Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Sokszínű, izgalmas, korlátlan kulturális központ lettünk" - interjú Benkő Balázzsal, a Fészek Kulturális Központ vezetőjével

A régi Fészek Művészklub Budapest egyik kultikus, szellemi fellegvára volt, ahol megfordult a művészvilág színe-java. Írók, költők, szobrászok, építészek, festőművészek, zenészek és még sorolhatnánk. Benkő Balázzsal, a klub jelenlegi vezetőjével beszélgettünk.
 
Rockbook: - A fiatalabb olvasók kedvéért menjünk most bele egy kis múltidézésbe, - természetesen a zenei részére kihegyezve – mondjuk a beat korszak kezdetétől 1989-ig, amikor is a klub állami támogatottsága megszűnt és privát kézbe került. Mit kell tudni a klub zenei életéről az említett bő 20 évet tekintve?
 
Benkő Balázs: - Na, kezdjük a legelején! A régi nagy múltú Fészek, a Dob-Kertész sarkon, amit 10 gróf 100 művésszel egyetemben alapított, mint olyan, már nem létezik. Ami maradt belőle az egy fancy Latin Combo kocsma, amolyan celebgyűjtő, mert minden egyes művészeti létforma, ami az épületben létezett, financiális okokból kiírtásra került. Így 2014-ben mi is elűzésre kerültünk, tehát 17 év után költözni kényszerültünk abból a fantasztikus kicsi, de barátságos "lukból" (70m2-ről), amivel gyerekkorunktól összenőttünk. 2015 óta az Astoriánál működik a klub, Fészek Kulturális Központ néven.
 
Rockbook: - Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a klubbal?
 
B.B.: - A Fészek étterembe jártunk a szüleimmel sokat, és amikor olyan 14-15 éves lettem és egyedül is mehettem szórakozni, nem engedtek máshová, csak a Fészekbe, mert tudták, hogy ott megfelelően figyelnek rám. (Nagyjából úgy, ahogyan most mi is próbálunk mindenkire nagyon odafigyelni.)  Ott aztán, mivel más szülők sem gondolkodtak másként, egész kis csapat alakult ki, olyan barátságok kötődtek, amelyek a mai napig kitartanak.  
 
Rockbook: - Mi volt a koncepciód, mikor átvetted a klub vezetését?
 
B.B.: - Inkább érzésnek nevezném, mint koncepciónak. smiley A pinceklub a fészekben, akkor már 10 éve zárva volt, amikor én átvettem, mert a rendszerváltás után senki nem akadt, aki újrakovácsolta volna. Sokkal izgalmasabb helyszínek nyíltak szerte a városban, nem volt ez a helyszín senkinek sem vonzó, nekem viszont gyerekkori kötődésem révén volt kedvem újranyitni a helyet és megpróbálni programokkal és közönséggel feltölteni. Mivel szerettem szórakozni, jópofának tűnt, hogy egy saját helyem legyen olyan programokkal, amiket én kedveltem, értékesnek tartottam, illetve arra gondoltam, hogy hátha a barátaim, a közösségünk körében is megfelelő fogadtatásra talál majd. A rendszerváltás után a nagy kiadók sorra hozták be az "ipari szemetet" és a hazai zeneipar ettől elkezdett haldokolni, és a rádiókban is elkezdett háttérbe szorulni a hazai muzsika. Én viszont szerettem, és arra gondoltam, hogy egy olyan helyszín, ami kifejezetten a minőségi muzsikának ad helyet, szórakoztató, életképes lehet. Ebből nőtte ki magát a klub. Büszke vagyok rá, hogy a nem túl koncepciózus lelkesedésemből aztán egy 17 évig sikeresen működő klub lett, ahonnan olyan zenekarok nőtték ki magukat, mint a Supernem vagy az Anna and the Barbies, de itt készült fel első lemezére Emilió is. 
 
 
Rockbook: - Hogyan zajlott le a klub átalakulása? Mik voltak a legfőbb fordulópontok?
 
