Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Szellemi visszacsatolás” ZAUM (Can), Firebreather (Swe) koncertbeszámoló, Grand Café Szeged. 2017.10.27.



Érdekesen vágtunk neki a péntek estének. Egy ilyen élmény után, mint amit a csütörtöki Dürer Kertes Igorrr okozott, nem sok ingerenciája maradt az embernek bármire is. Na jó, ez természetesen nem igaz, mivel kedvenc kanadai mantra doom sámánjaink – Chris és Kyle vagyis a ZAUM– immár negyedszerre látogatták meg a Napfény városát. A szimplán csak „The Enlightment Tour 2017”-re keresztelt EU körút keretén belül jöttek e pénteki napon Szegedre, méghozzá egy svéd csapat társaságában.

A Göteborg-i Firebreather külsőre totális rock and roll császárság: felvarrós, szűk fekete dzsekik, csuklóig kivarrt karok, hosszúhaj, szőrös férfizene és őszintén mocskos sludge metal életérzés. Ennél nem kellhet több, max. még annyi, hogy az erősítőket kitekerjük tökig, a 11-esig. És a srácok ki is tekerték szépen a Sunn és Matamp (!) fejeket ahogy kell, csak úgy harsogott a kónusz majd repedt a dobhártya a fülekben. Néha azt éreztem, mintha a hangerő kiszorítaná a teremből a bennragadt oxigént, fura állapotba juttatva a jelenlévőket. A lábdob hiába volt egy szódás (vagy sörös?) palackkal kitámasztva, így is csúszott-mászott előre, annyira vehemens módon püfölte a svéd úriember. Jó kurva hangosak voltak, zajosak, van egy 4 számos debüt, kíváncsi lennék, azért mit mutat a trió egy hosszabb nagylemezen. Ez a brutkóbb High On Fire (+ egy csipetnyi Sleep) –re emlékeztető irányvonal nem rossz.

 

 

Harmadjára láttam a ZAUM-ot és még mindig lenyűgöz. A Chris Lewis (dobos) és Kyle McDons (basszer-énekes) alkotta ZAUM kereke nem pihen. A folyamatos amerikai és európai turnék mellett, idén már megjárták a híres Roadburn fesztivált (szerintem abszolút megérdemelten) és egy őszi kör állomásaként ismét Szegeden találkozhattunk velük. Zenekaros gyertyák begyújtva, cuccok körbepakolva, erősítők beállítva és már kezdődött is a doom szeánsz. A legelső dolog, ami szembetűnt nekem, az az, hogy egyre rutinosabb a duó, alig volt tökölés, vakaródzás, simán elkezdték a programjukat. A hangerő balansz a svéd pokolfajzatokkal ellentétben, itt arányosan szólt, nem volt túltolva a sound, hallásra fel lehetett ismerni az „Oracles” és az „Eidolon” dalait. Nem tudok egy track-et sem kiemelni, viszont rettentő kíváncsi vagyok milyen lesz az új anyag, ugyanis Chris-szel diskurálva azért kiderült, hogy most lezárul egy korszak, új album fog íródni és arra készülnek fel. Érdekes momentum még, hogy az utolsó dalban beugrott vendégvokálozni (ha jól láttam) a Firebreather gitáros-csalogánya és azt kell, hogy mondjam baszott jó volt azt másik, karcos tónust hallani a kanadaiak szállós, pszichedeliától sem mentes zenéjében. Egy ilyen kollaborációt vagy szép magyar szóval élve „artist featuring”-et el tudnék viselni tőlük a közeljövőben!

 

 

A koncert után családias hangulatban folytatódott az este, szemmel láthatóan mindenki remekül érezte magát. Sikerült végre új Zaum pólóhoz és egyéb nyalánkságokhoz hozzájutnunk, ezzel is támogatva a bandát. A merchandise árusuk és sofőrjük Aaron, haláli figura, jó volt vele is elbeszélgetni. Soha rosszabb koncertet!

Köszönet és respekt a barátainknak, köszönet a szervezőknek (End Hits, ismételten) és a helynek az eseményért, remekbeszabott péntek esti program volt ez.

 

 

Lupus Canis

A fényképeket az Elephant Studio készítette.