A nyár egyik legjobb buliját kaptuk a Paddy and the Rats és a Fatal Error Track-es koncertjén!
Paddy and the Rats, Fatal Error - 2018. július 07., Barba Negra Track
Múlt hét szombaton minden megvolt a tökéletes koncerthangulathoz, két remek zenekar, a Paddy and the Rats és a Fatal Error biztosította a jó muzsikát a Trackben.
Nincs olyan fővárosi bulija a kalózzene úttörő patkányainak, amit szívfájdalom nélkül ki tudnék hagyni, ha pedig velük tartanak a tornacipős punk rock ijfú titánjai, akkor kötelezőnek érzem a részvételt, így nem is volt kérdés, hogy szombaton legjobb barátnőm társaságában a Track felé vettük az irányt. A gondos szervezés, és a jóval korábbi indulás ellenére a szivárványos útlezárások miatt komoly közlekedési akadályokba ütköztünk, így már a koncert előtt egy laza rohamtempóval melegítettük be vádlinkat az első soros tombolásra. A sietségünk ellenére még így is lecsúsztuk a kapunyitást szűk tíz perccel, azonban a sors nekünk kedvezett, és fenntartotta megszokott helyünket, ezután pedig már semmiségnek tűnt kivárni a kezdésig való időt.
Ahogyan az a Fatal Errorhoz méltóan illik, a brigád lendületesen csapott bele a lecsóba, és már az első percekben tapintható volt az őrület. Mivel napra pontosan egy évvel ezelőtt találkoztunk a csapattal először, és igencsak kellemes meglepetés volt a műsoruk, így ideje volt újra felidézni az emlékeket. A fiúk most sem hazudtolták meg magukat, taroltak a színpadon (aki figyelte Misit a szintijével, majd az egész brigád a performansz végén, az tudja is, hogy szó szerint). Már nem egy koncerten volt szerencsém a csapathoz, de kevés olyan hozzájuk fogható zenekart tudnék mondani, akikre jellemző, hogy koncertről koncertre egyre őrültebbek - persze a jó értelemben. Amióta rendszeres hallgatója vagyok a szemtelenül fiatal srácoknak, azóta szinte már minden szerzeményüket kívülről fújom, de igazán csak a Bazmeg című nótára sikerült annyira bemelegedni, hogy utána már a koncert végéig egy percre se legyen megállás.
Egyik kedvenc dal követte a másikat, a rövidke műsoridőbe belefért a Made in London, Február gyümölcse, Ördögszekér, Hülye élet, bolond ember, Gonoszak balladája, Bérlet az életre, Ápolatlan, Az utad alapja, és a Nem leszek kutyája is. A srácok hoztak egy új nótát –címe maradjon egyelőre titok–, ami bár szerelmes dalként fut, ez is csak az igazi „Fatal Error-os” stílusban mondható el rá, és egy kellemes kis zúzdás tételnek bizonyul.
Bár már megszoktam, hogy a fiúk mindig kitesznek magukért, és koncert alatt a közönséget is megtornásztatják, legutóbbi találkozásunk óta ismét felülmúlták magukat. Nem csak arra gondolok, amikor lejöttek a közönséghez, vagy éppen kifeküdtek a színpadon a buli végén, hanem arra a pillanatra is, amikor már hangszer borult a koncert hevében. A Fatal Error jó példa arra, hogyan is kell pörögnie egy huszonévesekből álló zenekarnak, és bebizonyítja, hogy el lehet jutni nagyobb színpadokra is egy minőségi produkcióval.
A jó kezdés után már nem lehetett rossz a folytatás sem. Az elmúlt egy évben már harmadszor sikerült elcsípni a Fatal Error-Paddy and the Rats párosát, és eddig sem bizonyult rossz programnak. Amikor a One Last Ale-el a Paddy and the Rats belekezdett műsorába, éreztük, hogy nem lesz egy lightos-lötyögős party (bár aki arra vágyik, az amúgy is jobb, ha máshol keresi), a teljes szettben alig akadt „pihenősebb” nóta, végigtomboltuk a műsoridőt.
Ahogyan azt a korábbi Facebook-videókból mát megtudhattuk, előkerült pár régen játszott dal (pl. Drunken Tuesday, Pack of Rats), illetve egy feldolgozás, ami már hagyomány Paddyék történetében. Nem telhet el úgy év, hogy ne rukkoljanak elő valami újjal, most egy mindannyiunk gyermekkorából ismert népdal, a Tavaszi szél vizet áraszt került terítékre, melyet igazi Paddy-s ízben hallottunk. A koncert során Oláh Szabi és Varga Zoli is besegített, így mondhatjuk, hogy a pesti buli most sem maradt vendégek és meglepetés nélkül.
Az erős szettből nem maradhattak el a régebbi és újabb kedvencek, a zenekar minden korszakából csemegézhettünk. Többet között felcsendült a That’s My Nature, My Sharona, Aerolites, Drunken Sailor, Where Red Paints the Ocean, Join the Riot, Ghost from the Barrow, Castaway, Bastards Back Home, The Six Rat Rovers és Children of the Night, csak hogy egy pár dalt említsek a műsorból.
A buli alatt sor került egy bodysurfre, és a halálfallal is tett egy próbát a zenekar. A kalóznépet amúgy sem kell félteni, ha tombolásról van szó, ezen az estén pedig biztosan mindenki le tudta vezetni a felesleges energiákat és a felgyülemlett feszültséget.
A szombati koncert legmeghatározóbb dala számomra most a Never Walk Alone volt, ekkor ugyanis megemlékeztünk a földi hajóról tragikus hirtelenséggel égi bárkára szállt Szabó Dávidról, akit ganges körökben sokan Bálnaként ismerhettek, és a kalózbulik rendszeres látogatója volt. A megemlékezés részeként a zenekar bevonta azt a zászlót, amelyet még ő készíttetett, és a Paddy and the Rats koncertek egyik jeles szimbóluma volt a YO-HO feliratával együtt.
Minden koncert egy emlék, egy Paddy and the Rats buli pedig igazi kalózünnepély, ahol a horgonyos nép apraja-nagyja összegyűlik egy vidám és kiadós tombolásra, és most a tenger fosztogatása helyett egy italozós-élőzenés össznépi táncmulatságon vettünk részt. A Paddy and the Rats táborába mindig örömmel térek vissza, és bízom benne, hogy ez még sokáig így marad.
Aki szombat este a Barba Negra Tracket választotta, annak nem lehetett már rossz hétvégéje, mert a nyár egyik legjobb buliját kaptuk ezen az időjárásban változékony, júliusi napon.
Cetti
Fotók:<SZB PHOTO> , Dio on stage, Dominikusz Photography
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
