Bejelentkezés

x
Search & Filters

Sakáltanya: Buttercup, Vasmacska, Sister Big, NuNix koncertbeszámoló - 2024.10.18., Analog Music Hall



Buttercup, Vasmacska, Sister Big, NuNix - 2024.10.18., Analog Music Hall
 
Vannak olyan rendezvények, ahol ajánlott megjelenni. Ezek lehetnek külföldi, AA+ előadók, hazai, de ritkán játszó zenekarok, vagy olyan bandák, akiket nem ismer az ember, mégis kíváncsi arra, hogy milyen pluszt kap tőlük, miben különböznek a többiektől, és mivel tudják a látogatókat rajongókká alakítani. Utóbbi érzésekkel érkeztem én is az Analog Music Hall-ba, ahol Sakáltanya néven rendeztek egy olyan eseményt, ahol csak "csajbandák" léptek fel, mind a négy zenekarban kizárólag hölgyek zenéltek. De még hogy!
 
Életemben másodszor voltam az Analog-ban, de mint néző, először. A bejutás nagyon simán ment, az ott dolgozók normálisak, - innen is pacsi a ruhatáros lánynak - semmiféle fennakadás nem történt. A biztonságiak jó arcok, és a pultban is végtelenül aranyos lányok voltak, szóval tényleg nem lehet panasza senkinek. Akinek negatív tapasztalata volt bárkivel az este folyamán, az valószínűleg magában kell keresse a problémát. A hely elég nagy ahhoz, hogy egy ilyen rendezvényt le lehessen bonyolítani, és ahhoz is, hogy október közepén a kabátot azért elviseljük magunkon, de valószínűleg, ha tele van a hely, jobb az idő.
 
A Buttercup nyitotta az estét, és már akkor érezhető volt, hogy itt tényleg minőségi szórakoztatás lesz. Megvan az a hangulat, amikor becsukod a szemed, hátradőlsz, és úgy érzed, hogy egy mocsaras vidékre keveredtél, ahol egyedül vagy, és minden fasza? Na, én pontosan ezt éreztem, amikor Máté Évi belecsapott az első riffbe. A lányok mindent megtettek azért, hogy átjárjon ez a feeling, és sikerült is nekik. Akaratomon kívül mozgott ütemre a fejem, és szédített meg a groove.
 
Máté Évi (Buttercup)
 
Ehhez jött Farkas Sarolta hangja, ami tökéletesen illik ehhez a stílushoz, a ritmusszekció pedig makulátlan, Jutasi Szandrának köszönhetően a basszus úgy húz, ahogy kell, a dob pedig zakatol, és Marosvölgyi Luca ellentmondást nem tűrően, és abszolút pontosan adja a zenekar alapját. A koncert utolsó harmadára már a hangosítás is igazán jó lett, szóval akkor már tényleg egy szavam sem lehetett.
 
Farkas Sarolta (Buttercup)
 
Az átszerelés alatt az ígéretekhez hűen jött a Sakáltanya életérzés. A hangfalakból szólt a Scooter - Fire című dala, és a nézőtér közepén elhelyezett 6 méter hosszú kifutón megjelent két lány, kezükben égő fáklyákkal. Ők szó szerint táncoltak a tűzzel, mi pedig tátott szájjal néztük. Ezután két másik lány is a kifutóra lépett, náluk vodkás üveg volt, amiből bárkinek öntöttek, közben pedig erotikus táncukkal kényeztették a szemünket Alannah Myles Black Velvet-jére.
 
 
A performansz után a Vasmacska zenekar foglalta el a színpadot, és óriási bulihangulatot hozott magával. Hiába volt a külső hőmérséklet 10 fok körül, bent igazi nyári érzés kapott el. Dallamos rock n' roll dalokat játszottak, Sicu, az énekesnő pedig úgy pörgött, mint akit felhúztak. Nem félt a kifutó elejétől a végéig futkározni, bejárata az egész színpadot, miközben a hangja végig rendben volt. - Érdekességképp, ő volt az egyik "tüzes lány" a koncertek közti szünetekben -
 
Itt szintén Máté Évi gitározott, és ez a stílus is jól áll neki, bár szerintem teljesen mindegy, hogy mit játszik, bármit lehozna hibátlanul. Horváth Kitti hozta basszuson a kötelezőt, Vastag Viktória pedig ledobolta a csillagokat. Roboz Réka vokálja is igen sokat adott az énekhez, sokkal teltebb, és érthetőbb lett tőle. Egy igen egységes, összeszokott zenekar a Vasmacska, és ez látszott/hallatszott is rajtuk.
 
Vasmacska
 
Nehéz helyzetben van az ember fia, ha nem csak a koncerten, de köztük is szép hölgyek kápráztatják el őket. Ismét Scooter szólt, jött a tűz, és az ingyen vodka, de most a rave koronázatlan királyai után a Guns N' Roses - November Rain című ikonikus balladája csendült fel. Nem tudtam, hogy volt olyan álmom, amiben gyönyörű nők vannak egy kifutón, lenge öltözékben, kezükben itallal és tűzzel, majd mikor Slash belekezd a szólóba, akkor az a tűz fújás által be is lobban, de itt kiderült, hogy igenis volt.
 
Egyébként minden elismerésem Sicunak, hogy a saját koncertje előtt és után is kijött, és fáradhatatlanul szórakoztatta a közönséget, kezében az égő fáklyával.
 
