Bejelentkezés

x
Search & Filters

St. Patryck’s Day: Paddy and the Rats, Aurevoir koncertbeszámoló – 2018. 03 14. Barba Negra Music Club

Szerda este kalózoktól volt hangos a Barba Negra, ugyanis sokunk örömére elérkezett a Paddy and the Rats Szent Patrik Napi bulija, melyben a zsámbéki Aurevoir. is részt vett. Egy Paddy and the Rats koncertre minegy, hogy társaságban, vagy éppen egyedül érkezel, egy valami biztos: a koncert alatt nem leszel egyedül. A Paddy bulikban van egy olyan varázs, ami miatt mindig újra és újra visszavágyik az ember, így nem volt kérdés, hogy legjobb barátnőmmel ismételten részt veszünk ebben (és még rajtunk kívül rengeteg ember!).
 
Ha azt hiszed, hogy egy Paddy and the Rats koncertre korán kell elindulni, akkor nem állsz messze a valóságtól, de az az igazság, hogy még a tervezettnél is korábban érdemes útra kelni, ha az első sorban szeretnél majd tombolni. Ezt több kis patkánytárssal is megtettük, közel egy órával a kapunyitás előtt az udvar bejárata előtt várakoztunk a leengedett sorompók előtt. Ez csak azért érdekes, mert korábban mindig a belső kordonnál kezdődött a sor, most pedig már az utcán gyülekeztünk. Már csak akkor lepődtünk meg jobban, amikor a biztonságiak jelezték, hogy amúgy a kordonig most is nyugodtan bemehetünk, és ezután szépen, rendezett sorban, mint amikor általánosban viszik az osztályt ebédelni, megindultunk. Kissé komikus volt a helyzet, hiszen mindannyian tudtuk, hogy a jól nevelt „gyerekek” hamarosan tomboló kalózokká változnak.
 
A kapunyitásra várva a várakozók között kialakult egy-egy beszélgetés, felváltva néztük az ólomlábakon – bocsánat, falábakon – vánszorgó időt, és amikor eljött a nagy pillanat, ismételten jó magaviseletet tanúsítva vettük célba a küzdőteret. A kezdésig ránk váró idő már semmiségnek tűnt a sorban álláshoz képest. Többen szemügyre vettük a színpadot, ahol már az Aurevoir. felszerelése szépen előkerült, és hamarosan el is kezdődött a koncert. Mivel az Aurevoir.-t eddig csak névlegesen ismertem, már a bevonulásukkor leesett az állam, és elkezdtem számolni, hogy mennyien is vannak. Nyolcnál állt meg a számolás, és kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből. Korábban volt már rá példa, hogy a Paddy and the Rats előtt fellépő zenekarok közül kedvencet avattam, így most is bíztam abban, hogy erre ismét sor kerül. (Elárulom, megnyertek.) A meglehetősen fiatal – 2015-ben alakult – csapat szemtelen módon szántotta fel a Barba Negra színpadát. Az Aurevoir. tagjai amilyen hűen adják vissza a népzene hangulatát, ugyanolyan intenzitással engedik ki magukból a vadállatot – a kettő elegye pedig zseniális! Amikor már igazán megőrült a csapat, kicsit úgy éreztem, mintha a Macskajajból szabadultak volna, ugyanolyan jól szórakoztam a műsorukon, mint a filmen, amikor életemben először láttam. 
 
 
Láthatóan és hallhatóan a közönség soraiban sokaknak nem volt már ismeretlen a csapat, több dalt is együtt énekeltek a zenekarral. Mindenféle előismeret nélkül hallottam a zenekart, azonban a koncert után igyekeztem minél hamarabb leinfózni a brigádot. Több fesztivál, teltházas buli, és sikeres eredménnyel végigvitt tehetségkutató áll mögöttük, sőt, már Lackfi Jánossal is dolgoztak együtt. Ezek kapcsán nem is merült fel bennem semmilyen kérdés, hiszen teljes mértékben megérdemlik a sikereiket. Megjegyzem, kevés olyan jó Radnóti feldolgozást hallottam eddig, mint ahogyan a Rejtettelek című versét prezentálták.
 
 
Az ethno-beat kokárdában jött, tombolt, és győzött. Uraim, ugye nem baj, ha én ebből kérek még? És ugye nem veszik sértésnek, ha nem zenekarként tekintek a csapatra, hanem inkább zenei társulatként? Ez sokkal több, mint egy zenekar. És még csak a napokban lesz 3 éves. Hölgyeim, és uraim, így kell ezt csinálni!
 
Érdemes ránézni a csapat Facebook oldalára, ahol időben informálódhattok az aktuális koncertekről!
 
