Bejelentkezés

x
Search & Filters

Pro-Pain: Garyék törekedtek arra, hogy senkinek se maradhasson hiányérzete (koncertbeszámoló)

A Pro-Pain augusztus 16-i budapesti koncertje alapjáraton is érdekesnek és izgalmasnak ígérkezett, de azok után, hogy a frontember, Gary Meskil nemrég csúnyán megsérült egy brutális támadásban, talán még nagyobb kíváncsisággal vártuk a szerdai bulit. Persze a hardcore arcok nem éppen puhány fazonok, Gary pedig az első adandó alkalommal vissza is tért a színpadra.

De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a Hammer Concerts túlzás nélkül egy kisebb hardcore fesztivált hozott össze a Barba Negra Track kisszínpadánál a Dirty Dawn, a Sonic Rise, az osztrák Seek &Destroy és a Don Gatto közreműködésével. Sajnos mi az első három bandáról lemaradtunk, és mire nyolc után pár perccel megérkeztünk, már a Don Gatto tolta a dallamokat sem nélkülöző hardcore-ját. Weiszék a legutóbbi magyar Pro-Pain koncerten is felléptek – sőt, közös Európa-turnéja is volt már a két zenekarnak -, Balls To The Wall című dalukban pedig Gary is hallható, így aligha okozott meglepetést bárkinek is, hogy a fiúk ezúttal is tiszteletüket tették.

Többször említettem már, hogy mennyire kedvelem a Track kis részét, ahol gyakorlatilag szabadtéri klubbulikat lehet tartani, és ebből az estéből is egy ilyen móka kerekedett. A Don Gattónak nagyjából 40 perc jutott, de mivel a hardcore nem a 8-10 perces dalok művészete, így ennyi időbe is jócskán fért tartalom, a közönség és a zenekar legnagyobb örömére, és mindenki megfelelő hangulatba kerülhetett a Pro-Pain bulijára.

Kilenc körül színpadra is léptek az est főszereplői, és azt már a koncert legelején örömmel nyugtázhattuk, hogy Gary sérüléseinek már gyakorlatilag semmi nyoma, sőt, Gary kifejezetten jó formában van, akárcsak társai, Adam Phillips, Marshall Stephens és Jonas Sanders.

A zenekar egyébként az intró után az Unrestrained-be csapott bele, de elhangzott a Johnny Black és a Voice of Rebellion is, előbbi 2015-öt, utóbbi 1992-t idézve, az ős Pro-Pain rajongók nagy örömére.

 

 

A hardcore-ban összességében, és így a Pro-Painben is az a jó, hogy nincsenek feleslegesen elnyújtott vagy túlbonyolított dalok, csak a lényeg, de abban viszont minden benne van a hangszeres megoldásokat és a szövegeket tekintve is, és mindentől függetlenül arra is tökéletesen alkalmas, hogy az ember levezesse a benne felgyűlt feszültséget és tomboljon egy nagyot, amit a hét közepén egyébként is kötelezővé kellene tenni.

A Pro-Pain nagyjából egy órát játszott, de mivel az ő dalaik sem Dream Theater-i hosszúságúak, így sok nóta belefért, és még ha nyilván voltak is olyanok, amik kimaradtak, Garyék törekedtek arra, hogy senkinek se maradhasson hiányérzete, ráadásul a koncert után ki is jöttek, hogy mindenkivel váltsanak pár szót, dedikáljanak és közös fotók készülhessenek, mi mindig nagyra értékelendő jófejség egy zenekartól. A Pro-Pain és a Don Gatto koncertjében nem lehetett hibát találni, és azt hiszem, senki sem panaszkodna, ha a továbbiakban is (legalább) kétévente láthatnánk együtt a két csapatot.

 

További fotókhoz klikk ide!

 

 

Tóth Mátyás

Fotó: Thomas Hok, Lakatos Korinna