Bejelentkezés

x
Search & Filters

Őrületesen erős programmal vette be a Machine Head a Barba Negrát!

Machine Head, Burn My Eyes 25th Anniversary Tour - 2019. október 20., Barba Negra
 
Nagyon kellett már nekünk egy ilyen magas szintű, jó értelemben pusztító zenei utazás, mint amilyet a Machine Head bemutatott a teltházas Barba Negrában. Nagyon rendben volt minden, mondhatni hibátlan.
 
 
Robb Flynnt, a főnököt tavaly hagyta ott a dobos-gitáros duó, biztos nem lehet könnyű vele az élet, de hát tényleg ő a motor, maga a Machine Head. Halkan hozzáteszem, ilyen zenésztársak nélkül, mint akiket tegnap is láthattunk mellette, nem érne sokat a mutatványa.
 
Tavasszal jött a hír, hogy „azt a bizonyos” Burn My Eyes albumot fogják megturnéztatni, és azzal a bizonyos Logan Maderrel, és Chris Kontossal, akikkel együtt megalkották ezt a mesterművet. Adam Duce a basszer nem vesz részt a nagy összeborulásban. Igen kecsegtető volt a hír, és gyorsan el is fogytak a jegyek, mert ez a zene azért sokunkat érdekel. 
 
Nálam egyszerű volt a képlet, a nyolcvanas évek végén a Pantera adta a jobbost, úgy hogy becsücsültem a sarokba, erre tett egy rendes balhorgot a Machine Head ezzel az albummal. A mai napig előkerül, és nem kell szépíteni, ami jó az jó. Igaz, hogy utána minden lemezzel egy kicsit messzebb kerültem tőlük, de hallgattam mindent, ami megjelent a Machine Head logó alatt. 
 
 
Turné előtt még gyorsan bejelentettek két új tagot, hogy teljes legyen a Robb Flynn-fesztivál: gitárokon a lengyel Waclaw „Vogg” Kieltyka, dobokon pedig Matt Alston, akik mellette állnak még a színpadon.
 
20.30-kor Ozzy intro, és indult az agyszaggatás, nagyon remek hangzással. Szépen szemezgettek a kiadott lemezekből, jöttek sorba a rakéták: Imperium- Take My Cars, levonultak 1-2 percre, és utána vissza. Now We Die- Beautiful Mourning, a dramaturgia ugyan az, le 1-2 percre, és vissza. Ezek a kis szusszanások pont elégnek bizonyultak, hogy hergeljék a népet. Jöttek a legjobb dalaik sorban minden lemezről, és nem volt hiányérzetünk, hogy új tagokkal nyomják a bulit, mert nagyon jó volt minden. Olyan gitárhangzásnak lehettünk fültanúi, hogy azt tényleg csak a „disznóperzselő” szinten lehet említeni. Tolta a szólókat rendesen az új ember, és bizony nem kevés hangot kellett begyakorolnia. Nagyon jól kente, remek gitáros, kapott külön egymagában is lehetőséget, a népnek az is tetszett, nem véletlen került a bandába.
 
 
Ugyanez elmondható a dobosról Matt Alston-ról is, jól ütött, és hibátlanul. A basszus is kegyetlenül szólt, és énekben is segített a főnöknek Jared Maceachern. Hírtelen ő lett a legrégebbi tag Flynn mellett. Pazar fények, némi füst, baromi jól szórakoztunk így vasárnap este. Igazi profi amerikai munka volt, a szórakoztatás magas iskolája. From This Day-Ten Ton Hammer, piszok erős dalok, Is There Anybody…- Halo a végére, de itt már nagyon vártuk az ős-felállást. Így első körben kaptunk egy 105 perces best-of műsort, tényleg a Machine Head lényege elénk lett gurítva. De még nem láttunk mindent… Negyed órás szünet, kis átszerelés, aki odafért a pultokhoz, azoknak sör is jutott.
 