B.B.: - A kényszerű változásnak végül is rendkívül inspiráló hatása volt. Egyrészt azért, mert kicsi volt már nekünk a régi hely, másrészt miután teret kapott a “műanyag” a régi házban, más funkciókkal együtt szerettem volna új helyet keresni, kitalálni, nyitni. A célom az volt, hogy ne csak egyszerűen koncerteknek, hanem a művészeti létformának nyissak teret a belvárosban, hogy ne csak közösségi tér legyünk, hanem alkotó műhely, próbaterem, kiállítótér, oktatóközpont és étterem, kocsma, kártyaterem, valamint végső esetben “támogató segélyközpont”. Valami olyasmi, ami a Fészek volt, valami hasonló, mint a New York kávéház vagy a Philadelphia a Tabánban, annak előtte. Missziónak, amit passzióból űzök. Ahol, mint régen a Heltai, Iványi Grünwald, a Latinovits, Bajor Imi, az Orbán Józsi, a Somló és mindenki, aki értelmiségnek vallotta magát, jelen volt és jelen is kellett lennie. De sajnos a közösség, minthogy az alkotó emberek mindegyike jobban - erősebben “önző”, magának és az alkotásának ajánlva fel életét, akkor összetartó, ha megvan az összetartó kapocs. Helyszín, eszközök, személyek.
 
Átköltöztünk hát egy új helyszínre, a Magyarok Világszövetségének épületébe, az Astoria szállóval szembe, bízva abban, hogy a korábbi fészek közösség követ majd. Nem így alakult. A genius loci (a hely szelleme) ott ragadt. Nem rángatható. Az odakövült. Kezdhettük előröl.  Nagyon felőrlő időszakok jöttek. Ha 100 milliót tudtam volna elkölteni egy kulturális központ létesítésére, az is kevés lett volna, mert nem volt mögötte tábor és szeretet. 100 millió sem persze... Újjá kellett formálni az egészet, meg kellett fiatalodnom és elfogadnom, hogy egy új közösség létrehozásához új emberek kellenek, új szemlélettel... ez ment a legnehezebben.
 
Kérdésként merült fel, hogy mennyire adhatom át a helyet és az adhatom fel az általam képviselt értékeket, hogy fogadhatok be új energiákat új feltételekkel. Hogy alakíthatom a múlt-jelen jövő kontinuitást úgy, hogy semmi-senki se sérüljön. Álltam, egy idő után kétségbe esetten. Néztem, mint süket disznó a búzásban! (Orbán Józsitól szabadon). De Benkő vagyok és azt tanultam otthon, hogy nincs olyan, hogy feladni. A régi pajtások lekoptak, az újak kopogtattak, de mindenki a saját akaratával. Jöttek az elektronikusok, követelték, hogyha teret adok nekik, minden mást kiszorítanak.  Jöttek a fiatal zenekarok, olyan technikai igényekkel, amit mi nem tudunk nyújtani.  És jöttek az alternatívok, akinek soha semmi nem jó. (De ez legalább, szórakoztató!)
 
Ezek közül egyébként a "New generation", az elektronikus térnyerés volt a legnehezebb. De megtanultam már, a Partyfészek nevű Kultúrkörünkön keresztül Zamárdiban, a Sound és a Be-my-lake fesztek környezetében, hogy a 20-on éveseknek nagyobbrészt ez a forma - ráadásul ennek több stílusága - jelenti szórakozást.
 
Lehetek én Benkő, nagy becsben tartott Omegás gyerek, de ezt ők a kedves megmosolygós elismerésük mellett finoman letojják. Így hát meg kellett figyelnem, fel kellett fedeznem egy másik logikát szórakoztatási formát, ami előzőleg úgy bosszantott, hogy 2-3 aktív részvétel után láncfűrésszel tudtam volna beszállni az ütembe... Meg kellett ismernem különböző stílusokat, felfedeznem az értékeket ezekben a műfajokban és szét kellett választanom az ocsút a búzától, mi kit vonz, melyik a művészi érték, mi az, ami közösségformáló, értékes, értelmiségi, melyik a lepusztult kábítószeres, kizárandó.
 
Ahogy régen: melyik volt a felemelő rock, és melyik az a közösség, ami nyomorba húz és alkoholista.... azt ismertem, meg tudtam ítélni! Ezt nem. De egyet tudtam: csak a fiatalokon keresztül lehet újra Fészek logikát építeni. Csak a fiatal értelmiségiek, festők, építészek, színészek egyéb kategóriába sorolt értelmiségiek tudnak annyi energiát, akaratot beletenni a kalapba, és csak az ő frissességük az, ami újrakovácsol.
 
Figyeltem és lehetőségemhez - melyet a hely adott a kezembe - koordinálni kezdtem őket. Megfigyeltem, melyik buli mikor képes indulni, mivel illeszthető, meddig szórakoztató, mikor fullad ki. Az aftereken (amit anno persze mi is megéltünk, csak akkor még nem így hívták, hanem Józsefvárosi Piac kolbászozójának), hogyan tudunk vigyázni rájuk, és a jelentős mennyiségű kisstílű kábítószer dílert, hogy lehet messze elhajtani... hogy eszükbe se jusson. Ez is feledat.
 