Sicu (Vasmacska)
 
A harmadik koncertet a Sister Big adta, és Úr Isten! Mr. Big dalokkal nem igazán lehet mellé lőni, de ez a négy lány úgy játszott, mintha tényleg a négy eredeti tag állt volna a színpadon, és olyan elánnal, mintha ez lenne számukra az egyetlen, sorsdöntő fellépés.
 
Eszméletlenül berúgták az Analog ajtaját, és nem is veszítettek a lendületből. Az az energia, ami belőlük áradt, átjárta az egész termet, és hirtelen mintha 10.000 ember vett volna körül minket.
 
Sister Big
 
A dobok mögött ismét Vastag Viki ült, és ha valakinek a Vasmacska után még kérdőjel lett volna a feje fölött a dobolási képességeit illetően, Viki az összeset eloszlatta. Pontosan, precízen játszott, és nem sajnált odaütni, nem finomkodott. Basszusgitáron Pánczél Ilcsi zúzott olyat, hogy azt bárki megirigyelhette volna, és nem csak, hogy tehetséges basszusgitáros, de vérbeli show(wo)man is, egy percig nem állt le, sőt, a szájharmonika is az ő reszortja, amivel szintén jól bánik.
 
Becsuktam a szemem, és hallottam, ahogy Paul Gilbert gitározik, aztán kinyitottam, és Králik Bea volt az. Vérprofi gitáros. Még a jellegzetes, "fúrós" gitárszóló is eljátszásra került, szóval minden Mr. Big rajongó azt kapja, amit az eredeti zenekartól.
 
Králik Bea (Sister Big)
 
Végül, de nem utolsó sorban, az énekesnő, Vér Dorka, aki olyan szinten őserő, hogy olyat keresve sem igazán találni. Megvan az a fajta hangi adottsága, amivel a holdat is leénekli a helyéről, de közben egyszerre marad meg a zsigeri lazasága, és a hidegvérű profizmusa. Az, hogy közben a közönséget is úgy spanolja, hogy azt tanítani kéne, az már csak hab a tortán. Nem igazán látni ilyen "született frontembert" ma Magyarországon még a "nagy öregek" között sem, sőt, Dorka szemtelenül fiatal, így biztos, hogy sokat fogunk még róla hallani, ahogy a többiekről is. Euforikus koncert volt, az este fénypontja.
 
 
Vér Dorka, Pánczél Ilcsi (Sister Big)
 
Az a baj a meglepetésekkel, hogy egyszer ütnek nagyot. Másodszor még meglepődik az ember, mert lehet, hogy nem számít második alkalomra, de harmadszor már kezd ellaposodni. Így volt ez a harmadik tüzes-táncos show-al is. Persze voltak olyanok, akik csak a Sister Big-re, vagy az utánuk következő zenekarra érkeztek, de akik az elejétől fogva ott tartózkodtak, azoknak már nem lehetett újat mutatni a táncoslányok ruháin kívül. Plusz a kerozin füstje egész szépen belepte a helyet, ami bent is ragadt, így kisebb fejfájás is társult az utolsó "fáklyás menethez".
 
De nem volt megállás, mert az este utolsó fellépője, a NuNix vette át a színpad feletti uralmat. Látszott rajtuk, hogy nagyon elemükben vannak, és rögtön egy Linkin Park dallal, a One Step Closer-el robbantották be a bulit.
 
Karai Anna hangja még mindig zseniális, és játszi könnyedséggel vált tisztából scream-be, így nem okozott neki gondot nu metal klasszikusokat énekelni, sőt, a végén, a vissza-vissza után az egyik új Linkin Park nótát, az Emptiness Machine-t is úgy énekelte el, hogy le a kalappal. A szemem pedig köszöni azt, hogy az egyik dalnál mégis kimerészkedett a kifutóra.
 
Karai Anna, Pongrácz Panka (NuNix)
 
A dobok mögött egy vérbeli dobos ült, rendesen én sajnáltam a bőröket, olyan elánnal lettek megütve, az elkövetője pedig Pongrácz Panka volt. A basszus itt is dögösen szólt Kappel Bogi odaröffentette a tipikus nu metalos jegyeket, egyik dalban sem volt hiány a mélyből, gitáron pedig Bulatovic Évi kápráztatott el minket a maga kis félénk megjelenésével, és azzal az eszméletlen gitárhangzással, ami elengedhetetlen ebben a műfajban. Úgy tűnt, hogy kicsit nehezebben engedi el magát, de a koncert közepére már ő is a többiekkel együtt zúzott.
 
NuNix
 
A Sakáltanya, mint rendezvény, egy ötös skálán négyesre sikerült, voltak hibái, de rengeteg pozitívumot is adott. A közönség nem volt nagy, és az elején túlságosan lelkes sem, de a végére mindenki beszippantotta azt az életérzést, amit ez az egész át akart adni. A koncertek jól szóltak, jól voltak vegyítve, és mivel csak női előadók álltak a színpadon, különlegesek is voltak.
 
Ha lesz folytatása, biztosan ott leszünk, mert egy ilyet mindenkinek át kell élnie legalább egyszer az életben, de minél többször teszi valaki, annál jobb.
 
Konta László István
 
Fotók: Vatai Réka Tímea, Mahunka Balázs, Sister Big: Fodor Csilla