A Poocky-Boogie-tól a VitukiZappaShow-ig - Interjú Vojnits Attila képzőművész-zenekarvezetővel
A címben Attila két zenekarának nevét használtuk fel egy bizonyos időtávlat jelzésére. És ez a bizonyos időtávlat több, mint 30 év.
Vojnits Attila által vezetett zenekart jómagam és baráti köröm az 1980-as évek végén láttunk először, mégpedig a ma már legendás FMK-ban, azaz a Fiatal Művészek Klubjában. Hogy pontos legyek, itt, az alagsori büfében játszottak hétről hétre. Mi, talán az italok olcsósága miatt estünk be egy buta csütörtök estén, hogy aztán ott ragadjunk…
Fura egy zenekar játszott: egyetlen zenészt sem ismertünk, se képről, se névről, ráadásul nem is egy korosztályból valók voltak. Viszont olyan műsort “vállaltak be” – magas színvonalon – amit az akkori Budapesten, senki.
War, John Mayall, George Benson, Cream, Billy Cobham számok, és nekem legalábbis, koronaként, Frank Zappától a Muffin Man szerepelt a repertoárban.
A 90-es évek vége felé aztán elindult egy nagyobb szabású Vojnits-projekt is, a Zappa Emlékzenekar, mely formáció több mint 10 évig tartotta magát, miközben Zappa-Syrius emlékzenekarrá avanzsált.
Jelenleg Attila régi-új csapattal lép fel VitukiZappaShow néven. Zenekarairól, terveiről kérdeztük a multifunkcionárius énekes-harmonikás-fúvóhangszeres-zenekarvezető képzőművészt, Vojnits Attilát.
Vojnits Attila
Rockbook: - Amikor az FMK-ban láttuk akkori együttesedet, annyit tudtunk rólad, hogy “valami szentendrei festő” vagy, akit ezzel besoroltunk a Bizottság holdudvarába. Jól tudtuk-e, hogy van kötődésed a szentendrei művészvilághoz?
V.A.: - Akkoriban Békásmegyeren laktam, Zámbó Öcsi (ef Zámbó István képzőművész, a Bizottág tagja, majd az ef Zámbó Happy Dead Band alapítója – a szerk.) jó ismerősöm volt. Segített is a Poocky-Boogie nevű zenekar összehozásában. A Happy Dead Banddel mindvégig jó volt a kapcsolatunk, pár tag azonos volt a két zenekarban, sőt én is sokszor felléptem velük.
Rockbook: - Ha jól emlékszem, ez a zenekar nem egy hagyományos értelemben vett állandó együttes volt. Zenészek érkeztek, vagy mentek el, akár koncert közben, mindez az egésznek egyfajta laza, szinte jam session jelleget adott. Kik játszottak ebben a formációban, és az FMK-n kívül, hol léptetek még fel?
V.A.: - Kovács Benedek gitározott, Mákó Miki trombitált, először Mezőfi István “Fifi” dobolt, az ő helyét Molnár Gábor “Lóhalál” vette át. Basszusgitáron Kéri János, majd Patyi Sándor játszott. Makó László szaxofonolt, Pál Dani és jómagam szájharmonikáztunk. Énekesként sokszor hívtunk meg vendégeket, így több ízben fellépett nálunk pl. Takáts Tamás is, aki ekkoriban kezdett el ismét a blues-zal, blues-rock-kal foglalkozni. A ténylegesen szentendrei zenekari tagoknak köszönhetően (Bence, Mákó Miki, “Lóhalál”) több szentendrei élőzenés helyre bejutottunk, de általában elmondható, hogy a budapesti klubéletben is sikeres volt a csapat. Havi 6-8 koncertünk volt, a bevezetőben általad írt repertoár “dacára”. Forgóban játszottunk a Tölgyfa Galériában a Happy Dead Banddel, és rendszeresen koncerteztünk a Tilos az Á-ban is.
Boldog idők voltak. Csak szájhagyomány utján terjedtek a buli-hírek, és mégis mindig telt ház volt. A csajok nyáron az FMK-ban az első sorban a földön ültek...miniszoknyában. Nagyon nehéz volt így játszani. Azután, számomra legalábbis úgy tűnt, hirtelen vége lett az egésznek. Kovács Bence elment a Tudósokba, és nem igazán gondoltunk arra, hogy a dolgot másik gitárossal folytatnunk kéne.
Rockbook: - Azt az FMK-ban zajlott beszélgetéseinkből is tudtam, hogy Zappa neked is nagy kedvenced. Ezzel együtt Frank Zappa zenei világa elképesztően összetett, jazz, blues, rock és kortárs zenei elemekben bővelkedik, ráadásul mindezek nemegyszer, mi több, jellemzően, egy számon belül váltakoznak különböző zenei-szövegi poénokkal. Honnan vetted, vettétek a bátorságot, hogy ezt a rendkívül komplex zenét színpadra vigyétek?