 
A tökéletes bemelegítés után a nagy függönyt behúzták, és takarásba került a színpad. Persze azért a függöny alatt így is be-belestünk, és vártuk, hogy kezdjen a Paddy and the Rats. Bevallom, a közönség „Mi a fasz van?!” bekiabálásait a mai napig nem tudom hova tenni. Tudom, hogy „divattá”, vagy ha jobban tetszik, megszokássá vált, de ez még mindig nem az a rendezvény és nem az a műfaj. Ezt leszámítva már a várakozásnak is megvolt a maga varázsa, amikor pedig tapinthatóak voltak a kezdés jelei, izgatottan készítettük a lábainkban a rugót. Ahogy belekezdett a Paddy and the Rats a Black Sails című nótába, egy emberként kezdtünk el ugrálni, énekelni, ami lássuk be, teltházzal nem éppen kis szó. Sokáig nem is volt megállás, jöttek szépen sorban a pörgős dalok, a rugók jól működtek, és sokan buzgón sepertük hajunkkal a levegőt.
 
A koncert alatt egy lassabb blokk volt, amikor Stofi egy szál gitárral a lassú dalokból egy medley-t játszott, mindenből egy kicsit, ami többek torkát szorongatta, és sokak szemébe könnyeket csalt, azonban a közönség éneke ekkor sem némult el. Hamarosan a Castaway is előkerült – ez azonban már teljes egészében –, amelynek hamarosan a klipjét is láthatjuk. A srácok nagyon szép helyen jártak a forgatáskor, biztosak lehetünk benne, hogy a klipben ezt is vissza fogjuk kapni, és a látvány kárpótol minket a többhónapos várakozásért.
 
 
Ezután minden visszatért a rendes, pörgős kerékvágásba, előkerült egy-két régen nem hallott nóta (William, Wicked Suicide). Ahogyan tavaly a Despacitóval már bebizonyították a fiúk, hogy a fejükben kicsit csorba az a kormánykerék, úgy most sem maradhatott el egy meglepi. Most Ed Sheeran Galway Girl-jét hallhattuk. Bár a fiúk kicsit féltek a fogadtatástól, jó poén volt, csak egy a baj, és szerintem ebben mások is egyet fognak érteni… ebből lehetne akár hagyomány is, csak ezt már nehéz lesz überelni. Persze itt még nem volt vége a bulinak, bőven maradt még nóta, sőt, közös éneklésre is többször sor került. A Children of the Night című dalnál ismét megmutatta a közönség, hogy hangerőben nem szenvedünk hiányt, mondjuk ez eddig sem volt titok.
 
Az elmúlt pár bulinál megszoktuk, hogy a ráadás első dala nem a Freedom, most mégis visszatértünk a régen bevált menetrendhez. Amikor azt hinnénk, hogy a saját hangerőnket már nem tudjuk felülmúlni, mindig bebizonyosodik, hogy mindig van egy magasabb fokozat. Nem lehet annyi Paddy and the Rats koncertet megélni, hogy megunjuk a „hej na na” kántálását, a kordon ritmusra való ütését, és persze a hosszan tartó guggolásból való felugrást. Sok olyan összetevője van a jó Paddy buliknak, ami nélkül nem lenne igazi, ide tartozik a Freedom is. Az évek során csak egyszer találkoztam olyan közönséggel, amelyik nem tudta, mi is ilyenkor a teendő, minden más esetben nyilvánvaló volt, hogy – majdnem – az utolsó lehetőségünk van kitombolni magunkat. Most is tisztességesen odatette magát a zenekar, és a közönség is. Ezután lezárásként még elhangzott az Aerolites, és még ekkor is beleadtunk mindent.
 
 
A koncert végén mindig hihetetlennek tűnik, hogy ennyi volt, mégis mindig tombolástól sajgó végtagokkal, de elégedetten indulunk haza. Mi még egy valamire rájöttünk: egy Paddy bulit nem tudunk úgy elképzelni, hogy ne az első sorban tomboljuk végig! Aki erről most lemaradt, ne csüggedjen, július 7-én a fiúk ismét a fővárosban kalózkodnak, mégpedig a Barba Negra Trackben. Ott találkozunk, de siessetek, mert az első sorról nem mondunk le! Gyertek ti is és mutassuk meg a Tracknek, hogy a Paddy-tábor nem punnyad, ha buli van, mert a Paddy and the Rats-nek van a legvagányabb közönsége! Bízom benne, hogy az Aurevoir.-t és a Paddy and the Rats-et még máskor is elcsípem egy estén, mert ez a két brigád nagyon jó párosítás!
 
A buliról a PPO Presents Hungary csapata egy kis összefoglaló videót is készített, amit itt tudtok meglesni
 
Most a tavaszba egy estére sikerült nyarat varázsolni, azonban a következő duhajkodáskor már valóban nyári idő várható. A Trackes buli eseményéhez itt tudsz csatlakozni.
 
 
 
Cetti
 
Aurevoir fotók: Molnár Mihály
 
Paddy and the Rats fotók: Barba Negra
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.