És érkezett az a bizonyos album teljesen egészében odapakolva, hát nem semmi… Ez az igazi „Tíz Tonnás Kalapács”! Csak így egyszerűen, letaglózó… Chris Kontost a mai napig egy kimagasló tudású fickónak tartom, aki talán kissé bohém, és simán ellinkeskedte a turnéjukat majd 25 éve, ezért mennie kellett. Logan is ment nem sokkal utána, mert nem a dicsőség volt kivételesen csak az, ami a fejébe szállt… A főnök is olyan népszerűségnek örvendett, hogy az újságokokon kívül rendszeresen feltűnt az MTV rockműsorában is, elkapta az ékszíj rendesen. Róluk szólt akkoriban egy nagy szelet a metal színtéren. Ezeket az embereket látni, hallani, kihagyhatatlan volt most. 
 
 
Látszott az első pillanatban, itt hiba nagyon nem lehet, és meg is dolgoztak érte a srácok. Felesleges sorolni a nótákat, mert aki ismeri őket és ott volt, az tudja, hogy a Burn My Eyes a műfaj tökéletes esszenciája. Mai fejjel némi progresszivitást is vélek felfedezni benne, és etalon a lemez, nem kell szépíteni. Minden a helyén volt, és nagyon figyeltem minden hangot és ütemet, oda volt rakva. Nem engedték meg maguknak, hogy ellőjék a szeretetünket. 
 
Ötödik nóta elé Kontos kapott egy laza kis dobszólót, had melegedjen be rendesen (eddig se volt gondja ezekkel a kegyetlenül komplex témákkal), de utána még lazább, folyékonyabb lett a játéka. Őrület a pali. Gondolom tanítják is a megfelelő helyeken a technikáját…
 
Leszaladt a lemez a „Block” tétel nélkül, és levonultak ismét a srácok. Azért azt már csak nem lehet kihagyni!? Taps, kis hatásszünet. Visszasétáltak, és kaptunk egy kis félig ökörködős Metallica-White Zombie-Slayer kombót. Biztos pengetgették valamikor ezeket a nótákat, most csak úgy bele-bele kezdtek, mintha nem menne rendesen, de ki volt ez is találva, mert a régi tagokkal mit is tehetnének még ide ráadásnak… Itt már lazább volt náluk is a hangulat, lehet tényleg jól érezték magukat ennyi év távlatából. Kinézek bármit belőlük az este után, ennek a turnénak hozományaképpen. De ezt majd az idő dönti el, és talán nem nyírják ki egymást, hagynak nyitva néhány ajtót egymásnak.
 
 
A végére az a bizonyos „Block”, kegyetlenül, bele az arcunkba. Ez a második kör is eltartott 80 percet, simán kaptunk három órát Robb Flynn-től, és utána már csak a hála maradt mindkét oldalról. Repkedtek a dobverők, pengetők. Pengetők olyan szinten, hogy Jared a basszer hátra is ment, és hozott egy zacskónyit, abból szórták marokszám. Jól esett nekik a közönség szeretete, és úgy gondolom mi is teljesen elégedetten indulhattunk hazafelé.
 
A Machine Head nyakon ragad, földbe döngöl, majd a magasba emel. Ezt így éreztem élőben, s amíg a főnök megkapja a neki járó szeretetet a közönségtől, ez így is lesz, attól teljesen függetlenül, kik is állnak mellette. Én személy szerint elviselnék még némi finomságot az első lemez tagságától, és tuti, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Imperium
02. Take My Scars
03. Now We Die
04. Beautiful Mourning
05. Locust
06. Killers & Kings
07. I Am Hell (Sonata in C#)
08. Aesthetics of Hate
09. Guitar Solo (Performed by Vogg. Including "Floods" Outro)
10. Darkness Within
11. Catharsis
12. From This Day
13. Ten Ton Hammer
14. Is There Anybody Out There?
15. Halo
16. Davidian
17. Old
18. A Thousand Lies
19. None but My Own
20. The Rage to Overcome
21. Death Church
22. A Nation on Fire
23. Blood for Blood
24. I'm Your God Now
25. Battery / Thunder Kiss '65 / South of Heaven
26. Block
 
Köszönet a szervezőknek, hogy idehozták nekünk ezt a kiváló zenekart, ezzel az őrületesen erős programmal!
 
 
Rici