Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Ramones rajongóknak van a legnagyobb szükségük efféle csemegére: 'Commando' könyvajánló



"Örömmel jelentem, hogy Johnny Ramone önéletrajzának a fordítását ezennel befejeztem és az anyag immár részben a szerkesztőnknél, részben a grafikusunknál nyeri el éppen végső formáját, vagyis ég a munka a kezünk alatt, hogy mielőbb nyomdába kerülhessen a magyar kiadás! Szép színes kiadvány lesz, rengeteg képpel, én is alig várom, hogy kézbe vehessem!" - írta beharangozójában Dudich Ákos, a könyv fordítója.
 
Akár bevalljuk magunknak, akár sem, előítéleteink bizony, akkor is léteznek. A (kannás bort vedelő) punkoktól a (korrupt, haszonleső) politikusokig számos kasztról van biztosra vett véleményünk. És persze mindenről. Milyen lehet egy magyarra fordított punk-könyv például? No, ezt éppen nem tudom pontosan, de mutatós aligha. A valóság az, hogy pedig de. Sőt igényes kiállítású is, amelyikből a jó minőségű fotókat sem spórolta ki a kiadó jó magyar szokás szerint, jogdíj-takarékosság okán. Mint most, Johnny Ramone (1948-2004) posztumusz önéletrajzából, amelynek szerkesztésében, végső formába öntésében maga Henry Rollins, egy másik, önéletrajz-író punk ikon is segédkezett anno.
 
Ramones. Fogalom az amerikai punkzenében. Origó, igazodási pont számos utánuk jövő, ebben a stílusban mozgó banda számára – a magyarokat is ideértve. A gitáros John Cummings, ismertebb nevén Johnny Ramone volt a „kommandó” parancsnoka. Az első, korszakos sorlemezük 1976-ban, az utolsó 1995-ben jelent meg. (Tudtátok? Én nem. Amerikából lassan érnek át a hírek az óceánon…) A zenekar aktív korszaka tehát több mint 20 évig tartott. Hatásuk és emlékezetük azonban sokkal tovább.
 
 
Johnny halálától jelen könyv-kritika megírásáig szűk 15 év telt el. Jogos s kérdés: miért aktuális ma is ez a mű. Mert igenis aktuális, hiszen a mondandója általános és örök-érvényű: kimazsolázható belőle a titkok összessége (a zenekar-alapítás elengedhetetlen tényezői, a meghatározó emberi-vezetői tulajdonságok), amelyek egy bandát hosszabb távra repítenek a király-kategóriába akkor is, ha az indulás körülményei pl. esetükben – enyhén szólva – szerények, mondjuk ki: szegényesek voltak.
 
Ezzel együtt (természetesen Johnny Ramone kívánt vagy akaratlan útmutatása nyomán) úgy vélem, egy közös zenei érdeklődéssel bíró kreatív, lelkes, ám hangsúlyozottan baráti társaság megléte az alap egy ilyen kaliberű zenekar megalapításához, elinduláshoz. Vele az összetartó erő, mert a kezdeti, esetleges széthúzás törvényszerűen széthulláshoz vezet. A siker ugyanis ritkán érkezik meg robbanásszerű gyorsasággal. Meg kell dolgozni érte, vagyis fokozatosan építeni fel a zenekar közönség-bázisát, amelyhez meglehetős adag türelem válik szükségessé.
 
Nélkülözhetetlen a közösen kialakított zenekari imázs és az egyedi stílus. (Másolással ugyanis nehezen lehet élre törni.) És persze a jó öreg mázli-faktorra is nagy szükség van. Jókor lenni jó helyen, amelyhez kreatív, potens társak szükségeltetnek. Csakúgy, mint következetesség, amelynek fontossága aligha szorul magyarázatra.
 
Kulcs-fontosságú a zenekarvezető személyisége. Az önfegyelme, az élettapasztalatai, az intuíciói a zenekar útja egyengetéséhez, valamint némi pedagógiai képesség sem árt, ha szorul belé. Tévedhetetlenül érezni rá arra, hogy a társai mennyi terhet bírnak el, kinek mennyi kilengést engedélyezhet, kire hogyan lehet hatni, kivel miként kommunikáljon a közös cél megvalósítása, a közös munka érdekében.
 
 
Ami pluszt kaphatunk ettől az önéletrajztól a fentiekhez képest, az nem egyéb, mint egy személyiség fejlődés-történet. Johnny Ramone-t már gyermekkorában elérték az első zenei impulzusok Elvis-szel és a rock and rollal, aligha sejtve, hogy a jövő a Király lányának közeli barátságát is tartogatja számára. (Lisa Marie írta meg a könyv epilógusát.) Kamaszkorában viszont már nagyon nem volt könnyű eset. Vadságának tettekben való megnyilvánulása olykor a bűn határát súrolta. Szüleivel szerencsére nem romlott meg a kapcsolata, ami megítélésem szerint döntő szerepet játszott abban, hogy testben és jellemben megacélosodva keveredjen ki ebből a helyzetből.
 
Ebben a könyvben nincsenek tabu-témák. Azokról a dolgairól is teljes őszinteséggel vall, amelyekre nem lehetett büszke, és olyan lazasággal, ahogyan egy munkás-családból származó értelmes, nyíltszívű ember beszélhet. Innen való a könyv történeteinek frissessége, gördülékenysége, valamint szókimondó, érdekfeszítő és olvasmányos stílusa.
 
És hogy mivé vált Johnny, amikor a zenélés, majd a zeneipar beszippantotta a Ramonest? Nos, jellemben akkor sem torzult: megmaradt racionális gondolkodású, csakis előre tekintő, emberséges embernek. Ugyanakkor, a kötet ajánlói közül senki, még Tommy Ramone (azaz: Tommy Erdélyi, a banda magyar származású dobosa) sem hagyja említés nélkül sajátos humorát és gyors észjárását. A másik pólus a hétköznapi mogorvasága, ami szintén alaptéma a rá emlékezők körében. (A felesége sem hagyja ki, de mi férfiak tudjuk, tudjuk: az asszonyok már csak ilyenek, sosem ússzuk meg a kibeszélő show-t.) A személyes véleményem az, hogy ez a morci póz, ez az álarc nem volt több, mint a belső feszültségek külsődleges megnyilvánulása. Mindezt árnyalja a méltósággal való viszonyulása a betegségéhez, hiszen még arról is volt ereje beszámolni nekünk.
 
A könyv másik érdekes fejezete az, amikor Johnny egyenként értékeli a Ramones-albumokat, olykor betekintést engedve elkészítésük körülményeibe. Mit mondjak, lehetetlen vitatkozni vele!
 
A (függelék-szerűen közölt) legkülönbözőbb listák bizonyára fontosak voltak neki, ma már inkább csak a rajongók számára azok, de hát nekik van a legnagyobb szükségük efféle csemegére. Nekünk megmaradt a Ramones muzsikája, hozzá pedig ez a könyv: tapasztalatok summázata, nem utolsósorban bensőségesen emberi útravaló hátralévő életünkhöz.
 
A könyv ide kattintva megrendelhető.
 
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.