Bejelentkezés

x
Search & Filters

Remek szórakozást nyújt James Hetfield életrajzi könyve ; Mark Eglinton: James Hetfield - A Metallica farkasa



Még 2010-ben jelent meg a nemrég Budapesten koncertező Metallica frontembere, James Hetfield első életrajzi könyve Mark Eglinton tollából, és ha a szerző neve ismerősen cseng, az nem a véletlen műve: Mark besegített Rex Brownnak A Pantera igaz története megírásába, tavaly pedig a Behemoth frontembere, Nergal önéletrajzi könyvén dolgozott. A Metallica farkasa - amelynek magyar kiadása először 2012-ben jelent meg, tavaly ősz óta pedig ismét elérhető – igazán olvasóbarát könyv mind a méretét, mind a vastagságát tekintve, így bárhol kényelmesen olvashatjuk, de ezen „adottságai” ne tévesszenek meg senkit, Eglinton ugyanis nem spórolt az infókkal és a sztorikkal, és egy igazán tartalmas írást adott ki a kezei közül.
 
A könyv a Testament énekese, Chuck Billy előszavával kezdődik, amelyben felidézi Jameshez és a Metallica-hoz fűződő viszonyát és azt is elárulja, hogy véleménye szerint Hetfield minden idők egyik legjobb gitárosa és szövegírója. És máris megérkezik az első sztori: az az ominózus eset, amikor a Metallica egy parkolóban játszott az Oakland Raiders egyik meccse előtt. Ez a kis szösszenet is ékes bizonyítéka annak, hogy bár a Metallica a leghíresebb metalzenekar, mégis megőrizték a „jófejségüket”, amire remek példa a nemrég véget ért Európa-turné azon húzása is, hogy minden koncerten eljátszottak egy helyi illetőségű dalt, Budapesten ugyebár A legjobb mérget a Tankcsapdától.
 
Az előző után is maradunk a Testamentnél, Billy-től ugyanis a zenekar gitárosa, Alex Skolnick veszi át a szót, aki szerint a Metallica Hetfield zsenialitásának és zenei ötleteinek köszönhetően olyan nagyságokkal említhető egy lapon, mint a U2 és Bruce Springsteen.
 
 
(James Hetfield és Alex Skolnick)
 
Ezután pedig már maga Mark Eglinton jön, aki néhány oldalon felvázolja, hogy milyen kapcsolat fűzi a zenekarhoz és Hetfieldhez, valamint az is kiderül, hogy Joel McIver könyve, a Justice for All: The Truth about Metallica inspirálta őt az írásra. Eglinton egyébként érdekes megoldást választott, mert A Metallica farkasa nem egy tipikus életrajzi könyv, ugyanakkor véletlenül sem interjúkötet, hanem inkább olyasmi, mint egy dokumentumfilm, csak írott formában. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a szerző kronológiai sorrendben halad Hetfield életének felidézésével, amelybe gyakran beszúrja az adott szituációknál jelenlévő barátok, családtagok, zenészkollégák szavait, gondolatait. Az ilyesmi persze akár rosszul is elsülhet és kizökkentheti az olvasót, de szerencsére itt erről nincs szó: Eglinton remekül simítja bele mások beszámolóit a saját leírásába, amely egyébként is olvasmányos és érdekes.
 
A könyvbe bőven jut poén is, amelyek közül én most csak azt az egyet idézném fel, amikor az iskolai évkönyvből idéz a szerző, amelybe Hetfield azt írta, hogy szereti a heavy metalt, a vízisít és a koncerteket, nem szereti a diszkót és a punkot, a kedvenc idézete az „éljen soká a rock!”, a terve pedig a zenélés és a meggazdagodás. Egyébként is ez a rész a könyv talán legérdekesebb része, amelyben a Metallica előtti időkről olvashatunk, amikor James még a Phantom Lord, majd a Leather Charm nevű formációk tagja volt, a múltidézésben pedig az a Ron McGovney segít, aki később a Metallica első basszusgitárosa lett.
 
Ez azonban tulajdonképpen csak az első fejezetet takarja, utána pedig jön az, ami mindenkit érdekel: Lars Ulrich felbukkanása és a Metallica történetének kezdete. Ezen a ponton pedig elkerülhetetlenné válik, hogy a Hetfield életrajz nagyrészt Metallica életrajzba csapjon át, de ezzel nincs is semmi baj, és sokkal jobb, mintha Eglinton bulvársztorik sorozatát próbálta volna előásni a frontemberről, hogy ezekkel töltse ki az oldalakat. Ehelyett a könyv már említett viszonylagos rövidsége ellenére is rengeteg infót kapunk a zenekarról, amelyek között nyilván akadnak olyanok, amiket egyébként is ismernek azok, akik képben vannak a bandával, legyen szó egy-egy fontosabb dalról és albumról, vagy a tagcserékről, de nem is ezek az igazán lényegesek, hanem azok az apró részletek és történetek, amelyekből sok minden kiderül a zenekarról és magáról Hetfieldről is. A sztorik között láthatunk néhány remek fotót is, köztük 80-as, 90-es évekbeli képeket is, rajtuk James legendás bajszával, ráadásul magyar vonatkozás is akad, ugyanis a képek egy részét Vértes György készítette, illetve láthatunk fotót a 2010-es budapesti koncertről is.
 
 
Eglinton ugyan érezhetően és bevallottan rajong a Metallica-ért és Hetfieldért, nem esik abba a hibába, hogy túlzottan részrehajlóvá váljon és szemet hunyjon bizonyos dolgok felett, vagy a szőnyeg alá söpörje azokat. Őszintén ír James problémáiról, konfliktusairól és belső vívódásairól, harcairól is. A magyar kiadás zárását pedig a szerkesztő, Dudich Ákos utószava zárja, amelyben a Metallica Français Pour une Nuit című DVD-jéről, valamint a már említett 2010-es pesti koncertről esik szó. Maga a fordítás azonban ezúttal nem Ákos, hanem Nagy Péter érdeme, aki remek munkát végzett, és neki is köszönhető, hogy A Metallica farkasa magyarul is gördülékeny és kellemes olvasmányélmény.
 
Ha valaki szereti James Hetfieldet és a Metallica-t, és még nem tette meg, mindenképpen olvassa el a könyvet, de azoknak is ideális olvasmány, akik most szeretnék jobban megismerni a frontembert és/vagy a zenekart. A Metallica farkasa ráadásul igencsak kedvezményes áron (1500 Ft) szerezhető be Ákos honlapjáról, így tényleg senkinek nem lehet mentsége arra, ha kihagyja.
 
Menet közben már megérkezett Al Jourgensen  életrajzi könyve is (Ministry – Al Jourgensen elveszett evangéliuma), amely szintén elérhető Dudich Ákos honlapján (klikk ide!).
 
 
Tóth Mátyás