Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A Powerwolf ismét emlékezeteset alkotott a Barba Negrában” – Powerwolf, Dynazty, Eclipse, Classica, Power Hydra – Barba Negra, 2023.06.04.



Powerwolf, Dynazty, Visions Of Atlantis, Eclipse, Classica, Power, Hydra - Budapest, Barba Negra Red Stage Open Air - 2023.06.04.
 
Nem panaszkodhatnak a hazai Powerwolf rajongók, hiszen csak bő fél év telt el azóta, hogy legutóbb láthattuk a zenekart a Barba Negrában, június 4-én pedig már vissza is tértek a farkasok, ráadásul a szervezők egy igazi minifesztivált kanyarítottak a koncert köré, így két színpadon zajlottak az események az este során nemzetközi és magyar zenekarok részvételével.
 
Alig pár perc telt a kapunyitás után, amikor a Blue Stage-en máris akcióba lépett a Hydra. A zenekar éppen lemezmegjelenés előtt áll, úgyhogy izgalmas időszak ez számukra, a Powerwolf előtt fellépni – még ha kicsit korábban is – pedig egyáltalán nem rossz ajánlólevél. A banda dalai megfogták a befelé áramló tömeget, amit az is bizonyít, hogy egyre többen gyűltek össze a színpad előtt, és végül szépen meg is telt a küzdőtér, és nem lepne meg, ha a jelenlévők közül többen beruháznának majd az új albumra is.
 
 
A Hydra koncertje után érdemes volt átsétálni az immár szabadtéri nagyszínpadhoz, avagy Red Stage-hez, ahol az Eclipse csapott bele első magyarországi koncertjébe. Még mindig nem volt hat óra sem, de ennek ellenére szép számú közönség gyűlt össze, és a svédeket sem akadályozta a korai időpont abban, hogy egy ütős bulit csapjanak. A setlist gerincét a legutóbbi, 2021-es Wired album és a 2017-es Monumentum lemez adták, a 80-as évek glam rockját és haj metálját idéző produkció pedig sokaknak bejött, így Erik Martensson-ék még egy ráadás nótát is eltolták, ami nem túl megszokott egy korán kezdő vendégzenekar esetében.
 
 
A Blue Stage-en eközben egy újabb hazai csapat, a Power kezdte meg a koncertjét. Ez a fajta klasszikus metal láthatóan sokaknak bejött, a fiúk pedig a siker érdekében még a Helloween egyik dalát, a Dr. Stein-t is bevetették, a Lordból is ismert Világi Zoltán dobfelszerelése mögött pedig lángnyelvek is felcsaptak, igaz, csak a LED-falon. Aki egy kis hagyományos metalra vágyott, az ebben a fél órában garantáltan megtalálta a számítását, és a dalokra érkező reakciók alapján nem kevesen tartoztak ehhez a táborhoz.
 
 
A Dynazty szinte hazajár már Budapestre: tavaly augusztus 20-án a Sabaton előtt léptek fel (beszámoló itt), idén márciusban pedig a Kissin’ Dynamite-tal együtt érkeztek, sőt, Nils Molin a kettő között az Amaranthe-tal is megfordult a Barba Negrában 2022 októberében, de a magyar közönség még ilyen dózisban is képtelen ráunni az énekesre, aki meg is jegyezte, hogy minden budapesti koncert különleges élmény számára. Ezúttal valamivel kevesebb idő jutott nekik, mint tavaly nyáron, és persze még kevesebb, mint idén tavasszal, amikor ők voltak a főzenekar, de azért ez a mostani kilenc dal is jó kis ízelítőt jelentett a Dynazty munkásságából és a lehetőségekhez képest nagyjából átfogó képet is adott a bandáról, hiszen négy album anyagából válogattak. Az biztos, hogy a közönség ezúttal is imádta Nils-ék produkcióját, sőt, a Powerwolf után a legtöbben talán éppen az ő pólójukat viselték, ami szintén egyértelműen annak a jele, hogy komoly rajongótáboruk van már Magyarországon, és őket ismerve biztos lesz még alkalom újabb találkozásra.
 
 
A kisszínpad utolsó magyar fellépője – és egyben a Powerwolf koncert közvetlen felvezetője – a legendás Classica volt, amelyben egykor a 2021-ben elhunyt Molics Zsolt is énekelt, de persze a jelenlegi frontember, Kiss Zoltán is régi ismerős lehet a rajongók számára. A banda tavaly ünnepelte fennállása 35. évfordulóját, de a látottak alapján a lendület és a lelkesedés a régi, az olyan klasszikus dalok, mint a Szólj egy jó szót vagy a Gladiator pedig 2023-ban is ugyanolyan jól szólnak, mint annak idején.
 
