az est első részében főként ’48-s népdalokat, toborzókat, indulókat hallhatott a közönség Waszlavik „Gazember” László előadásában. Az első mindjárt a Kossuth-nóta volt, sokkal több versszakkal, mint amit az átlagember ismer. Megemlékezett Klapka György tábornokról, és Gábor Áron tüzér őrnagyról is. Az ismertebb dalokat együtt énekelte a publikum. A számtalan művésznévvel rendelkező „Gazi” már ötévesen húzta a tangóharmonikát, most is ezzel kísérte önmagát. Több, az I. világháború következményeivel összefüggésbe hozható dal is elhangzott, mint például a Krasznahorka büszke vára, amelyet Andrássy Gyuláné, született Zichy Eleonóra grófnő jegyez. Érdekesség, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-s hazahozatala volt a műdal születésénék apropója. Sajnos, ez a bő 30-40 perc is soknak bizonyult a közönség számára, sokan az első sorokban is próbálták túlharsogni az előadót, emiatt a végére már élvezhetetlen volt.
 
 
A következő fellépő a „nemzeti rockot” játszó Romantikus Erőszak volt. Ezzel a névvel – többek között – arra a kilátástalan küzdelemre próbálnak utalni, amely többször előfordult a magyar nemzet történelmében. Waszlavik „Gazembert” egy 2017-s interjúban megkérdezték: Mit gondol a „nemzeti rockról”? - Onnan közelít a népzenéhez, ahonnan én szeretném, a keményebb, gitárra alapuló zene felől. Ha azt kéne megválaszolnom, hogy ez mennyiben folytatja a hagyományos magyar kultúrát, már gondban lennék. – felelte. Gondban vagyok én is. Az introként felcsendülő Esik eső, szép csendesen csöpörög című népballada jól illeszkedett az est előző részéhez. De ami utána jött, - a hirtelen váltás- nekem sok volt. Rögtön a Ria, Ria Hungária-val folytatódott, ami a rajongókból hatalmas ovációt váltott ki. Többszáz ököl lendült a magasba, és ugyanennyi torok skandálta együtt a refrént. Az erre az estére összeválogatott dalok többsége nagyon gyors tempójú, pogózós lett. Ezen a vad punkos hangzáson, még a népzenei vonalat erősítő Bese Botond magyar dudája sem sokat segített. Azért akadt néhány üdítő kivétel is: Piros, fehér, zöld. Az egyszál gitárral megtámogatott dallamos ének kicsit oldotta a belső feszültséget. Annak ellenére, hogy a dal második felében bekapcsolódott a többi hangszer is, és visszatért a pörgős hangzás. A feszültség pedig annak a következménye, hogy ezen az estén elhangzott dalszövegek egy része túl nyers, szókimondó, sőt, időnként hergelő. Emiatt egy-egy szám között nagyon szélsőséges megnyilvánulások fordulnak elő a közönség részéről. Szíva Balázs – a zenekar frontembere - mély igazságokat mond ki, csak nem mindegy a tálalás. A RomEr csapata a végére két olyan nótát hozott, ami főként szövegvilágában közel került hozzám. Az egyik a Koronás címer a szíved felett, a másik pedig a 100% Magyar. Végezetül, álljon itt az utóbbiból néhány sor:
 
„Repülj sólyom, szelek szárnyán
 
Szállj, magasra szállj!
 
Ameddig a szemünk ellát, miénk e táj.”
 
 
Az ünnepi est utolsó fellépője az Örökmozgók csapata, a P. Mobil volt. Mára már köztudomású – majdnem mindenkinél -, hogy a zenekar vezetője – Schuster Lóránt – menedzser, showman, és a többi… mindig kitalál valamit. Erre az estére megidézte 45 évvel ezelőtti önmagát, csak itt nem egy óriási fatuskót püfölt, hanem a nagydobot. Ez lett a bevezetője az Adj király katonát című dalnak, amely tulajdonképpen egy magyar népi játék. A közel ötven év dalaiból jócskán akadt olyan, ami beleillet az ünnepi műsorba. Ilyen volt a Honfoglalás szvit, amelyből egy gyönyörű Hammond orgonaszóló – Szabó Péter interpretálásában – vezetett át a Miatyánk imádsághoz. A Keresztfával folytatódtak a hazafias szellemiségű dalok. Közben, egy-egy korunk problémáit feszegető téma is terítékre került, mint a Ne féljetek, nem megyünk haza. De említhetném a Pléhkrisztust is, ami talán ma aktuálisabb, mint harmincvalahány éve. Az új kedvenc, – mobilköntösbe bújtatott Ismerős Arcok cover: Nélküled - is jól illett a sorba. Természetesen nincs P. Mobil koncert a nagy „slágerek” nélkül, így kaptunk a zenekartól egy Utolsó cigaretta medleyt is. A végére pedig: A pofádat befogod a capella. Csak úgy bele az arcunkba, hogy legyen min gondolkoznunk.
 
Örökéletű bölcsesség: csak az a nép lehet és maradhat szilárd, amely eszményeit a dicső múlt emlékeiből meríti. Amelynek szívében ott él a nemzeti hősök, a porladó hazafiak emléke, s tetteik lelkesíteni tudják az utódokat.
 
                                           
Ócsag Andrea Saga
 
Foto: Németh Mónika és T.Erika