V.A.: A Frank Zappa, később Syrius Emlékzenekar 1999. decemberében adta az első koncertjét a Fehérvári úti MEDUSA Clubban. Eredetileg Frank Zappa születésnapja alkalmából, egy amolyan emlékkoncetre jöttünk össze, de akkora siker volt, (pedig szerintem akkor még nagyon rosszul játszottunk), hogy még két bulit lenyomtunk ott rövid időn belül. Ezt követően még 15 évig állt fenn a zenekar, és nyugodtan mondhatom, hogy mind Magyarországon, mind külföldön jelentős sikereket értünk el. Értelemszerűen felléptünk a Szigeten, ahol akkor még volt tér a kísérletező zenének is, és két ízben jutottunk el Bad Doberanba, Németországba, ahol Zappanale néven rendeznek világszinten is jegyzett Zappa-fesztivált. Itt olyan zenekarok is fellépnek, amelyek Zappa volt zenésztársaiból állnak, de megjelenik az európai Zappa-követő underground zene színe-java. Már az a tény is jelez valamit, hogy ide egyáltalán visszahívtak bennünket…
Rocbook: - Úgy rémlik, volt Zappa-tagokkal itthon is felléptetek.
V.A.: - Igen, az A38 Hajón koncerteztünk együtt a Grandmothers Of Invention nevű együttessel, amelyben több, eredetileg Frank Zappával évekig játszó muzsikus szerepelt. Ők elsősorban a legkorábbi Zappa-időszak dalait játszották, mi a 70-es évek közepétől kb. a 80-asok közepéig tartó jazzrockos korszakot elevenítettük fel, így a koncert szerintem kiváló képet adott Zappa munkásságáról.
Rockbook: - Kik játszottak – a teljesség igénye nélkül – a magyar Zappa-emlékzenekarban?
V.A.: - Iszonyú sokan fordultak meg a csapatban, volt hogy 13-14 zenész játszott benne egyszerre. Ráadásul mindenkinek több zenekara is volt egy időben, mert ez a zene “természetesen” nem tette lehetővé, hogy ki-ki menden mást feladva, csak ennek a produkciónak szentelje magát. (Nekem is volt saját blues-csapatom, illetve Fekete Jenővel, és a Muddy Shoes-zal jártam turnézni Svájcba ezek alatt az évek alatt.) De visszatérve a zenészekre: Vastag Gábor és Szabó Márton gitár, Herr Attila, majd Szkladányi András (“Szaki”) basszgitár, Lakatos “Soso” Sándor, majd Szabó Károly, majd Vincze Pál billentyűk, Molnár Gábor Lóhalál, majd Idrányi Barna, majd Vadi Vadász Péter, majd Bensó Pál dobok, Abbas Murad pozan és hangszerelés, “Csizi” Csizmadia Dávid trombita, “Luki” Lukács Gábor altszaxofon, előtte Lakatos “Soso” Sanyika altózott, sőt még előtte Vázsonyi János. Énekesként megfordult a zenekarban Takáts Tamás, Vasicsek “Öcsi” János, a bluesosabb darabokat időnként Fekete Jenő énekelte-gitározta. Jómagam szájharmonikán, énekesként, furulyán és szopránszaxin működtem közre.
Rockbook: - A névsorból is kitűnik, amire utaltál, hogy kiváló zenészek, de rengeteg irányból érkeztek Zappát zenélni. (A felsoroltak zenekarainak még ha csak a tizedét említenénk is fel, már szétfeszítené jelen cikk kereteit, ezért ettől most kedves olvasók, kérettek eltekinteni!) Mindennek a szépségét és nehézségeit el tudjuk képzelni. Ehhez képest aztán még megbonyolítottátok a dolgotokat.
V.A.: - Hát igen, így is mondhatjuk… Az utolsó 5 évben 2010-től felvettük műsorba a Syrius programot Pataki László és Ráduly Mihály engedélyével…
Rockbook: - Hogyan fogadta a Syrius műsort az a zenész és rajongó közeg, akik még láthatták-hallhatták az eredeti Syriust is?
V.A.: - Úgy gondolom örömmel és egyfajta elégtétellel. Nézd, amikor Zappát, vagy Syriust, vagy amiről még később talán szót ejtünk, a Kexet, valaki előveszi, nyilván mindenki tudja, hogy az nem lesz olyan, mint az eredeti. A nagy előadók ebben a műfajban egyszeriek és megismételhetetlenek. De ez nem azt jelenti, hogy a zenéjüket valami vallásos áhítattal kéne néznünk. Azt gondolom, kellő tisztelettel és felkészültséggel nem hogy szabad, kell a nagy életművekből meríteni – hiszen ettől maradnak élők, ettől fognak hatni a következő zenészgenerációkra. Merthogy a rádióban nemigen hallod őket, az biztos.
