Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A nyakkendős urak is feltartott metálvillával ugráltak a színpad előtt" - Apocalyptica koncertbeszámoló: 2017.10.27., MOM Sport

Apocalyptica – 2017.10.27., MOM Sport

 

Péntek este volt szerencsém végre a kedvelt finn komolyzenei metál zenekart, az Apocalypticát élőben is meghallgatni. Fél nyolc körül érkeztem a bejárathoz, a belépés nagyon gördülékenyen zajlott, a banda menedzsere a kapuban ismertette hogy honnan, mennyit, hogyan lehet fotózni, a személyzet eligazított. Lepakoltam és felkészültem a koncertre.

Néhány perccel nyolc óra után jelent meg a kvartett egy szál fénycsóvában pompázva a színpadon. Az egész csarnok székekkel volt berendezve, komolyzenei alapokon nyugvó, mégis erős metál zenét játszó távolabbi rokonaink rögtön egy erős Metallica coverrel az „Enter Sandman-nel” kezdtek be. Valójában az egész koncert átdolgozott Metallica dalokat mutatott be 20 Years of "Plays Metallica by Four Cellos" turné keretein belül. Hosszas intrózás, elnyújtott outrok és világszínvonalú játék jellemezte a fellépést. Felcsendült a „Sad But True”, de elhangzott még a „Harvester of Sorrow”, „Creeping Death”, és az első szekciót a nyolcadik dalként a „Welcome Home (Sanitarium)” zárta.

 

 

Az első 3 szám alatt volt lehetőség fotózni a színpad elől kizárólag oldalról és vaku nélkül. Megpróbáltam belőni minden fontos szöget, aztán leültem szépen a helyemre és onnantól már csak a zenére figyeltem. Nagyon igényesen megkomponált, kitalált, ízig-vérig profi munkát láthattunk. Az első blokk kb. egy órás volt, ezután egy bő 20 perces szünet következett.

 

 

Ezt követően visszaérkezett a közönség és kezdetét vette a második felvonás. Legnagyobb örömömre a „Fade to Balck” volt a nyitódal, amely az abszolút kedvenc tőlük. Utána a „For Whom the Bell Tolls” következett, amikor is az egyik csellista méretes hangszerével játékosan utánozta Robert Trujillo (Metallica – basszusgitár) egyedi színpadi mozgását. A második blokkban már többet szóltak hozzánk a fiúk, volt némi sztorizás a zenekar alakulásáról, 20 éves fennállása alatt történt dolgokról, a finn-magyar kapcsolatról. Ennek apropójaként kaptunk néhány „Nagy köszönöm!” és „Pálinka” szavakat, melynek természetesen nagyon örültünk és hangos tapssal és füttyszóval illettük a magyarul megnyilvánuló finn zenészt. A „Seek & Destroy” után köszönt le a zenekar – itt már állt és betódult mindenki a színpad elé. Felállítatták a közönséget a fiúk és óriási tombolás, fejrázás ment, előkerültek a metálvillák és minden egyéb rock koncerten szokványos dolog megjelent. Kitartó, szűnni nem akaró taps, és visongás hívta vissza az előadókat, hogy két dalt még bónuszban eljátsszanak.

Utolsó előttiként a méltán híres Metallica ballada a „Nothing Else Matters” csendült fel. A tömeg egy emberként kísérte a zenekart James Hetfield vokálját utánozva. A koncertet pedig az egyik legérzelmesebb és legszebb Metallica dal a „One” zárta. Ezt megelőzte egy kis bölcsesség osztás, hogy szeressük, fogadjuk el egymást, ne háborúzzunk, segítsük a másikat.

 

 

Összeségében vagy két órás volt a program és azt gondolom, a közel telt házat kialakító látogatók elégedetten távoztak. Szenzációs show-t csináltak az Apocalyptica, a koncert végére még a fehér, betűrt inges, finom, nyakkendős urak is feltartott metálvillával, fittyet hányva ülőhelyükre, ugráltak a színpad előtt.

 

A koncerten elhangzott dalok:

1. felvonás:

01. Enter Sandman
02. Master of Puppets
03. Harvester of Sorrow
04. The Unforgiven
05. Sad but True
06. Creeping Death
07. Wherever I May Roam
08. Welcome Home (Sanitarium)


2. felvonás:

09. Fade to Black
10. For Whom the Bell Tolls
11. Fight Fire With Fire
12. Until It Sleeps
13. Orion
14. Escape
15. Battery
16. Seek & Destroy

 

Ráadás:

17. Nothing Else Matters
18. One

 

További fotókhoz klikk ide!

 

 

Nagy Zsófia