Provokatív, nyers és sokkoló Till Lindemann új videója, a 'Prostitution'
2025. október 1-jén Till Lindemann végérvényesen beintett a feminista kurzusnak. A Prostitution klipje ugyanis elementáris erővel vágja az arcunkba azt, amit már eltöröltnek hihettünk. Miközben a #metoo és a woke-kurzus gyakran az őszinte, provokatív művészetet támadja, Lindemann épp az a művész, akit korábban a mozgalom vádjai majdnem bedaráltak – a bíróság azonban kimondta ártatlanságát.
Lindemann azonban továbbra sem magyarázkodik vagy mentegetőzik, hanem kíméletlen boncolást végez mindenfajta képmutatás felett. Mindez ráadásul abban a korszakban érkezik, amikor a nyugati civilizáció menekül a szabadság radikalizmusától, és 1968 szelleme végképp a múltba veszni látszik. Vélemény.
Kezdem azzal, hogy a Prostituion klipje után Marilyn Manson bármely alkotása vagy akármilyen extrém norvég black metal is szelíd matinénak tűnik majd. Hiába, a közhely továbbra is igaz: ha azt szeretnéd, hogy a munka ténylegesen el legyen végezve, bízd egy németre. Ez a videóklip ugyanis példa nélküli mértékben provokatív, egyúttal explicit szembesítése a nyugati civilizációnak a saját szexuális viszonyaival. De tényleg: könnyűzenében ritkán találkozni ennyire kendőzetlen, ennyire direkt és extrém tabudöntéssel.
A dal már az első sorokkal egyértelművé teszi: nem a romantika, hanem az ösztön beteg játéka áll a középpontban. Lindemann nem finomít, nem szépít, hanem kíméletlenül tárja fel a prostitúciót, mint a civilizációnk egyik legősibb jelenségét.
Liebe steht für Herz und Küsse
Doch Männer immer ficken müssen
So geht zur Dirne alt und jung
Verschaffen sich Erleichterung
Man findet sie in Stadt und Land
Dort, was uns als Freudenhaus bekannt
Das Leben wäre Frust und frohn
Ein Hoch auf die Prostitution
„A szeretet szívet és csókot jelent, de a férfiaknak mindig dugniuk kell.
Az örömlányhoz jár fiatal és idős, így szereznek megkönnyebbülést.
Városban és falun megtalálni őket, ott, amit bordélyként ismerünk.
Az élet csalódás és öröm - éljen a prostitúció!”
A dal refrénje még direktebb:
Huren werden uns nicht küssen
Weil sie uns nicht lieben
Das Leben wäre Frust und frohn
Ein Hoch auf die Prostitution
„A kurvák nem csókolnak meg bennünket, mert nem szeretnek minket.
Az élet csalódás és öröm — éljen a prostitúció!”
Majd az antropológiai végkövetkeztetés:
Wo immer Männer sind im Leben
Wird es auf ewig Huren geben
„Bárhol élnek férfiak a világban, örökké lesznek örömlányok.”
Félreértés pedig ne essen: Lindemann nem idealizálja a prostitúciót, inkább a társadalmi képmutatást támadja.
A klip is ennek megfelelően nyers és direkt: explicit jelenetek, kabaréba hajló groteszk, kiélezett szimbolika és beteg brutalitás jellemzi.
Amikor már azt hinné az ember, hogy látta az extrém művészet minden formáját – hiszen láttam Hermann Nitsch performanszait, számtalan egyéb provokatív alkotást, láttam a Salo, avagy Szodoma 120 napja című Pasolini filmet –, mégis, amikor Lindemann megjeleníti a lírai énjét, miként egy vajúdó nőt erőszakol meg, akkor még én is elképedek. Igen, jól olvasta a kedves olvasó: a klip egy pontján megerőszakolnak egy vajúdó nőt. És ott, abban a pillanatban még én is gondoltam: „Na jó, ez talán már tényleg sok.” Aztán persze tudom: pont ez a művészet lényege – hogy mindent szabad benne. A provokáció, a tabuk feszegetése, a határok elmozdítása mind-mind a szabadságunk gyakorlásának része, amely lehetővé teszi, hogy a néző szembesüljön önmagával és a társadalommal, a kényelmes erkölcsi burkok pedig eközben megroppanjanak.
A Prostitution klipje pofán vág. A legfélelmetesebb ugyanis sosem a filmbéli szörnyeteg, az ördög vagy a boszorkány – hanem a hús-vér ember. A szadista démon sátáni valósága, az a torz és gonosz létező, aki úgy dönt, megerőszakol egy vajúdó nőt, esetleg hullákkal közösül – ez is megtörténik egy ponton a videóban.
Lindemann pályafutását mindig is botrányok kísérték, de a 2023-as „Row Zero”-ügy kis híján kettétörte a karrierjét. Egy csoport női rajongó azzal vádolta meg őt és stábját, hogy az afterparty-k során fiatal nőket válogattak ki számára szexuális célokra. Bár a hatóságok nem találtak erőszakra utaló bizonyítékot, a közvélemény mégis szexuális ragadozóként kezdett el beszélni róla.
Mindenesetre Lindemann soha nem magyarázkodott. Művészetének lényege továbbra is a tabuk kíméletlen feltárása és a társadalmi ellentmondások ironikus kiforgatása. Most sem kér bocsánatot, de tükröt viszont tart: a férfiak vágyai, a piacosított szexualitás, az elfojtás és a mindent átható képmutatás dialektikáját villantja fel. A feminista nézőpont számára persze továbbra is ő a toxikus férfiasság szimbóluma, rajongói szerint viszont az egyetlen, aki hajlandó szembenézni a nyers valósággal. Nem elfojtja, hanem anyaggá, eszközzé teszi a tabut. Éppen ez ad a művészetének kritikai súlyt: szembesít a toxicitással annak leghidegebb, legnyersebb valójában. És mi más lenne az erő, ha nem ez?
A Prostitution klipjével Lindemann természetesen szándékosan keresi a botrányt, ezen keresztül azonban társadalmi párbeszédet generál. Az explicit brutalitás, az ironikus reflexió, valamint a szikár szövegdinamika mind-mind egy olyan művészi ars poetica részei, ahol a kérdések fontosabbak, mint a válaszok. Teljesen mindegy is, hogy mit gondolunk róla, ugyanis Lindemann meggyőződésem szerint egy olyan referenciapontot teremt, amelyről a kortárs zenei/kulturális diskurzus még évekig beszélni fog.
És a német (kelet-berlini, ez csak onnan jöhet ugyanis) géniusz most is azt teszi, amit mindig: szembesít, provokál, miközben páratlan diabolikus zsenialitással ironizál.
Aki pedig minderre élőben is kíváncsi, a Rammstein frontembere 2025. december 2-án, kedden 20:00 órakor lép fel az MVM Dome-ban. Facebook-esemény itt.
Varga Máté
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
