Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Sokkal egységesebb az új lemezünk" - Interjú a T-34 zenekarral



2014-es debütáló lemeze után idén új albummal jelentkezett a hódmezővásárhelyi hard rock trió, a T-34. A srácok nem tértek le az általuk jól kitaposott ösvényről és kemény riffekkel, zúzós dallamokkal pakolták meg a ’Keresd Még’ című nagylemezüket. Az kiadványról beszélgettem a csapattal, amelynek kritikáját az interjú alatt elolvashatjátok.

Rockbook: - Mondhatni fiatal zenekar vagytok, mégis a második lemezetek kiadásához érkeztetek. Kérlek benneteket, beszélgessünk egy kicsit a munkálatokról!

T-34: - Kimagasló élmény volt a zenekar életében az anyag felvétele, ugyanis régóta voltak olyan elképzeléseink, hogy ne a stúdióban készítsük el az anyagot, mint az első lemezünk esetében, hanem szerettük volna, ha a stúdió – a szegedi Our Sound Recording Studio -  kitelepül hozzánk a próbaterembe. Ezt nem egy teremként kell elképzelni, hanem Laci (Benyhe Kis László - gitár) családi háza volt a „stúdiónk”. Két hét alatt elkészültünk a lemezzel, pár éneksávval maradtunk el, amit már a szegedi stúdiójukban.

Rockbook: - Ez nem egy új keletű dolog, egy időben számtalan zenekar alakított ki kastélyokban, házakban stúdiót egy-egy lemez felvételénél. Meséljetek egy kicsit, hogyan is kell ezt elképzelnünk?

T-34: - A dobot például a nappaliban állítottuk fel, a gitárok a próbateremben voltak, az egész ház átalakult egy hatalmas stúdióvá. Sokkal kényelmesebb volt így, főztünk, piáltunk, ha elfáradtunk pihentünk és persze felvettük az anyagot. Ezzel is próbáltunk visszanyúlni az időben - amit említettél is - hogy sok zenekar csinálta így, például a Led Zeppelin, vagy a Pearl Jam. Örök emlék marad nekünk ez az időszak.

Rockbook: - Gondolom ez a rögzítési módszer a lemezen is érződik.

T-34: - Baromira érezhető! Főleg a dobon. Megkerestük a háznak azt a pontját, azt a szegletét, ami akusztikailag a legjobb. A másik pedig az hogy a dobhangzás maradt az, amit a nappaliban megszólalt, nem dolgoztunk rajta utólagosan, persze a keverést és a mastert kivéve.

Rockbook: - Mesélnétek a dalokról is egy keveset?

T-34: - Tíz dal van a lemezen, ezekből az egyik egy instrumentális darab lett. Sokan kérdezik, hogy milyen lett az előzőhöz képest? Nyilván ezt a szakértők fogják eldönteni, szerintünk sokkal egységesebb, kevésbé eklektikus. Még az előzőn voltak slágeresebb dalok és kevésbé slágeresek, ezek a számok egységesen jók lettek. Nehezebben találtuk meg a videoklipes dalt. Az első lemeznél sok dolog felett átsiklottunk. Örültünk, hogy mentek a dolgok, jól megy a felvétel. Itt már sokkal jobban odafigyeltünk a dalokra.
 

 

Rockbook: - Minden dalt elkészítettetek előzetesen, vagy voltak olyan dalok, amik a felvételekkor nyerték el végleges formájukat?

T-34: - Egy dal van, ami a stúdióban állt össze. A szerkezetét természetesen már korábban elkészítettük, de szöveg és énekdallam egyáltalán nem volt. Egyébként egy nagyon régi dalról beszélünk, amit még az első lemezre is terveztünk rátenni. Szerintem a debütáló koncertünkön is játszottuk.

Rockbook: - Melyik ez a dal, és miért nem került fel ez az első anyagra?

T-34: - Ez a ’Kiveszem a részem a semmiből’ című dalunk. És azért nem került fel, mert nem volt teljesen kész. Pontosabban nem volt olyan minőségű dal, hogy feltegyük a lemezre. Mostanra a szöveget és a zenei témákat is átgyúrtuk.

Rockbook: - Borítóról is mesélnétek kicsit?

T-34: - Egy nagyon kedves barátunk, Radics Márk készítette. Ő egy képzőművész és egy hatalmas terhet vett le a vállunkról ezzel, mert ezek a témák annyira nem fekszenek nekünk. Meg is látszik a lemez bookletén (28 oldalas) kiváló grafikai munka, és a fotókat is képzett szakember készítette.