Hogy lehet kiválogatni ki az, akiből lesz valaki, és ki az, aki csak sodródik és kallódik a semmibe? Evvel a koordinációval. Hogy a tisztességes korlátokat felállítod. Maguk kiválogatják saját magukat. Ha jó a lehetőség és eszközök és egymásra találhatnak benne az alkotók, gondolkozók.
 
Ha műfajok stílusok és gondolatok, különböző korosztályok igényesen, egymásra tekintettel, önszabályzással együtt tudnak működni. Saját maguk termelik az eredményeket és a figurákat.
 
Rockbook: - Miben változott a klubélet a 25-30 évvel ezelőttihez képest?
 
B.B.: - Megváltozott az, hogy milyen programok iránt érdeklődnek inkább a fiatalok, de az alap, az összetartozás igénye, a közös élmény keresése valójában nem változott. Ezért is hiszek abban, hogyha megfelelő odafigyeléssel teret adok olyan programoknak, amelyek most kifejezetten menők a fiatalok körében, de ezenközben megtartom és nagyon nagy figyelmet fordítok az általam jobban preferált élőzenei programok megszervezésére is, akkor ez előbbi képes magával húzni ez utóbbit is. A közönség előbb-utóbb a helyet kedveli meg és elfogad olyan programokat is, amelyek nem feltétlenül a sajátjai, de belekóstolnak ezekbe is és mivel ugyanarra az igényre, a közösségi élményre, a szórakozásra adnak megoldást, így ezek régi fénye is visszatérhet.  
 
 
Rockbook: - Jönnek-mennek a régi és új klubok/élőzenés szórakozóhelyek, tehát a vonat nem áll meg. A Fészek, - ha nem is a régi jellegében – de miért tudott életben maradni?
 
B.B.: - Amint az új helyünkön létrejött egy új közösség, újra feltűntek a régi arcok, a régi (kicsi) Fészek törzsközönsége. És úgy, mintha nem történt volna semmi, illeszkedett be ebbe a helyzetbe és környezetbe és kezdte el használni a helyszín által nyújtott lehetőségeket. Visszahozva azokat a koncerteket, azokat az eseményeket, amíg még ott születtek. 
 
Rockbook: - Mennyi rendezvényetek van éves szinten? Mit lehet tudni a programjaitokról?
 
B.B.: - A nyári időszak kivételével minden hétvégén vannak programjaink, legtöbbször esténként több is, sőt az igazán pezsgő, téli hónapokban már hétköznapokra is sok program szerveződik. A programjaink között koncertek, bemutatók, dj estek, színpadi produkciók egyaránt megtalálhatók, de volt már nálunk több kiállítás és performance is. Jópofa, sokszínű programjaink vannak és egyre több ötlettel, elképzeléssel állnak elő a - már mondhatjuk így - fészek közösség tagjai. Az aktuális programjainkat, igyekszünk mindig a facebook oldalunkon közzétenni (facebook.com/ujfeszek), ott minden érdeklődő meg tudja találni ezeket.  
 
Rockbook: - Édesapád, Benkő László – az Omega együttes billentyűse – is meg szokott fordulni nálatok valamelyik formációjával?
 
B.B.: - Édesapám, természetes módon, sokszor jelen van a klub életében. Itt volt a legújabb önálló lemezének bemutató koncertje, fellépett itt a legújabb zenekarával, a Budapest Gold Stars-al, amelyet Jávori Fegyával, Szakcsi-Lakatos Bélával és Müller Péter Sziámival csinálnak együtt, volt már meglepetés vendégfellépő a Roy és Ádám Trió zenekarban, szereplője volt az Orbán Józsi 70. szülinapi nagyszabású sztárparádé rendezvénynek is, de vállalt már műsorvezetői szerepet is az 1956-os megemlékező színházi produkcióban. 
 
Rockbook: - Nehéz klubot üzemeltetni 2018-ban? 
 
B.B.: - Péknek lenni sem könnyű. 
 
Rockbook: - Idén és tavaly is eredményesek voltatok a Hangfoglaló (korábban Cseh Tamás) Program klubokat támogató pályázatán. Mekkora segítséget jelent ez nektek?
 
