Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nyolcvanpercnyi baromi jó hangulatú bulit kaptunk a Five Finger Death Punch-tól a Budapest Arénában (koncertbeszámoló)



Five Finger Death Punch, Ill Niño, Solence - 2022.07.05., Budapest Aréna
 
Báthory Zoliék az Arénában „headliner” státuszban? Izgalmas kérdés, vajon mit is tudnak - mondhatni "kicsit hazai pályán" - az amerikai metal arcok. Az a kétharmad háznyi rajongó kedd este óta emlékezhet rá, hogy baromi jó bulit nyomnak.
 
Előzenekarból volt kettő is. Először a svédhonból érkezett Solence volt a pályán. Kicsit ollóztak innen-onnan, egyébként lelkesedésből nem volt hiány. A frontember, ha tökösebben állna a feladathoz, jobban hasítanának. Fél óra, elég is volt most a produkcióból.
 
 
Utánunk a már régebb óta a deszkákat szántó Ill Niño. Masszív-latinos fémzene, erősen fejrázásra késztető ritmusszekcióval. Kis vérfrissítés történt a soraikban három éve, de a lendület nem veszett el. Ja, és persze ismét a soraikban Marc Rizzo, nem kicsit jó gitáros, hátán kis hátizsákkal, és nagyon komoly pengetős munkával. Ez a mutatvány már többeknek bejött. Itt már 45 perc volt a játékidő, de hagyni kellet a deszkákat az 5FDP bandának.
 
 
Apró szépséghiba már az elején, hogy fél tíz után pár perccel kezdtek bele, nagyon súlyos megszólalással a fiúk. Viszont így sejthető volt, hogy nyári fesztivál program vár ránk. Ez a végén az összpontszámból azért vett el kicsit.
 
A nagyon egyszerű és jó háttér, a farkába harapó, végtelent formázó kígyó, világító szeme előtt (szuper megvilágításokkal erősítve) komoly energiák munkálkodtak. Az első néhány nótában Ivan Moody erősebb magasai nem voltak meg, viszont a basszer Chris Kael simán odaénekelte, amit kellet. Nem csak vokállal tett hozzá sokat a bulihoz, nagy fazon a hínár- szakállal a koma. Intenzíven szántja a deszkákat. Moody pirosban, baseball ütővel kezdett, kis morcos nézéseivel. Jó a figura, ki van találva.
 
 
Inside Out- Trouble- Wash it All Away nyitásnak, igazán kellemesen gyalulta a hajszálainkat a móka. Következett a Jekyll and Hyde már a fehér frakk és kalap jelmezében pompázott énekesünk. De ne feledjük el, a többieket sem. Már a második nóta után ment a Zoltánt éltető hangorkán, és a Ria-Ria Hungária. Ő világsztár ebben a műfajban, és ilyen magasságokba az egyetlen hazánk szülötte. Őrületes érzés lehet ezt neki itthon megélni. „Gyönyörű Budapest”, csak ennyire futotta neki meghatottan. Aztán úgy vág arcon bennünket a gitár riffelése, hogy csak győzzünk megállni a lábunkon. Amit tud az nagyon figyelemre méltó. Jó az a csukló még mindig! Kibontotta ő is a hínár haját egyszer az igazi fejrázós gitározáshoz, nagyon mutat a színpadon. Sham Pain is vitte a hangulatot nagyon szépen, konfetti ágyúzás, már az ötödik nóta után. Pazar.
 
 
Kis lassítás is belefér a műsorba, mert ebben is erősek a zenészek. Jókat pengethet Andy James is Zoltán mellet, kiváló nótákat kapott az elődtől (Személy szerint jobban bírtam Jason Hook munkásságát. Kicsit sok Andy barátunk, nagyon gitárhős akar lenni, néhány nóta végén még túl is kell tolnia, feleslegesen).
 
 
Burn MF: fejrázós, arcbamászós. Itt Charlie Engen kapott szóló lehetőséget a doboknál, hogy megmutathassa miért is került a bandába néhány éve. Kérdezem halkan, mi szükség van erre, egy rövidített programnál? Jöttek utána az Ill Ninos haverok is nagyokat kiabálni, mondjuk annak azért volt egy hangulata.
 
 
Ismét kis lassítás, Coming Down, hogy utána a Lift Me Up irdatlan gitárszaggatással megmutassa, miért is népszerűek a világban mindenhol barátaink. Érzelem és könyörtelen metál kombó. 
 
Amikor a Disturbed 2011-ben néhány évre hibernálta magát az 5FDP megugrotta lécet, és be tudta tölteni azt a kis űrt a zenei palettán, amit hagytak Dan Donagenék maguk után. Más szintre emelkedtek nótaírásban, és előadásban is Zoliék. 
 
A koncert végére maradt még nafta, Under and Ower It - The Bleeding, közte kis gitár technikai problémával. Vízosztás, közönség szórakoztatás. 
 
 
S itt értünk oda, hogy vége!?
 
Nyolcvanpercnyi baromi jó hangulatú buli, viszont villany fel, pengető és dobverő dobálás, magyar zászló Zoli hátán, és két igen jó kis nóta szólt mindeközben lemezről (The House of the Rising Sun, Blue on Black). Bőven bele kellet volna férnie a visszatapsnak, és a minimum dupla ráadásnak, ha már itthon játszik „Főhősünk” a bandájával. Sokan néztünk kissé értetlenül. Azt megértem, hogy a technika a fesztiválos bulikra van belőve, minden hanggal és látványelemmel, de azért oda lehetett volna pakolni még valamit. Akár csak nekünk itt Budapeste. Megérdemeltük volna.
 
A koncert jó volt, és látni is jól esett hazánk nagyon céltudatos szülöttét a Five Finger Death Punch élén az Arénában. Köszönet a LiveNationnek a buliért.
 
Lesz új lemez, ott már bizonyíthatnak az újabb tagok is, és biztosan jönnek még hozzánk egy kis Amerikát elhozni nekünk. Lehet akkor már a csillárról is nézők fognak lógni, annyian leszünk. Az biztos, Báthory Zoli mindent meg fog tenni a jövőben is, hogy a zenekara csak előre zúzzon mindenen keresztül, leigázva hallójáratainkat, mint egy harckocsi.
 
A Five Finger Death Punch setlistje:
 
01. Inside Out
02. Trouble
03. Wash It All Away
04. Jekyll and Hyde
05. Sham Pain
06. Bad Company (Bad Company cover)
07. Never Enough
08. Burn It Down
09. Wrong Side of Heaven
10. Burn MF
11. Coming Down
12. Lift Me Up
13. Under and Over It
14. The Bleeding
 
 
Rici