Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A rock ’n’ roll a színpadon él igazán” – The Trousers, Jackmans, HallucinatorZ koncertbeszámoló – 2022.11.12., A 38 Hajó



The Trousers, Jackmans, HallucinatorZ – 2022.11.12., A 38 Hajó
 
Igazi rock ’n’ roll szeánszra gyűlhettünk össze november 12-én az A38 Hajón, ahol a The Trousers mutatta be új lemezét, de két másik vérbeli garázsrockbandát, a Jackmans-t és a HallucinatorZ-t is magukkal hozták.
 
Sokan vallják, hogy a rock ’n’ roll nyelve alapvetően az angol, a HallucinatorZ azonban magyar nyelvű dalokkal operál, méghozzá kifejezetten jól: az alap kellően súlyos és hangos, mégis dallamos és rögtön befészkeli magát az ember hallójárataiba. Érződött ez már a tavaly megjelent Minden függőségem albumon is, de élőben még inkább: az a fajta ösztönös, nyers erő árad a fiúkból, ami egyre inkább hiánycikk manapság, Terényi Robiék azonban ezen az estén is megmutatták, hogy milyen is az igazi Óbuda Rock ’N’ Roll, és rendesen bemelegítették az A38-on összegyűlt közönséget.
 
HallucinatorZ
 
A Jackmans minden szempontból színes társaság, ami a koncerten először a tagokat elnézve válhatott mindenki számára világossá, ahogy az is, hogy semmiféle dress code nincs a zenekarban, így jól megfér egymás mellett egy NB1-es focimez és egy zakó. Zeneileg persze szerencsére már egységesebb az összkép, és nem az van, hogy mindenki valami egészen mást játszik. A stílus nagyjából hasonló ahhoz, amit a HallucinatorZ-től hallhattunk, a szövegek viszont már angolok, és egyébként is ezek, valamint az ének az, amire én elsősorban felkaptam a fejemet, Bertalan Gábor hangja ugyanis kifejezetten jól szól és remekül passzol is ehhez a stílusú zenéhez. A banda egyébként már közel tíz éve létezik, de a jelenlegi felállás csak nagyjából két éve van együtt, ez alatt pedig nem is volt annyira sok koncertjük, de az utóbbi időben jobban belehúztak ezen a téren, és az este másik két zenekarával is többször játszottak, illetve játszanak majd együtt.
 
Jackmans
 
A The Trousers nemrég megjelent hatodik albumát, az Animal Gun-t mutatta be ezen az estén, és egyúttal a nyáron elhunyt Kőváry Péterről, a zenekar énekes-gitárosa, Zoli bátyjáról is megemlékezett, annál is inkább, mivel a testvérek közösen dolgoztak az új anyag néhány dalán. Az Animal Gun egyébként igazán ütős lemez lett, így nem meglepő, hogy a tíz nótából hatot is előhúzott a zenekar a korábbi The Trousers-számok és néhány feldolgozás mellett, de kezdésként a Gunslinger-t adták elő, amelynek klipjét annak idején éppen a Hajón forgatták, így máris adott volt a kötődés a helyszínhez.
 
 
Az új dalok közül a My Kind Of Business hangzott el elsőként, nem is ok nélkül, hiszen éppen ez az egyik olyan szerzemény, amelynek megírásában Péter is közreműködött. Nem mellesleg ez volt a lemez egyik felvezetője is, amit már tavaly megismerhetett a közönség és klip is készült hozzá, éppen Peti fia, Dani rendezésében, vagyis igazi családi produkcióról van szó, ami minden bizonnyal a későbbiekben is a The Trousers koncertek kihagyhatatlan része lesz. A publikum egyébként korábban sem volt passzív, sőt, az egész este során kimondottan jó volt a hangulat – akkor is, amikor még csak kevesebben voltunk – de a Trousers fellépésére ez még tovább fokozódott. Az új dalok nagy részét egyébként ide csoportosította a zenekar, de azért becsempésztek közéjük a Buckley Funeral Home-ot is a régebbi nóták közül.
 
Hat nagylemez nem kevés, és nyilván bőven lenne egy – sőt, több – koncertre elegendő saját dal Zoliéknak, de ha van műfaj, ahol érdemes néhány feldolgozást előhúzni, az éppen ez a közeg, és olyan zenekarok klasszikusaival, mint a Ramones, a Sex Pistols – a Pretty Vacant refrénje közben Zoli hangja néha szinte Johnny Rotten-ét idézte – és a The Stooges-szal egyébként sem lehet mellélőni, illetve a döntésben az is közrejátszhatott, hogy a koncertről felvétel készült egy későbbi tévés sugárzáshoz, amelyben így minél több arcukat és oldalukat mutathatják meg.
 
 
Lehetne persze azon keseregni, hogy ez a műfaj vajon miért nem vonz szélesebb réteget és nagyobb tömeget – Magyarországon talán az átlagosnál is kevesebbet – de inkább örüljünk annak, hogy ilyen minőségi zenét játszó bandák vannak errefelé, akik ráadásul rá is találtak egymásra is egyesítették az erejüket. Három igazi koncertzenekart láthattunk ezen az estén, és az A38 fedélzetén énekelve és ugrálva ismét meggyőződhettünk arról az örök igazságról, hogy a rock ’n’ roll a színpadon éli igazán.
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Czabán Máté, Pandur-Balogh Norbert (Northern Lights Photo)