Bejelentkezés

x
Search & Filters

Punksztorik Barangótól (2. rész) - The Clash: Puskák és galambok

A punk egyik legrokonszenvesebb vonása az értelmiségi nyöszörgés teljes mellőzése volt. Próbák szünetében a punkok nem Wittgensteinről vitáztak, hanem elmentek inni, vizelni, és ha szóba került bármi, azt is el lehetett intézni három-négy szóban. Idegen szavakat szinte senki nem használt. Schopenhauertől sem idézett németül senki. A töküket vakargatták, és ha már kezdett elviselhetetlenné válni az unalom, akkor valakinek eszébe jutott, hogy lövöldözhetnének akár galambokra csúzlival.

Ez konkrétan 1984 nyarán történt a Rizikó Faktor próbáján. A zenekar gitárosa, Bótos Péter, alias Diana hívott fel minket a lakásukra próbálni. A bazilika mellett laktak, és az erkélyükről jó célpontot nyújtottak a templom bizonyos pontjain gubbasztó galambok. Csúzli is került valahonnan, és öt percen belül az egész zenekar az erkélyen tolongott, ordítozva adtak tanácsot a csúzlival célzó Frecska Jenő énekesnek, hogy melyik galambot szedje le.

Nem szép dolog, persze, szegény galambok, persze, de még mindig jobban éreztem magam közöttük, mintha valami foglalt házban kellett volna eszmét cserélnem a környezet és mellesleg a világ megmentéséről. Mindez csak azért jutott eszembe, mert a Clashről olvasva egy hasonló történetet fedeztem fel.

 


Történt, hogy a Clash dobosa, Topper Headon és basszgitárosa, Paul Simonon néhány barátjukkal légpuskákat szereztek be, és egy bérház tetejéről galambokra kezdtek lövöldözni. A hetvenes évek végén az IRA még meglehetősen aktív volt, úgyhogy terrorveszélytől tartva egy egész rendőrségi rohamosztag csapott le rájuk. Mindannyiukat rabosították, és egy brixtoni börtönben szállásolták el őket.

Amikor Bernie Rhodes-t, a zenekar önjelölt menedzserét értesítették az esetről, és kérték, hogy minél hamarabb tegye le értük az óvadékot, a zenéhez semmit sem értő, ám az anarchizmusról annál többet prédikáló Bernie azt találta mondani, hogy jó helyen vannak ott a fiúk, mert ez is csak megacélozza a rendszer iránti gyűlöletüket. Annál öntudatosabbak lesznek, minél tovább tartják őket benn.

Egyedül Caroline Coone, Simonon nője – mellesleg ismert politikai aktivista, újságíró – gondolta úgy, hogy minél hamarabb ki kellene hozni őket, és el is intézte, hogy letegyék értük az óvadékot. Jóllehet a két gitáros-frontember, Joe Strummer és Mick Jones nem vettek részt a lövöldözésben, és nem is kerültek rács mögé, mégis nagyszerű ihletet merítetek az esetből, és meg is írták a „Guns on the Roof” című számot, amely a zenekar éppen készülő második albumára, a Give Them Enough Rope-ra került fel. Az eset bizonyos mozzanatai a London Calling egyik legjobban sikerült számából, a Guns of Brixtonból is visszaköszönnek. Elég csak a „You know it means no mercy / They caught him with a gun / No need for the Black Maria / Goodbye to the Brixton sun” sorokra gondolni. A „black maria” a rabszállító kocsi.

A fiúk végül megúszták pénzbüntetéssel, ami viszont elég borsosnak bizonyult, mert a lelőtt galambok igen drága példányok voltak, talán versenygalambnak nevezik az ilyesmit.


 

A "Punksztorik Barangótól: Utáljuk egymást gyerekek! - Johnny és Joey Ramone" című első részt ide kattintva olvashatjátok.

 

Barangó
 

Címkék: 
The Clash
Punk
punk rock
QSS
Barangó