Mit lehet írni arról az albumról, ahol a nyitószámot felvezető dallam egy az egyben az "ec-pec kimehetsz, holnapután bejöhetsz" gyermekmondókát idézi, és aminek a magyar Sallai Péter alkotta borítóján olyan pofon csattan a vélhetően német katona állán, amilyet legutoljára Amerika kapitány osztott ki a képregény univerzumokban is megjelenő náciknak? Természetesen azt, hogy klafa! No, persze azért nem mindegy, kinek a tetszését – és fantáziáját – ragadják meg ezek a momentumok, de mondja azt bárki, hogy az öt éves fiam nem rendelkezik kifinomult ízléssel. A korának megfelelően persze. Mert neki nagyon tetszik a Sabaton új albuma, hiszen: hősökről szól, elverik a gonosz náci bácsit, a dallamok hasonlóak a téren, meg apa munkahelyén hallott katonaindulókéhoz, nincsenek unalmas és bonyolult gitárszólók, a dob pedig végig olyan ütemmel szól, mintha a Terminátort 175 bpm-es metronóm-alkalmazásra állították volna, így kiválóan alkalmas a fazékból összeállított ütős-szetten történő utánzásra.

Sabaton - To Hell And Back

Nos, mielőtt a Sabaton fanok a szívükhöz kapnának – vagy inkább az enyémhez – gyorsan ki kell jelentenem, hogy igenis becsülöm azt, ahogy a csapat saját útját járja. Nem is tehetek mást, hiszen a tények magukért beszélnek: bemelegítő státusz az Iron Maiden előtt, turné Amerikában az Iced Earth-szel – ahol általános tetszéssel fogadja őket a közönség (naná, hiszen Schaffer mester is szereti zenei csatákban gyepálni az ellent) –, markáns és egyre növekvő rajongótábor Európában…Mi kell még? Hát mondjuk jó zene, mondhatnám, ha gonosz lennék, vagy kevesebb empátiával rendelkeznék, de így, jólelkűen, és elegendő beleérző képességgel nem tudok igazán rosszat mondani az új albumról. Pedig ugye nem volt problémamentes az utóbbi időszak a banda életében: a Ciwil Wart megalakító Sabaton többség dezertálása, a dobosok kálváriája, a legutóbbi album megosztó fogadtatása nem igazán kedveznének a kreativitásnak, de Joakim, a csapat vezetője nem hiába rendelkezik egy egész századnyi kuruc virtusra kész bátorságával, az új lemez képes volt megfejelni a debüt album színvonalát.

Persze nem azzal, ami eddig is hiányzott a Sabaton zenéjéből – mondjuk a virtuozitással, a szellemességgel, a meghökkentést kiváltó fifikával –, hiszen Joakim nagyon is jól ismeri önmaga korlátait. Nem, kérem szépen, a "Heroes" abban jó, ami olyan népszerűvé teszi az újhullámos, gitárszólók nélküli, kalapálós, tuc-tucolós power metalt, vagy a már említett katonai indulókat: az adrenalin pumpáló, masírozásra késztető primitív ütemek felett szárnyaló egyszerű és megjegyezhető dallamokban, melyek a génállományra hatva lökik ki az öklöket a levegőbe, boldog ifjúkommunistaként szabadságharcosként erősítve a konformitás biztonságot adó és lelkesítő tudatát.

Önkritikát gyakorolva és végigpörgetve az albumot még azt is mondhatnám, hogy tetszene az új anyag, ha…Ha mondjuk lenne egy jó énekes, egy-két ötletes gitárszóló, esetleg az egyébként kiváló dallamokban némi játékosság, és ne bizonyulna az egész ennyire csizmacsikorgatóan szögletesnek és alakiasnak – vagyis rendelkezne mindazzal, amivel jelenleg a Civil War –, nos akkor felhőtlenül tudnék örülni, és nem csak percekre, mint a Morricone westernfilm-zenéket a powerrel ötvöző és némi ötletességet felvillantó "To Hell And Black" alatt. Így azonban átadom a terepet a fiamnak, és itt ugrik a majom a vízbe: az, hogy őt boldoggá teszi az album, a csapat máris nyert plusz egy rajongót – engem!

A Heroes album dallistája:

01. Night Witches
02. No Bullets Fly
03. Smoking Snakes
04. Inmate 4859
05. To Hell And Back
06. The Ballad Of Bull
07. Resist And Bite
08. Soldier Of 3 Armies
09. Far From The Fame
10. Hearts Of Iron

Sabaton - Resist And Bite

Garael

Forrás: Dionysos Rising