De visszatérve az eredeti kérdésedre. A támogatás a Syrius-projektünkre – kevés kivétellel – mind a zenészi, mind a rajongói körben maximális volt. Pataki Laci eredeti kézirat kottáit adta át nekünk, ezekből és ekkoriban még ki nem adott archív hangzó anyagokból építettük fel a műsort. Ő, és Török Ádám, azt hiszem mondhatom, a barátaim, sokszor léptek fel velünk. A Müpában a Szegedi Kortárs Balettel, valamint Szakcsi Lakatos Bélával, Charlie-val, Tátrai Tiborral, Takáts Tamással állítottunk színpadra egy a Syrius zenéjén alapuló szcenírozott produkciót.
V.A.: - Telt ház, óriási szakmai siker, sajtó, tv, rádió, azt hittük, hogy beindul a dolog, de nem így lett. Ez egy fájó pont számomra a mai napig. Mondhatnánk, hogy az eredeti Syriust is gáncsolták itthon rendesen, de a mi történetünkben van egy olyan csavar, amit most nem szeretnék részletezni. Mondjuk így, több sebből vérzett a dolog. A lényeg, hogy megszűnt a támogatásunk, és így az egész rengeteg munkával, figyelemmel, tisztelettel összerakott projekt nem tudott tovább működni. A Kisfaludy András dokumentumfilmjének (Elhallgatott zenekarok, 2017) bemutatása alkalmából rendezett fesztiválon a MOM-ban játszottunk már gitáros nélkül Syrius programot, majd pár éve a Muzikumba is meghívtak minket játszani. Sajnos ez utóbbi alkalomnak nem lett folytatása.
Rockbook: - Átmeneti szünet után újra kemény fába vágtad a fejszét. Új zenekarod ismét elképesztő ívű repertoárral állt elő. Mutasd be légy szíves az együttest, és említs meg pár számot, kiknek a zenéjére számítson, aki megnézi a koncertjeiteket!
V.A.: - Új együttesem VitukiSchwarzmuzik-Turbómozsár néven alakult, 5 éve. Előszőr funky zenekarnak indult, Bíró Nórával a frontban, később, - hogy, hogy nem -, bejött Frank Zappa a képbe. A nagy zenei változást régi zenész barátom, Molnár Gábor “Lóhalál” csatlakozása, dobolása hozta el, mind az előadásmód, mind a műsor tekintetében. A frontba bekerült kvázi állandó vendégként Vasicsek Öcsi, és így ismét totális Zappa műsort tudunk csinálni. Pesti klubokban (Új Gödör, Pótkulcs), meg néha vidéken lépünk fel. Sajnos sokszor éljük meg, hogy blues-zenekarként még csak-csak elfogadnának minket, de amint eljátszunk egy pár húzósabb jazzrock-darabot, pláne Zappát, hát, hamar leszoknak rólunk. Pedig most sokkal jobb a csapat és a repertoár is, mint pár éve volt. Ez mondjuk a mi zenei koncepciónkat nem befolyásolja túlzottan, olyannyira nem, hogy jelenleg VitukiZappaShow néven játszik a zenekar.
Az alap nagyon véresen szól. Soha ilyen groove nem volt az én projektemben. Sallay Jenő basszusgitár és Molnár Gábor “Lóhalál” (dob) a gépház, Rósz Gyuri kavar szólógitáron. Kálmán Laci abszolút Zappafan billentyűzik, Balogh Balázs tenorszaxofon (Zappafan) és jómagam (furulya, szopránszaxofon) játszunk még. Elvben Vázsonyi Jancsi (altszaxofon) is zenekari tag, de nem tud velünk a legközelebb fellépni, mert New Yorkban fog zenélni. Vasicsek Öcsi viszon velünk lesz a frontban. Ez a csapat fog, ha a Duna és az időjárás is engedi, 2022. május 28-án 18 órakor fellépni a Szentendrei Kacsakő Bisztróban.
Sallay Jenő
Frank Zappa számai mellett, amelyeket nem olyan felfogásban játszunk el mint korábban az emlékzenekar, hanem kreatív módon, kicsit még jobban megbolondítva, Marcus Miller, Miles Davis, Victor Bailey, Jaco Pastorius, Billy Cobham darabok is előkeverednek.
Némi adalék, hogy tavaly a Csokonai Művelődési Központ felkérésére csináltunk Baksa Soós János emlékére egy Kex remake blokkot, Kexjazz címen. Így lehet, hogy a Kacsakőben is befigyel majd egy-két Kex darab.
Rockbook: - Hogyan is vezettem fel a kérdést új együttesedre vonatkozóan? Elképesztő ívű repertoár. Hááát, ha valami, akkor ez az. Kiváló szombat esti programnak ígérkezik…ott a helyünk! Köszönet az interjúért, Attila!
Mindenkit szeretettel várunk tehát május 28-án 18 órakor a Szentendrei Kacsakő Bisztróban! Facebook esemény itt!
Kacsakő Bisztró
El Bandi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
