Talán minden idők legnagyobb magyarországi punk bulijára vállalkozott a Punk-Rock-Maraton, amikor úgy döntöttek, elhoznak négy brit nagyágyút a Peter and the Test Tube Babies, a UK Subs, a The Exploited és a Cockney Rejects személyében, sőt, még a Sex Pistols-t is megidézik a magyar Lopunk közreműködésével. Minden adva volt tehát ahhoz, hogy a fiatal és a veterán punkok is jól szórakozzanak február 2-án este.

 

A sok fellépő miatt a Lopunk már hat után néhány perccel színpadra állt, hogy prezentálja az egyetlen „igazi” Sex Pistols album, a Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols dalait. Az anyazenekarból Johnny Rotten pár nappal korábban (január 31.) töltötte be a 62-t, Sid Vicious halálának évfordulója pedig épp a koncert napjára esett.

 

A Lopunk neve valószínűleg mindenkinek ismerősen cseng, aki kedveli a punk zenét, a tagok többsége pedig más zenekarokban is megfordul, elég csak az itt a dobokat püfölő, de amúgy a Prosectura-ban basszusgitározó Nagy Lajost említeni, aki egy világító piros szemüveget is magára húzott, de rajta is túltett a csapat frontembere, Hammer Ferenc, aki egy kínai betűkkel ékesített sárga szatyorból pakolt ki többek közt egy tekercs celofánt és egy gumipókot. Egyszóval: teljes őrület volt, de ez így is van jól, hiszen erről (is) szól a punk, és persze az sem mellékes, hogy emellett hibátlanul szólaltak meg az olyan Sex Pistols klasszikusok, mint a God Save the Queen, a Pretty Vacant, vagy éppen az Anarchy in the UK, miközben a háttérben a Lopunk fontosabb koncertjeinek plakátjai, a lopunk szó magyarázata és más hasonló képek váltották egymást. Lényeg a lényeg, a zenekar tökéletesen alapozta meg az este hangulatát.

 

 

A Peter and the Test Tube Babies idén ünnepli fennállása negyvenedik évfordulóját, és nemrég nálunk is olvashattatok egy interjút Peter Bywaters-szel, amiből többek közt az is kiderült, hogy bár az idő felettük is eljárt, a gondolkodás és az ideológia mit sem változott, amit Peter Police Bastard feliratú pólója is bizonyított. A csapat gerincét a kezdetektől fogva ő és Del Strangefish gitáros alkotja, melléjük sorakozott fel az elmúlt években a két fiatalabb tag, Sam Griffin Fuller dobos és Nick Abnett basszusgitáros, de így is úgy tűnt az összhang alapján, mintha mindannyian negyven éve játszanának együtt. A koncert talán legemlékezetesebb pillanata mégis az volt, amikor Sam helyére Zana „Ganxsta” Zoli ült be a dobok mögé egy szám erejéig, akiről köztudott, hogy a zenekar nagy rajongója, olyannyira, hogy első bandája, a Zsolti és a Fosfejűek nevét is a Peter and the Test Tube Babies ihlette, ebből a pár perces vendégeskedésből pedig ismét megállapíthattuk, hogy továbbra sem dobol senki úgy Magyarországon, mint ő.

 

A zenekar egyébként nagyjából egy órát játszott, de a dalok rövidsége miatt ebbe is jó pár nóta belefért, Peter pedig végig jó hangulatban volt, rendszeresen kommunikált a közönséggel a dalok között, és egy-két poént is eleresztett, épp ezért is volt furcsa, hogy váratlanul hirtelen ért véget a koncertjük, elköszönés és minden ilyesmi nélkül, de ez valószínűleg a feszített menetrendnek tudható be, ami ennyi zenekar esetén érthető is.

 

 

Ha már szóba került Zoli és Lajos a magyar punkvonalról, nem ők voltak az egyetlen zenészek, akik tiszteletüket tették, igaz, a színpadon csak ők jártak, de a szintén Prosectura-s Imre Norbi fotózott, a közönség soraiban pedig felbukkant a HétköznaPICSAlódások gitárosa, Börni és az Aurora egyik alapító tagja, Galacs is, akihez többen is odajöttek egy kézfogásra és közös fotóra, de egyébként is sok régi ismerős talált egymásra koncertek között és alatt, így már csak ezért megérte volna az egész, de persze az estének még korántsem volt vége.

 

A UK Subs szintén négy évtizede van már a pályán és bár negyven évet nyilván képtelenség összesűríteni, de azért egy rövid videót láthattunk a koncert előtt benne néhány fontosabb állomással a csapat történelméből, majd színpadra léptek Charlie Harper-ék és folytatódott a punk őrület. Már a Peter and the Test Tube Babies alatt is sokan voltunk, de ekkorra már tényleg szinte telt ház lett, a merch pultnál pedig messze a UK Subs pólóiból fogyott a legtöbb. A zenekar lendülete továbbra is töretlen, az elmúlt három évben két albumuk is megjelent, de a koncerten természetesen régi klasszikusok is elhangzottak, például a Warhead, egyenesen 1980-ból. Lehet, hogy a UK Subs tagjai sem lesznek fiatalabbak, de az biztos, hogy a lendületükön és a teljesítményükön ez nem látszik: ők is hibátlan koncertet adtak.

 

 

Talán a The Exploited koncertjét előzte meg a legnagyobb várakozás, már csak azért is, mert Wattie nem tudott itt lenni a legutóbbi budapesti bulin, ami ennek ellenére is jól sikerült, de azért nyilván a rajongók vele szeretnék látni a zenekart, hiszen mégiscsak a punk egyik élő legendájáról van szó, aki ráadásul tavaly töltötte be a hatvanat.

 

A The Exploited azért némileg keményebb vonalat képvisel, mint a korábbi fellépők, de ez csak fokozta a hangulatot, és jó volt látni, hogy nemcsak a nézőtéren, hanem a színpadon is, mert a zenekar tagjai is nagyon élvezték a bulit. A végén pedig ez a kettő össze is olvadt, Wattie ugyanis a Sex & Violence alatt a színpadra hívta az első sorokban állókat, akik így egy-egy pacsit és ölelést is bezsebelhettek a zenészektől. Az elején említettem, hogy az őrületről is szól a punk, de ugyanígy szól erről az összetartásról és összetartozásról is.

 

 

A Cockney Rejects is negyven éve van már a pályán, de azért az Exploited után színpadra lépni még ekkora rutinnal sem egyszerű feladat. A Geggus tesók és társaik azonban nem vallottak szégyent: méltóképpen zárták le és koronázták meg ezt az estét, így aki bírta, még bulizhatott, tombolhatott, pogózhatott egy utolsót.

 

Egy biztos, aki ott volt, nem fogja elfelejteni ezt az estét, ahol talán utoljára láthattuk együtt ezeket a zenekarokat, akik hosszú évtizedek után is az élő bizonyítékok arra, hogy a punk egyáltalán nem halott, és amíg az emberekben ilyen erősen ott van ez az életérzés, nem is lesz az.

 

 

Tóth Mátyás

 

Fotó: Dávid Zsolt