Rockbook: - Mik a tervek a jövőre nézve?

T-34: - Írjuk a harmadikat!! (nevetés) Nagy öröm számunkra, hogy nagyon jól alakul a nyári programunk, gyűlnek a koncertek a koncertnaptárunkban. Azt is észrevettük, hogy egyre többen segítenek a zenekarnak anyagilag és a zenekar ügyeibe is többen bekapcsolódtak. Talán jobban felfigyeltek ránk az elmúlt időszakban, de azért megmaradtunk a klasszikus vidéki underground helyzetnél. Az egyik legnagyobb lehetőségünk a nyáron az alsóörsi Harley Davidson Fesztiválon való fellépés lesz.

 

’Keresd Még’ (2016) lemezkritika:

 

Nem, nem a kétharmados többségben hódmezővásárhelyi „tank” felelős a Dél-Alföld alsóbbrendű útjainak helyenként „tankcsapdaszerű” állapotáért, holott ők mindent megtettek. Nekifeszültek, mint mindig, hogy felszántsák azokat jól, hiszen az erejük, a képességük és az esetlegesen szükséges tartalék energiaforrásuk egyaránt megvan hozzá.

A tank-nevű trió első albumát (Idegen a hely – címmel jelent meg) a szcéna komoly ígéretének tekintettem (az írás visszakereshető a Riff portálon: ez itt nem a reklám helye, hanem a bizonyságé), amelyhez képest határozottan meglep a „határozott” útkeresés, amelyet 2016-os lemezük címe visszaigazolni látszik. Természetesen minden címnek többféle rétege és jelentése lehet. Általában. Itt azonban – a dalszövegeket meghallgatva – kevéssé valószínű az utalás bárkinek vagy bármi másnak a keresésére.

Van azonban, ami ennél is erőteljesebben üt át a szövegeken: a kiüresedés. Olyannyira, hogy úgy érzem, ez a kulcsszó a T-34 második lemezére vonatkoztatva, de általánosságban csak, sajnos. Pedig konkrétumok sokaságával találkozunk nap mint nap, ha akarjuk, ha nem.

Lélekszámát tekintve kiüresedik a Dél-Alföld (is). (Elfogynak a gyerekek, ki lehet rugdosni a tanárokat, nem tüntetnek, nem kellemetlenkednek, nem lesz velük több szakmainak nevezett gond.) Kiüresedik az ország. (A fiatalok gyorsan elhúznak innen, az idősek meg lassan kihalnak.) Kiüresedik az emberi lélek. (Úrrá lesz rajta a bizonytalanság.) Kihűl a párkapcsolat, a végletekig fellazulnak a további igazán fontos emberi (rokoni, baráti) kötelékek. („Nincs jövő.” Régebben punk-szlogen volt, mára véres valósággá vált.) Kiüresedik az országunk, amely maholnap a saját földjéről menekülni vágyókat sem akarja kötelékeiben tudni igazán. (Durvul a helyzet, na.) A kiüresedés problémájával annyi a probléma, hogy akit személyesen érint, utálja, ha szembesítik vele. Ezért féltem kicsit ezt a lemezt, bár nem biztos, hogy rászorul az én féltésemre.

Pedig, pedig. Számos gitáros csak szeretne Benyhe Kis László tudásának megfelelő színvonalon játszani. A basszusjáték korrekt, az énekhang (mindkettő Blaskovics Kristóf részéről) kellőképp karakteres, Monori Attila erőteljes dobolása valóságos motorja a csapatnak! Így, együtt különösen erősek, dinamikusak. Lásd-hallgasd a CD első kilenc számát. És lelkük is van a srácoknak, amiről a (hálistennek) szokatlanul hosszú instrumentális Outro győz meg.

Minden készen áll tehát a T*34 részéről a környező utak felszántásához, hosszirányban akár. (Gyakorlóterepnek elsőként - ne kérdezzétek, miért, talán az ifjúkori motorozásaim emléke okán - a Hódmezővásárhely-Öthalom bekötőutat javaslom.) A zenekar továbblépésének útja azonban alighanem a dalszövegek fejlődésén keresztül vezet, a markánsabb témaválasztás és a pontosabb gondolatvezetés tekintetében.

 

A zenekar elérhetőségei: Honlap, Facebook

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.