Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Sabaton máris jó magasra rakta azt a bizonyos mércét, amit idén meg kell „ugrani”

Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe – 2020. 01. 22., Papp László Sportaréna
 
Csak néhány hetet kellett várnunk, hogy az idei év első nagyobb nemzetközi turnéja is elérjen Budapestre, amelyen ráadásul három igazi közönségkedvenc zenekar, a Sabaton, az Apocalyptica és az Amaranthe egyesítette erőit, az érdeklődés mértéket pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a Papp László Sportarénát sikerült megtölteniük, még ha „csak” nagyjából lefelezve is.
 
Az Amaranthe eddig főleg önálló klubbulikkal járt errefelé, kis túlzással szinte évenkénti rendszerességgel, tavaly pedig a soproni VOLT Fesztiválon mutathatták meg tudásukat, így nem lehet azt mondani, hogy nincs rutinjuk a nagyobb helyszíneken, ennek ellenére valamiért mégis úgy éreztem, hogy sokkal jobban működik a zenéjük és ők maguk is komfortosabban érzik magukat a kisebb színpadokon, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen turné nyilván óriási lehetőség minden zenekar számára, és biztos vagyok benne, hogy az Amaranthe is csak nyer vele, sőt, többen már most is kifejezetten miattuk váltottak jegyet a koncertre. Ez az este azonban elsősorban nem róluk szólt, így egy nagyjából 40 perces műsort kellett összeállítaniuk, ami leginkább az olyan gyorsabb, pörgősebb dalokra épült, mint a Digital World, a Call Out My Name és a Drop Dead Cynical, de azért természetesen nem maradhatott ki a csapat nagybetűs Balladája, az Amaranthine sem.
 
 
Az Apocalyptica megalakulása óta a metal zene egyik legizgalmasabb színfoltja, amely újra és újra bebizonyítja, hogy három csellóval (illetve a koncerteken plusz egy dobbal) is igazi csodákat lehet alkotni ebben a műfajban.  A csapat ráadásul nagyjából két héttel ezelőtt adta ki a találó Cell-0 címet viselő új albumát, így erről is hoztak egy kis ízelítőt, sőt, az Amaranthe énekesnője, Elize Ryd is színpadra lépett a Seemann és az I Don't Care erejéig, éneklésben pedig a közönség részéről sem volt hiány, különösen a két Metallica feldolgozás, a Seek & Destory és a Nothing Else Matters alatt, és minden bizonnyal nem voltam egyedül azzal az érzéssel, hogy még órákig elhallgattam volna a finnek játékát.
 
 
Ennek a turnénak a főszereplője azonban a Sabaton, akik Magyarországon különösen erős és elkötelezett rajongói bázissal rendelkeznek, ráadásul ők maguk is bevallottan imádnak minket és persze a pálinkát is, amit néhány évvel ezelőtt egy póló formájában is megörökítettek, sokan pedig elő is kapták ezt a jeles ruhadarabot erre az alkalomra. Joakim Brodén és társai sosem a visszafogottságukról voltak híresek a színpadképet illetően, most viszont még a korábbiakra is rátettek jó néhány lapáttal és tényleg egészen elképesztő és részletesen kidolgozott koncepcióval álltak elő, ami természetesen az első világháborús tematikára épült az egész turnéhoz hasonlóan, amely egyébként a The Great War, vagyis a Nagy Háború nevet viseli. A tankot márt megszoktuk a zenekartól és több legendás sztori is terjed a határátkelésekről, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy a mostani kellékekkel milyen kalandjaik lehetnek, nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy szinte konkrétan a harcmezőn, de legalábbis egy maximálisan autentikus háborús film forgatásán érezhettük magunkat a szögesdrótot és lövészárkok gyűrűjében, amikhez természetesen ezekhez illő robbanások és pirotechnikai megoldások is társultak, azon pedig már meg sem lepődtünk, hogy a Hammond orgona egy klasszikus világháborús repülőgép orrát idézték.
 
 
A látványos körítés tehát már azelőtt megalapozta a hangulatot, hogy akár csak egy hang is felcsendült volna, a Sabaton zsenialitása és sikerének titka azonban éppen abban rejlik, hogy a legkevésbé sem üres parasztvakításról van szó, hanem egy végtelenül profi és a komoly témák ellenére is elképesztően szórakoztató produkcióról, amibe simán beleférnek az olyan poénok is, mint hogy Joakim elpötyögje a már említett billentyűs hangszeren a Pálinka című rögtönzött nótáját, ami természetesen hatalmas sikert aratott. Brodén egyébként is remek frontember, akinek a tenyeréből eszik a közönség, ráadásul igencsak impozáns jelenség a maga kis páncéljában és persze nem utolsó sorban nagyszerű énekes, aki élőben is jól hozza az albumokon hallható témákat.
 
 
Mivel lemezbemutató turnéról van szó, a program gerincét a The Great War dalai alkotják, de azért a korábbi albumokról is szemezgettek bőségesen, sőt, az Apocalyptica-val való összefogásnak köszönhetően annak sincs semmi akadálya, hogy élőben is együtt játsszon a két zenekar, így a koncert második felére a csellómetalosok is visszatértek a színpadra, és megállapíthattuk, hogy ennél ütősebb párosítást talán keresve sem lehetne találni, a fülig érő mosolyokból ítélve pedig maguk a zenészek is végtelenül élvezik ezt a blokkot, amit a háborús téma ellenére is nyugodtan nevezhetünk örömzenélésnek.
 
 
A ráadásra már „csak” maga a Sabaton tért vissza további négy dal erejéig, amelyek közül végül a To Hell and Black jelentette a koncert tényleges befejezését, és természetesen egy magyar zászló is felkerült a színpadra,  a háttérben pedig a buli közben is többször felvillant a The Great War felirat a piros-fehér-zöld háttér előtt, ami talán apróságnak tűnik, mégis jelentős gesztus, különösen egy zenekartól, amelyről köztudott, hogy valóban fontos számukra a magyar közönség. A koncerteket lezáró konfettieső megszokott a nagyobb bandáknál, a Sabaton azonban ezt is egyedivé tette, és tizenegy különböző mintájú, háborús tematikájú lapot szórtak szét, így a rajongók komoly kincskeresésbe kezdtek, hogy minél többfélét begyűjtsenek és eltehessenek emlékbe, de biztos vagyok benne, hogy ezt az estét egyébként sem felejti el senki a jelenlévők közül, és bár még nagyon az év elején járunk, a Sabaton máris jó magasra rakta azt a bizonyos mércét, amit idén meg kell „ugrani”.
 
A koncerten elhangzott Sabaton dalok:
 
01. Ghost Division
02. Great War
03. The Attack of the Dead Men
04. The Lost Battalion
05. Seven Pillars of Wisdom
06. The Red Baron
07. The Last Stand
08. 82nd All the Way
09. Night Witches
 
Sabaton + Apocalyptica:
 
10. Angels Calling
11. Fields of Verdun
12. The Price of a Mile
13. Dominium Maris Baltici
14. The Lion From the North
15. Carolus Rex
 
Ráadás:
 
16. Primo Victoria
17. Bismarck
18. Swedish Pagans
19. To Hell and Back
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók (photos): PH-Pit