Bejelentkezés

x
Search & Filters

Saját szavaikkal mutatta be ‘Snakes in Blossom’ albumát az Angertea - Itt az új klip: 'The Song for Vengeance'



2016 március 15-én jelent meg az Angertea zenekar ‘Snakes in Blossom’ című ötödik nagylemeze. Konkrét célunk volt, hogy minél több dalhoz készítsünk valami videót, vagy klipet a YouTubera, és ezeket két- három havonta adagoljuk a publikumnak. Most érkeztünk el a záró kliphez, innentől új fejezet indul a zenekar történetében. 
 
Miguel babázik márciusig, de onnantól elkezdünk mozgolódni. Lesznek koncertek az ország határain belül, és kívül is. Emellett a nyáron két fesztivál már biztos. És közben nagyban folyik a munka a következő kisdványunkon, ami egy különleges akusztikus nagylemez lesz, és 2018 őszén fog megjelenni világszerte. A 'The Song for Vengeance' című dalukra készített új klipet lentebb megtekinthetitek.
 
The Song for Vengeance
 
Gergő: Líbel Robi barátunk készített a dalra egy érdekes videót. Szabad kezet adtunk neki minimális instrukciókkal. Végül Miklós Zoli készített feliratot rá, mert úgy gondoltuk, hogy a dalszöveg annyira beteg, és vicces, hogy ezt mindenképp ki akarjuk hangsúlyozni. A klipet sokféleképpen lehet értelmezni, mindenki vonja le maga a következtetést… :) Amúgy szövegileg egy igazi düh-himnusz. Nyilván nem kell komolyan venni, sőt, szándékosan van túltolva benne a brutalitás. Tuti, hogy mindenki számára létezik olyan ember, akit legszívesebben kidobna az ablakon… Egy ilyen személyről írtam a dalt.
 
Ottó: Zeneileg elég gyors, dal, ami talán nem annyira jellemző ránk, elég sűrű dinamikus dob van benne, ami erőnlét szempontjából rejt magában kihívásokat. 
 
Migi: Basszusgitár szempontjából a legbonyolultabb, legszínesebb dal. Rengeteget agyaltam rajta, sok formulát kipróbáltam rá. Koncertek előtt konkrétan rá kell készülnöm erre a nótára, de imádom játszani, nagy energiák rejtőznek benne, jó húzós-zúzós. Érdekes, hogy grunge-os hatásokat is fel lehet benne lelni.
 
 
Snakes
 
Gergő: A lemez nyitódala. Egy igazi intenzív tétel ami a démonjaimról szól. Nem volt tervezve rá klip, de aztán lehetőségem adódott egy tandemugrásra, ami végig le lett videózva, és úgy gondoltam, hogy nem lenne rossz ötlet felhasználni a képanyagot…
 
Migi: Minden lemezünkön volt 1-2 szerzemény, amit nem igazán szerettem eljátszani. Ezzel a dallal is így vagyok, valahogy nem éreztem komfortosnak és a többiek is így voltak vele, szóval nem is játsszuk koncerteken sem. Viszont hallgatni imádom, nagyon szeretem a hangszerelését, van benne stenk rendesen, komplexen megírt darab.
 
 
Sinking in Strain
 
Gergő:Egy klasszikusabb értelmezésű klip, táncosnővel, kígyóval skorpióval. Stibál Robi munkája. Ütős cucc, ez mutatja meg legjobban képileg, hogy milyen a zenekar.
 
Migi: Ez egy igazi koncert sláger, jó játszani, jó hallgatni, nincs agyonbonyolítva, húzós és dallamos. Talán a "legdalszerűbb dal" a lemezen.
 
 
Seeds of Hell
 
Ottó: A lemez talán „legangerteásabb” dala, amelyet tökéletesen alátámaszt a szerintem eddigi legjobb klipünk.
 
Migi: Másik betonbiztos koncertdal. Rengeteg mély érzést találok benne, nagyon tetszik a csapongása, melyről az jut eszembe, hogy az egyik pillanatban őrli az idegeket, majd egy huszárvágással finoman ápolja a lelked. Tipikus Angertea.
 
Gergő: A kedvenc dalom a lemezről, azt hiszem… A klip Lóránt Demeter barátunk munkája, és nagyon szépen illeszkedik a dal hangulatához. Több neves külföldi filmfesztiválon szerepel, és jövőre fog kiderülni, hogy hová is jut el a versenyprogramokban.
 
 
Aquarium
 
Ottó: A „sláger”, ami egy kicsit megosztotta az embereket. Azt lehetne hinni, hogy precíz produceri munka eredménye, pedig nagyon természetesen alakult ki az egész. A klip meg jó kis vizes-romantikus.
 