 
Persze akárhány jobbnál jobb koncert is volt az este folyamán, elsősorban nyilván mindenki a Powerwolf fellépését várta, és 20:20 körül végre fel is csendült a Faster Than The Flame. Mivel, ahogy az már a bevezetőben elhangzott, csak nagyjából fél év telt el az előző budapesti koncert óta, a setlist nem túl sokat változott: a Cardinal Sin ki-, míg a Resurrection By Erection bekerült a programba, ezenkívül viszont csak a sorrendben voltak kisebb különbségek, a zenekar azonban gondoskodott róla, hogy így se unatkozzon senki, aki a novemberi koncerten is ott volt (beszámoló itt), mivel ismét látványos show-t raktak össze, a dalaikat pedig amúgy sem lehet ilyen könnyen megunni.
 
 
Bár pontosan nem tudom, hogy létszámban mekkora a különbség a zárt és a nyitott Red Stage között, az biztos, hogy ezúttal még többen voltak kíváncsiak Attila Dorn-ra és társaira, akik meg is hálálták a bizalmat. Ha mára frontembernél tartunk, most talán a múltkorinál is jobban elemében volt, és ismét akadt néhány vicces húzása. Az Armata Strigoi előtt a közönség hangos skandálásba kezdett, amit azonban az énekes megállított, hogy megkérdezze, ki az, aki most látja először a zenekart, és mivel sokan jelentkeztek, megpróbálta elmagyarázni, hogy pontosan, hogyan is kell megfelelően énekelni az „óó-óó”-t a négy különböző dallamra. Az elsőt a rajongók rontották el, az utolsónál pedig ő maga bakizott, amire mindenkiből kitört a röhögés, majd felzengett az „Attila-Attila” kórus. Sötét hangulatú díszlet és külsőségek ide vagy oda, az egyértelmű, hogy a Powerwolf-ot nem lehet azzal vádolni, hogy ne lenne elég humoros és szórakoztató, és talán éppen ennek a kettősségnek is köszönhető a sikerük.
 
 
Nem elhanyagolható tény, hogy a zenekar a két budapesti koncert közt egy amerikai turnét is lenyomott – pályafutásuk során az elsőt – sőt, áprilisban egy új albumot is kiadtak, amelyen hat friss nóta és néhány ritkaság szerepelt. Ennek bemutatása azonban egyelőre várat magára, és továbbra is csak a Sainted By The Storm-ot játsszák róla, ami már novemberben is szerepelt a setlistben. Úgy tűnik tehát, mintha egy pillanatra sem állna le a banda, ennek ellenére – vagy talán pont ezért? – mégis egyre csak jobb formába lendülnek, pedig korábban sem lehetett panasz a teljesítményükre.
 
Ahogyan az várható volt, a koncert végére a Sanctified With Dynamite, a We Drink Your Blood és a Werewolves Of Armenia maradt, majd pedig megjelent a magyar zászló és a „köszönjük, Budapest!” felirat. Nyilván nem nagy dolog az ilyesminek utánanézni, mégis értékelendő gesztus, hogy nem érték be csupán az aktuális város nevével, hanem még egy kicsit személyesebbé tették a búcsúzást.
 
 
A kisszínpadon ugyan tíztől még játszott a Visions Of Atlantis, én azonban őket már nem tudtam megvárni (a vonat nem vár... - a szerk.), de tekintve, hogy Clémentine Delauney-ék szintén jártak Budapesten tavaly ősszel, így jó eséllyel lesz még alkalom a pótlásra.
 
A Powerwolf ismét emlékezeteset alkotott a Barba Negrában, és bár nem sok mindenen változtattak a fél évvel ezelőtti „recepten”, mégis garantáltan jól érezhették magukat az „ismétlők” és azok is, akik most látták először a zenekart. Hogy megint ilyen hamar lesz-e folytatás, azt egyelőre nem tudhatjuk, de ha igen, akkor valószínűleg senkinek nem lesz ellenére a duplázás vagy éppen a triplázás.
 
A Powerwolf koncertjén elhangzott dalok:
 
01. Faster Than The Flame
02. Incense & Iron
03. Resurrection By Erection
04. Amen & Attack
05. Dancing With The Dead
06. Armata Strigoi
07. Sainted By The Storm
08. Stossgebet
09. Demons Are A Girl’s Best Friend
10. Beast Of Gévaudan
11. Where The Wild Wolves Have Gone
12. Fire And Forgive
13. Army Of The Night
14. Blood For Blood (Faoladh)
15. Sanctified With Dynamite
16. We Drink Your Blood
17. Werewolves Of Armenia
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Barba Negra