Bejelentkezés

x
Search & Filters

Pandora szelencéje a Rock On! Festen - P. Box koncertbeszámoló

Az egész napom azzal telt 2017. szeptember 2-án, hogy félszemmel mindig az eget kémleltem, akár a tyúkok, ölyvek után kutatva. Telt az idő, az eső még mindig nem esett, így rászántam magam az indulásra. Amikor a Barba Negra Track-be érkeztem, akkor kezdett a Sex Action. Na meg az eső is, esni! Néhány kedves ismerősöm azzal viccelődött, hogy én hoztam az esőt, de szerintem Szaszáék szövegei nem tetszettek odafenn. Lásd: Vörös a szád. Khmmm…

Szerencsére az átszerelés alatt már csak csöpögött, így meg is céloztam a színpadot. Úgy értem, az első sort. Ne kelljen már szemüveget felvenni, hogy lássam is a fiúkat! Néhány perc után máris a világot jelentő deszkákra lépett a debreceni, hard rockot játszó együttes, a Pandora’s Box. Az intro után Kiss Konrád (dob) beütött, majd Ferenczi „Cézi” Tibor (basszusgitár), és Sándor „Günter” József (gitár) egyszerre kezdték el tépni a húrokat, ezzel mintegy varázsütésre életre keltve a közönséget. Fordul a világ: „ez az átkozott rock and roll” - énekeltük együtt Koroknai Árpád „Korival”(ének).

 

 

Ebben a dalban egyszerűen imádom Cézi, és Szabó Krisztián (billentyűk) kettősét. Egymás után jöttek a zenekar életútját felölelő dalok. Kori időnként néhány „utasítást” is kiosztott, miszerint: Kezek! Taps! Persze semmi nem kötelező, de a jó hangulathoz nélkülözhetetlen. Bár néha már komoly erőfeszítést igényelt az átázott farmerdzsekis karom felemelése. Mert ugye mondanom sem kell, az eső szakadt mindvégig. De ez nem tántorított el minket, rajongókat. Amikor már hangulat a tetőfokára hágott, Kori bejelentette az est különleges vendégét, Varga Miklóst. Miki 1980-ban alapító tagja volt a P. Boxnak, és két éven keresztül erősítette a csapatot. Három olyan ősnótát – Soha nem elég, Halálkatlan, és A bolond - hozott erre az estére, melyek közül az utóbbi kettőt régen nem hallottam koncerten. Legalábbis én nem. Nagyszerű élmény volt hallani Mikit, a hangja még mindig ugyanolyan, mint volt.

 

 

A vizuális élmény ugyan nem volt tökéletes az arcomba csurgó esőtől, de a lényeg, az időugrás megvolt. Végül az elhunyt zenésztársak emlékére közösen elénekelték A zöld, a bíbor és a fekete című rock-himnuszt, benne Günter gyönyörű szólójával. Néhány jó tanácsot is kaptunk az Ébredj nótával, majd erre reflektálva az est zárószámaként a Vágtass velem hangzott el. A kő marad.

 

 

A fiúk, mind nagyszerű zenészek, most is odatették magukat. Összeszokott csapatként kiváló hangulatot teremtettek a kedvezőtlen időjárás ellenére, s ez maradásra bírta a rajongókat is. Személy szerint, én külön köszönöm a tegnap estét. A bakancslistámon úgyis szerepelt egy rommá ázós koncert, most kipipálhattam. Reméljük a jövőben az eső nem fog problémát okozni! De ha mégis, akkor szeretettel küldöm a zenekarnak a CCR klasszikusát: Who’ll Stop The Rain.

Az elhangzott dalok sorrendje:

01. Fordul az életem
02. Ezer év
03. Pangea
04. Veled múljon el
05. Szél
06. Soha nem elég
07. Halálkatlan
08. A bolond
09. A zöld, a bíbor és a fekete
10. Ébredj
11. Vágtass velem

 

 

Ócsag Andrea „Saga”

Foto: Kozma István