Migi: Nagyon büszke vagyok erre a dalra és a közreműködő fantasztikus, vérprofi vendégzenészekre. Annak ellenére, hogy nem éppen erről az oldalunkról vagyunk ismertek, a zenekar pályafutását tekintve mindvégig jelen volt az akusztikus hangvételű dalszerzés. Gyönyörű női ének és az egyik nagy kedvenc hangszerem, a cselló színesíti ezt a kis lírai blokkot a lemezen. Ebben a dalban indokolt volt a fretless basszusgitár.
 
Gergő: Nagyon szeretem a klip, és a dal hangulatát. Mártélyon forgattuk két hideg téli napon… Jól bepálinkáztunk, hogy ne fázzunk, aztán jött minden… :)
 
 
Orange Machine
 
Ottó: Talán a lemez legnehezebb tétele, melynek befogadását nem könnyíti meg Franz Stahl disszonáns „szólója” sem.
 
Migi: Ez egy kegyetlen tétel. Hosszú, rideg, zaklatja a hallgatót. A korai Angertea képét vetíti elő, amikor a dalszerzéssel egy célunk volt: kiadni a fájdalmainkat és rázúdítani másokra, kegyelmet nem ismerve, leradírozni mindenki agyát. A dal lezárásaként megjelenik soron következő sztárvendégünk, a beteg Franz Stahl(Foo Fighters, Scream), hogy elindítsa a zenei őrjöngést. Itt már az összes pedálom bekapcsoltam, ami köztudottan nem kevés.
 
 
St. Andrew's Storm
 
Ottó: Hangulatos darab érdekes ritmusképletekkel, az egyik kedvenc.
 
Migi: Számomra a legjobb Angertea dal, amit valaha írtunk. Imádom a melankóliáját, az érzékenységét. Iszonyat mélységekbe repít, mégsem bántó, hanem inkább fátyolos. Egy naplemente jut eszembe róla. Ez a szerzemény mintha engem képviselne, a lelkem kivetülésének tekintem. Túlzásnak tűnhet a kijelentésem, de akkor is ezt érzem.
 
Gergő: Ez az egyik dal, amire sajnos semmilyen videóanyagot nem csináltattunk. Pedig megérdemelte volna. Nagyon szeretem hallgatni. Játszani kevésbé volt kényelmes, szóval ki is maradt a koncertprogramból.
 
 
Instancy
 
Ottó: Ez dal leginkább egy elborult próbatermi jammelésre hasonlít és tulajdonképpen az is.
 
Migi:  Nagyon szeretem!!! Mostanság kimarad a koncertprogramból, pedig nagyon jó játszani és hallgatni is, de a közönség nem mindig azonosul vele és ezért pihen egy kicsit. Nagyon sajátos hangulata van, a basszusgitár tappingtémája köré épített, már-már kántálósan lebegős hangfolyam.
 
Gergő: Ezt a lemez megjelenése után toltuk egy-két koncerten, de állandóan ugrálnom kellett egyik effektről a másikra, ami megnehezítette a dal eljátszását… Meg az emberek sokszor csak néztek, hogy mi ez a betegség… :) Szóval nem játsszuk már, de hallgatni jó. Világvége hangulatú jammelés.  
 
 
The Moon Encounter
 
Gergő: Sztantics Csabi barátunk csinált egy hangulatos kis klipet a dalhoz. Nekem olyan igazi karácsonyi feelingje van így egyben a videóval. Jól meg is fogom pörgetni karácsonykor. :)
 
Ottó: Pszichedelikus hangulata miatt akár ki is lóghatna a sorból, de mégsem teszi. Dióssy Ákos(Kispál és a Borz) játéka teljesen új dimenziót adott a dalnak.
 
Migi: Szintén egy zenei lebegés, de teljesen más aspektusból és ezért annyira izgalmas. Nagyon finom, mélabús, hangszerelésben végig alázatosan az érzelmek közvetítése a cél.
 
 
Tisza
 
Gergő: Kárász Zénó, Hajdú Balázs, bikinis csajok, halak, Tisza… Egy igazi nyári hangulatú elmebeteg darálás… És igazi sztárparádé… Nagyon szeretem játszani is.
 
Migi: A nagybetűs KONCERTDAL, mely egész érdekesen született meg a mi kis boszorkányműhelyünkben. Gergő hozott egy majdnem kompletten megírt dalt, amit be is tanultunk és szépen elkezdtük írogatni. Aztán menet közben kiderült, hogy nem üti meg a mércét és elkezdtük szétboncolni, ami annyira jól sikerült, hogy az eredeti nóta utolsó két hangja maradt meg jól belassítva és széttorzítva. Ez lett a Tisza című számunk fő témája.
 
Ottó: Szépen folytatja a Damagebirth, Afrodita stílusú dalok sorát. Az ilyenekből mindig koncertkedvenc lesz. A középrész tőlünk egészen újszerű. A klip annyira beteg és abszurd lett, hogy bevallom nem túl gyakran szoktam megnézni. :)
 
 
Az Angertea elérhetőségei: Facebook