Bejelentkezés

x
Search & Filters

Novarock Fesztivál beszámoló - 2014. 06.14. szombat (2. nap)

A szombati napon gyakorlatilag bebetonoztuk magunkat a kék színpad elé. A Red Stage-en ugyanis a My First Band, a K.I.Z., Samy Delux, Mono & Nikitaman, az Awolnation, Mando Diao, a Seed és a Sunrise Avenue játszott. A fiatalabb rockrajongóknak talán ez utóbbi finn pop-rock banda lehetett érdekes, de miattuk nem sétáltunk 20 percet, főként azért, mert fellépésük egybeesett az a Amon Amarth produkciójával.

Mivel előző este nem sikerült letusolnunk és délelőtt is hosszú sorok kígyóztak a zuhanyzó sátor előtt, elindultunk Nickelsdorf irányába alternatív megoldást keresni a tisztálkodásra és valahol ebédelni. Délután 3 óra körül keveredtünk vissza a fesztivál területre, így lekéstük az Emergency Gate és az Epica koncertjét.

 

Ghost



Az első koncert amit elcsíptünk, az a Ghost fellépése volt. A svéd, Papa Emiratus II. vezette doom/heavy metal csapat nagyon sok rajongóval rendelkezik. Ez meg is látszott a kora délután a színpad előtt összegyűlt jókora tömegen. Ennek ellenére engem sem az albumaikkal, sem ezzel a produkcióval nem tudtak meggyőzni. Nálam továbbra is maradt a zenekar a „ha már a zene nem túl érdekes, akkor legalább a kinézettel próbáljuk meg magunkra irányítani a figyelmet” kategória. Ugyanis ha még valaki nem tudná, az együttes tagjait teljes homály fedi. Egyesek tudni vélik, hogy Papa Emmiratus II. maszkja mögött Tobias Forge áll, aki a Subvision és a Repugnant frontembere. A többi zenész pedig egyforma csuklyás köpenyt visel, valamiféle csőrös fekete maszkban és csupán a ruhájukon lévő különböző jelekből lehet őket megkülönböztetni – már ha nincs náluk a hangszer. A színpadon sem történt semmi eget rengető, minthogy Papa fel alá sétált és kitárt karral osztotta az „anti”áldást. A többi zenész sem mozogta túl magát. Mondjuk ezt meg tudom érteni, mert nem lehet kellemes 28 fokban talpig fekete öltözékben 45 perces műsort nyomni.

Ghost setist:

01. Masked Ball
02. Year Zero
03. Elizabeth
04. Prime Mover
05. Con Clavi Con Dio
06. If You Have Ghost (Roky Erickson cover)
07. Ritual
08. Monstrance Clock

 

 

Trivium


A Trivium kezdéséig volt még egy kis idő, így volt alkalmunk szétnézni a „bazár soron” és csurgatni a nyálunkat a jobbnál jobb T-shirt, és egyéb kiegészítők láttán. Meglepve konstatáltuk, hogy újra reneszánszát éli a felvarró korszak. Ez nem csak az árusoknál található mennyiség láttán volt szembetűnő, hanem a fesztivál látogatóin és nem egy zenészen is feltűntek a televarrt farmer mellények. Többek közt a soron következő Trivium basszusgitárosán is.

 

Az a jó a fesztiválozásban, hogy ha az ember nyitott, nem csak azoknak a zenekaroknak a produkcióiba tud betekinteni, akik miatt odaérkezett, hanem akikről korábban olvasott vagy hallott, de eddig kimaradt az életéből. Én is így érkeztem a Trivium koncertjére, és ellentétben a Ghost-al, ők ezzel a produkcióval meg tudtak győzni. A 2000-ben alakult, 6 lemezes floridai csapat az első pillanattól kezdve igyekezett felpörgetni a közönséget, kihasználva a 40-45 perces játékidő minden percét. Nem hagytak egy perc lazsát sem.

Trivium setlist:

01. Intro
02. Brave This Storm
03. Built to Fall
04. Strife
05. Black
06. Through Blood and Dirt and Bone
07. Anthem (We Are the Fire)
08. Dying in Your Arms
09. Down from the Sky
10. Capsizing The Sea
11. In Waves
12. Outro

 

 