B.B.: - Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Hangfoglaló és NKA-s pályázatokon rendre sikerrel teljesítünk. Abban a - továbbra sem feladott - harcomban, amellyel a számomra igazi értéket képviselő élőzenei klubkoncertek életben tartásáért folytatok, rendkívül nagy segítséget jelentenek ezek a támogatások. Az élőzenei klubkoncertek, főképp a kezdő-, feltörekvő zenekarok esetén, financiális szempontból messze vannak a rentábilistól. A támogatások abban segítenek, hogy a számomra oly nagyra tartott, igazi hangszereken, igazi zenét játszó muzsikusok számára értelmezhető gázsit lehessen fizetni, függetlenül a valós piaci eredménytől. Reménykedem abban, hogy a klub sokszínűsége, az elektronikus és az élőzenei koncertek egymás melletti jelenléte ez utóbbi kedvelőinek körét is bővíteni képes. 
 
 
Rockbook: - Mi jellemzi napjainkban a Fészek Kulturális Központot?
 
B.B.: - Egy este megosztozik a tereken a közönség és a programok, komoly-jazz -rock- elektronikus stílusok akár egymás mellett, egyidőben, egymással párhuzamosan is. Sokszínű, izgalmas, korlátlan kulturális központ lettünk. Olyan művészeti eseményeknek, kulturális esteknek - nappaloknak adunk helyet, hogy stílusok határok nélkül összefolynak, műfajok keverednek, kiállítások, színházi bemutatók, koncertek és elektronikus party-k folynak egybe.
 
Rockbook: - A tavalyi év második feléig Zamárdiban üzemeltetted az Új Fészek balatoni „kihelyezett tagozatát”, a Partyfészket, amelynek sajnálatos módon 11 év sikeres működés után vége lett. Dacára annak, hogy több, mint 800 ingyenes élőzenés koncert került megrendezésre. Mi történt?
 
B.B.: - Oh, a Partyfészek. A szívünk szakad meg érte. Hogy mi történt? A valós indokokat azt hiszem sosem fogjuk megtudni, de talán túlgondolni nem kell. Nem hiszen, hogy nagy összeesküvésre kellene a háttérben gondolni, szerintem leginkább helyi irigységbe, rosszindulatba futhattunk bele, talán valaki jól kinézte magának a helyet vagy egyszerűen csak bosszantotta a jókedv, a jó közösség. Sajnos, ilyen is van.
 
Tehát lejárt a szerződésünk (normális, hiszen önkormányzati terület bérletére 10 éven túl nem igen kötődik szerződés, azt mindig meg kell hosszabbítani), így az önkormányzatnak jogában állt azt nem meghosszabbítani, viszont épp a sikeres működés, a hely népszerűsége okán nem gondolta volna senki sem, hogy ezt meg is teszik. Normális okuk nem is volt erre. Értelmezhetetlen, értelmetlen döntés született a részükről, a sok támogató véleményt mintha meg sem hallották volna. Jogi eljárások vannak egyébként folyamatban, mert a bontást az önkormányzat már teljesen jogszerűtlenül folytatta le, sietve egy meghirdetett szimpátia rendezvény időpontja előtt, valószínűleg féltek azzal szembesülni, hogy valósan milyen támogatottsága volt a helynek. Szomorú ügy ez.
 
Rockbook: - Tervezel valami hasonlót a közeljövőben?
 
B.B.: - Új helyen is gondolkodom, mert nemcsak nekünk, de a vendégeinknek, a muzsikusoknak is nagyon hiányzik a hely, remélem tavasszal már tudok erre figyelmet fordítani. De azt is elhatároztam, hogy a településen elindulok ősszel a polgármesteri címért. Korábban is tapasztaltam már, hogy helyi szinten egyre több rossz döntés születik, és a Partyfészek bontásával kapcsolatos döntés adta az utolsó lökést nekem. Nem a bosszú vezérel, hanem annak az igénye, hogy megmutassam lehet jó, jobb döntéseket is hozni, irigység, rosszindulat nélkül. Érdekes módon a bontás óta egyre többen keresnek meg helyi problémákkal, ötletekkel, szóval lelkes vagyok, mert egyre inkább úgy érzem, valós esélyeim is vannak.   
 
Rockbook: - Mit ajánlasz a szórakozni vágyóknak, miért látogassák az új Fészek Klubot?
 
B.B.: - Jók a programjaink, jó közösségformáló hely ez. Ha valaki indíttatást érez, közös gondolkodásra is bármikor nyitott vagyok, mivel továbbra is úgy gondolom, hogy nem egyszerűen egy klubról van szó, hanem egy alkotói, támogatói közösségről, amelyhez mindenki hozzátehet, minden jó elképzelésnek, ötletnek, produkciónak, kezdeményezésnek, ami segíti a hazai művészeti élet pezsgésének fenntartását itt helye lehet. 
 
Rockbook: - Köszi az interjút!
 
 
Balogh Péter
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.