Bejelentkezés

x
Search & Filters

A Sonata Arctica az év egyik legkellemesebb koncertjét adta a Barba Negrában

Sonata Arctica, Edge Of Paradise, Temple Balls – 2019. 11. 25., Barba Negra Music Club
 
Érdekes a kapcsolatom a Sonata Arctica-val, ugyanis hosszú ideig meghatározó zenekar volt az életemben, aztán valahogy eltávolodtunk egymástól és az utóbbi években már nem is nagyon kísértem figyelemmel a csapat pályafutását egészen az idén szeptemberben megjelent Talviyö albumig, ami kifejezetten jól sikerült, ráadásul kiderült, hogy Budapestet is érinti a turné, így nem lehetett kérdés, hogy ott a helyem a Barba Negrában november 25-én.
 
A turnéra két vendégzenekar is felsorakozott, akik közül elsőként a Temple Balls kapta meg a bizonyítása lehetőséget. A finnek zenéje némileg rokonítható a Sonata Arctica-éval, de sokkal inkább az olyan klasszikus bandákat idézik, mint a Van Halen, az Aerosmith és a Skid Row. Az biztos, hogy nem Arde Teronen-től és társaitól kell várnunk, hogy forradalmi újítást hoznak majd a rockzenébe és újra feltalálják a spanyolviaszt, de ezzel együtt is jó, amit csinálnak, a zenéjük kellemes hallgatnivaló és meg is adta az alaphangot az estéhez.
 
 
Az Edge Of Paradise már jóval érdekesebb választás volt és a stílusok is sokszínűbb és nehezebben behatárolható, mint a Temple Balls-é. Kicsit talán túl sokféle hatás is ötvöződik benne a szimfonikus metaltól egészen az indusztriális megoldásokig, és mindez megfejelve Margarita Monet énekesnő izgalmas hangjával. A szerteágazó dallamvilág azonban valahogy mégsem fullad káoszba, a magyar közönségnél pedig különösen is betalált: nem csoda, hogy a zenekar egyenesen úgy fogalmazott Facebook-oldalán, hogy beleszerettek a városba és alig várják a visszatérést.
 
 
A legnagyobb kérdés persze az volt, hogy a Sonata Arctica hogyan teljesít majd és mire képes 2019-ben, közel 25 évvel az alapítása után. Szerencsére az már az első hangoknál kiderült, hogy a hangzással ezúttal semmiféle probléma nem lesz, sőt, a zenekar gyakorlatilag stúdióminőségben szólt: minden hangszer megkapta a kellő teret, anélkül, hogy bármelyik is elnyomta volna a másikat. Kezdésként rögtön az idei album egyik dalát, az A Little Less Understanding-et kaptuk meg és egyébként is igazi lemezbemutató koncert hangulata volt a bulinak, hiszen összesen öt új nóta csendült fel a régi kedvencek közé csúsztatva.
 
 
Bár a zenekart a power metal színtérhez sorolják és valóban bőven vannak ilyen hatásaik, sok minden más is felbukkan a zenéjükben, amitől az összkép még színesebb, érdekesebb és érzelemdúsabb is lesz. Utóbbi különösen fontos, hiszen sokan, köztük én is pont azért szerettük meg a bandát annak idején, mert rengetegféle érzést megfogalmaznak a dallamokban és a szövegekben, ez pedig élőben is tökéletesen visszajön, ráadásul anélkül, hogy túl nyálasba vagy éppen egyenesen unalmasba fulladna a koncert.
 
Persze nem kell attól tartani, hogy ne lenne elég lendület és kraft a zenekarban, hiszen ott volt például az X Marks the Spot, amitől azonnal beindult és felpörgött mindenki, hogy aztán a Tallaluh-ra a korábbiaknál is meghittebb és bensőségesebb hangulat alakuljon ki, az első sorban állók pedig szó szerint testközelbe kerülhettek Tony Kakko-val, aki közvetlenül eléjük ült le a színpad közepére. Ha már itt tartunk, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az énekes csúcsformában van: hibátlanul, erőlködés nélkül hozza a régi és új dalokat egyaránt, ráadásul frontemberként is megállja a helyét; nem beszélt feleslegesen, de azért ügyelt rá, hogy meglegyen a kapcsolat a rajongókkal és szóljon néhány kedves szót a dalok felvezetése mellett, amit a lelkes éneklés mellett egy finn zászlóval is meghálált a közönség néhány tagja, ami bizonyára szívet melengető érzés a zenekar számára egy hosszú turnén.
 
 
A FullMoon-nál már tényleg csúcspontra ért a hangulat, a zenekar pedig el is búcsúszott, ám ekkor még csak rövid időre, hiszen a ráadásra tartogatták a Losing My Insanity-t és a Life-ot, meg persze egy utolsó nagy adagot a végig gyönyörű és látványos fényekből. Bevallom, előzetesen nem igazán tudtam, mire számítsak a zenekartól ezen az estén, de a Sonata Arctica koncertje az év egyik legkellemesebb meglepetéseként egyszerre volt kellemesen nosztalgikus, aktuális, érzelmes és zúzós, vagyis mindent megfelelő arányban kaptunk meg a finn csapattól, ami egy igazán jó és hangulatos bulihoz kell.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. A Little Less Understanding
02. Closer to an Animal
03. Whirlwind
04. The Day
05. I Have a Right
06. Cold
07. Storm the Armada
08. X Marks the Spot
09. Who Failed the Most
10. Tallulah
11. Black Sheep
12. FullMoon
 
Ráadás:
 
13. Losing My Insanity
14. Life
 
További képekért klikk ide
 
 
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Temple Balls - Reuter Music & Photography, Edge Of Paradise – Edge Of Paradise, Sonata Arctica – Photoinvisible