Anthrax


Elérkezett az egyik általam legjobban várt koncert ideje. Színpadra lépett az Anthrax. Ez az egyik olyan zenekar, akik nagy hatással voltak zenei ízlésem csiszolására. Legutóbb a Szigeten láttam őket még a John Bush féle időszakban, ám mióta Belladonna visszatért, most volt szerencsém először hozzájuk. Igaz, hogy az eredeti felállásból Dan Spitz már nem tagja a csapatnak és „egyéb” elfoglaltságai miatt Benante-t is hiányolnunk kellett, így is páratlan élményt nyújtott látni őket. A rövidke programot leginkább a korai Belladonás korszak dalaira építették. Ennek megfelelően a Caught In A Mosh, Madhaose kettőssel kezdtek, majd jött a Got the time. Belladonna és Frank Bello kivették a részüket a futkározásból, utóbbi bőszen dobálta ki a közönségbe a többiek pengetőit. Viszont a mindig ugri-bugri Ian Scott, kicsit visszafogott volt. Annak idején rongyosra néztük az Oidivnikufesin N.F.V.  koncertet VHS-en, ezáltal hiányoltam a soron következő Indians-ből az tolldíszes betétet. Látva a budapesti set list-et, kicsit reménykedtem, hogy több lesz a műsoridejük, de épp csak annyival volt több hogy a Hymn 1-el felvezetett In The End-el emléket állítsanak Ronie James Dio-nak és Dimebag Darell-nek. Az újkori Belladonnás, Fight ’Em ’Til You Can’t elé még bekerült az AC/DC T.N.T-je amit én fölöslegesnek éreztem ebben a rövid programban, mert hát annyi jó saját nóta kerülhetett volna a helyére (Medusa, Gung-Ho, Metal Thrashing Mad). Ráadásul a Got The Time is feldolgozás és a programot záró I’am The Law, Antisocial kettős is. Mindazonáltal hatalmas élmény volt élőben látni őket.

Anthrax setlist

01. Caught in a Mosh
02. Madhouse
03. Got the Time
04. Indians
05. Hymn 1
06. In the End
07. T.N.T. (AC/DC cover)
08. Fight 'Em 'Til You Can't
09. I Am the Law
10. Antisocial

 

 

Amon Amarth
 

Az Anthrax után a svéd death metal, Amon Amarth állította hadrendbe több ezer viking harcosát. Mint ismeretes, nevüket nem a teremtő isten Amonról kapták, nem is a skandináv mitológiából merítették, hanem Tollkien Középföldéjén található Végzet Hegyének sindarin elnevezése adta. Szövegeik többnyire a skandináv mitológiából táplálkoznak. Bevallom az Amon Amarth sem az én világom, de mint a Trivium esetében is, ők is meg tudtak győzni és a színpad előtt tartani. A háttér is pazar volt, a Deceiver Of The Gods album borítója díszítette a vásznat. Az alapok előtti molinókat pedig harcosok díszítették. A csapat éppen a legutóbbi album lemezbemutatójával járja a világot, amit május 2.án a Barba Negrában is bemutattak, de ide egy rövidebb fesztivál programmal érkeztek.

Amon Amarth setlist:

01. Father of the Wolf
02. Decei Cry of the Black Birds
04. Guardians of Asgaard
05. As Loke Falls
06. Asator
07. War of the Gods
08. Twilight of the Thunder God
09. The Pursuit of Vikings

 

 

Iron Maiden


Az Amon Amarth után következett az Iron Maiden, akik -nyugodtan mondhatom,- hogy a fesztivál legnagyobb show-ját produkálták. Hatalmas tömeg gyűlt össze a koncertkezdésre, csordultig telt a Blue Stage előtti terület. Mi valahol a keverő környékén találtunk magunknak helyet. Még nem említettem, de az Iron Maiden díszlete miatt erre a napra ki is kellett bővíteni a színpadot. Mint köztudott, a csapat, a Maiden England turné programjával járja a nagyvilágot. Ugyanezzel a show-al, jártak nálunk június elején. A monumentális, lélegzetelállító díszletek még a nem Maiden rajongókat is elbűvölik és maradandó élményeket hagynak mindenkiben. A háttérvásznak szinte dalonként változtak. Az alap koncepció a Seventh Son Of A Seventh Son album jeges látványvilágára épült. De megjelent a színen a hatalmas Eddie figura polgárháborús öltözékben, vagy a háttérben óriási szobor formájában. Dickinson fáradhatatlanul rohangált fel-alá a színpadon, de még ennek ellenére is bírta torokkal a koncert végéig. Ajánlanám a figyelmébe sok playback sztárocskának, akik 5 perc után már lihegnek a színpadon. De nem csak Dickinson, a többiek is fáradhatatlanul bemozogták a teljes teret. Azt hiszem, sokan szeretnénk majd ennyi idősen ezt az intenzitást. Ha nem lett volna elég az izzadásból, a ráadásban Dickinson még kezes-lábas repülős öltözéket is húzott, hogy elénekelje az Aces High-ot.

Iron Maiden setlist:

01. Moonchild
02. Can I Play with Madness
03. The Prisoner
04. 2 Minutes to Midnight
05. Revelations
06. The Trooper
07. The Number of the Beast
08. Phantom of the Opera
09. Run to the Hills
10. Wasted Years
11. Seventh Son of a Seventh Son
12. Fear of the Dark
13. Iron Maiden

Ráadás:

14. Aces High
15. The Evil That Men Do
16. Sanctuary

Az Iron Maiden koncert zárásaként, felcsendült a Brian élete közismert slágere az Always Look On The Bright Side Of Life, azt sugallva, hogy ne szomorkodjunk, hogy vége a show-nak. Elégedetlenségre nem is lehetett okunk, a levonuló tömeg szinte egy emberként énekelte, fütyülte az ismert nótát. Ezt a jó hangulatot mi sem akartuk elrontani, és inkább nem maradtunk a David Hasselhoff Late Night showjára.

 

 

 




Bodzilla/Bej


 
 

Címkék: 
Nova Rock 2014