„Széles terpesz, rock and roll!” Eugene Tooms: 'The Whole Nine Yards' lemezkritika
Teljesen váratlanul ért a budapesti stoner brigád bemutatkozó kislemeze, a The Whole Nine Yards. Sokadjára pörög le ez a szűk fél óra, konkrétan 6 dal, 27 percben, jóból általában keveset adnak, rosszból pedig még többet, nézzük tehát mit mutat a Eugene Tooms.
A trió 2017-ben alakult, azzal a céllal, hogy egyedi hangzású stoner muzsikát hozzanak létre, olyan bandák által inspirálva, mint a Clutch, a Down vagy a Wo Fat. Saját bevallásuk szerint zenéjükben ugyanolyan fontos a „feelgood” életérzés mint a betonozós riffek okozta flash jelenléte, azaz a balansz megtalálása, melyet aztán kedvükre fűszerezhetnek pszichedeliával és megannyi jóval, sóval. Nos, a Sohajda Péter egerszalóki stúdiójában rögzített anyag megfelelt e kritériumoknak, ez a 6 nóta mindenféle görcsölés, erőlködés vagy izzadságszag nélkül megy keresztül a hangrendszeren és hallójáratainkon át.
„Stoner rock a sivatagból” akár így is fogalmazhatnánk, anno az überkult Kyuss zenekar főnöke Josh Homme örvendeztetett meg bennünket a Desert Session szériákkal, manapság pihentetve van ez a project, pedig olyan kiváló zenészek vettek benne részt, mint Brant Bjork, Josh Freese vagy PJ Harvey. Az örökzöld Kyuss nagylemezek mellett (Blues for the Red Sun, Welcome To Sky Valley csak hogy párat említsek) még érzek egy egészséges adagnyi Queens Of The Stone Age behatást is (főleg ének terén) nos, a Eugene Tooms tagok le sem tagadhatnák ezeket a hatásokat, ugyanis annyira árad feeling ebből a féltucatnyi nótából, hogy idáig érezni a füstöt. Szépen, szabályosan ívelő dallamok mentén építik fel az albumot, érthető és szerethető struktúrák szerint, mondhatni azonnal befogadható válik a TWNY. Van benne kellő mocsok is, és ezt nem a szó degradáló értelmében mondom. (Biztos vagyok benne, hogy a fiúk ismerik a Corrosion Of Comformity munkásságát.) Abszolút favoritok: „This Just In…” - hatalmas dal, a közepén van egy roppant ütős riff, igazi széles terpesz – rock and roll, élőben kíváncsi volnék rá.
Másik kedvenc a lemezt záró „Wolves” - ebben vannak súlyosabb szaggatott részek is, ám a recept ugyanaz. Minden daluk már szinte a slágeres szintet üti, de ugyanakkor simán lehet bólogatni rá. A stoner életérzésből és szállós, pszichedelikus témákból sincs hiány. A TWNY fülbe mászik, ha kell, úgy karcolnak a gitárok rajta, ahogy kell, a dob feszes és kemény mint egy 23 éves röplabdázó lány popója, ja és a sound-ról még nem is beszéltem. Nincs benne hiba, nem művi, hallom a basszust, gyönyörűen dübörög, minden hangszer a többihez mérten arányos, full jó helyre van kikeverve. Nem lapos, nem vékony, tele van élettel, így kell ezt, kérem szépen. A vokálok tisztán szólnak, mint említettem nekem Homme ugrik be róla, ezzel szintén semmi baj nincs, totál illik bele, de idővel még kiforrottabb lesz az egész, ebben biztos vagyok, de mint debüt, tökéletesen megfelel minden elvárásnak. A mechanikus steam-punk kakasos borító - Karai Klaudia munkája - meg hab a tortán, nagyon remélem fizikális formában mihamarabb napvilágot lát.
Ha szereted a tökös rock zenét és az olyan csapatokat, mint a Kyuss, a QOTSA vagy neadjisten’ a Death From Above, akkor a The Whole Nine Yards neked szól. Ez az anyag ugyanis hallgattatja magát.
A zenekar Facebook oldala itt elérhető.
Lupus Canis
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
