Bejelentkezés

x
Search & Filters

Szépen megtelt az A38 Hajó a DLRM koncertjén

DLRM, Ifi – 2019. 02. 06., A38 Hajó
 
Számomra a tavalyi év egyik nagy felfedezése volt a DLRM, akik bár budapestiek, mégis abban az érdekes helyzetben vannak, hogy külföldön talán népszerűbbek és ismertebbek, mint idehaza, amit több nagysikerű európai turné is bizonyít, de azért szerencsére a fiúk a magyar közönségről sem feledkeznek meg, így SuckerPunch című új albumuk első bemutató koncertjét az egyik legjobb fővárosi helyszínen, az A38 Hajón tartották február 6-án.
 
Valamiért az én fejemben egészen sokáig az élt, hogy ez egy pénteki nap lesz és csak a koncerthez közeledve szembesültem vele, hogy valójában a sokkal kevésbé rock and roll barát szerdáról van szó, de a jelek szerint ez szerencsére senkinek nem szegte kedvét és szépen megtelt a Hajó nem sokkal kapunyitás után. A vendégzenekar szerepét az Ifi töltötte be, akiket a DLRM-hez hasonlóan nem sokkal a koncert előtt ismertem meg és kíváncsian vártam, hogy sül majd el ez az izgalmas párosítás, ugyanis a két banda zenéjében nincs sok átfedés, azt leszámítva, hogy mindkét muzsika kifejezetten minőségi és méltatlanul ismeretlen szélesebb körben, igaz, a telt ház bizonyítja, hogy azért van remény és igény a nem egy kaptafára menő, egyedi zenére is.
 
 
Az Ifi neve egyébként az Imre Fia Imre nevet takarja, amit A gyűrűk urában használt megnevezések ihlettek és mivel a zenekarvezető énekes-gitáros György Imrének az édesapja is Imre, így összeállt ez a frappáns név, abból pedig a rövidítés. A banda egyébként „hálószoba metálként” aposztrofálja magát, ami elmondásuk szerint nagyon is metal, de nem az a fajta, ami elsőre eszébe jut az embereknek a szó hallatán. Szerencsére a hálószoba nem arra vonatkozik, hogy csak otthon, a négy fal között játszik a zenekar, ugyanakkor az is tény, hogy – nagyon helyesen – a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt és ez még csak az ötödik koncertjük volt, viszont máris az A38-on, amit azért nem sokan mondhatnak el magukról.
 
A DLRM-mel ellentétben, ahol a dalok zöme angol, az Ifi magyar szövegekkel operál, méghozzá nagyon is frappáns, helyenként az iróniát sem mellőző sorokkal – mint például a Matchbox című szerzeményben. A fiúk egyébként abszolút összeszokott, rutinos csapat benyomását keltették, ráadásul csatlakozott hozzájuk egy fúvós hölgy is Garay Anna Elza személyében, aki még tovább színesítette a produkciót. Egy szó, mint száz, az Ifi remek zenekar, akiket érdemes figyelemmel és remélhetőleg hamarosan ismét el lehet csípni őket koncerten is, mert a szerdai bulin egyértelműen bebizonyosodott, hogy élőben még jobban működnek a dalaik.
 
 
A DLRM tagjai a velük készített interjúnkban is elmondták, hogy a SuckerPunch megjelenésével együtt egy új éra köszönt be a csapat háza táján, de nem arra kell gondolni, hogy gyökeres stílusváltás következne be, inkább csak egy újabb szintre léptek a fejlődésben az őt ért hatások során, amit az előzetesen közzétett klipes dal, a Should is bizonyított, ami természetesen a koncertből sem maradhatott ki.
 
A fiúk egyébként nem először játszottak az A38-on, 2017-es koncertjük a Hajó hivatalos YouTube csatornáján is megtalálható (klikk ide!) és én éppen ennek megtekintésével hangolódtam a mostani bulira. Ahogy az a videóból is kiderül, a srácok nem spórolnak az energiával a koncerteken, a közönség soraiban pedig hamar beindul a tánc, az ugrálás és az éneklés, ez pedig nem volt másképp most sem, sőt, még rá is tettek néhány lapáttal a srácok.
 
 
A koncert gerincét lemezbemutatóhoz híven a SuckerPunch dalai alkották és érdekes volt a korábbi szerzemények között-után hallani őket, ugyanis egyértelműen érezhető a már említett fejlődés a bandánál és mindezt úgy írom, hogy szerintem a régebbi nóták között sincsenek gyenge darabok, de mostanra érezhetően még kiforrottabb és jó értelemben véve érettebb lett a zene, ami szerencsére egyáltalán nem ment a hangulat és a lendület rovására.
 
Ahogy már említettem, kellemes meglepetésként ért, hogy szépen megtelt a Hajó ezen az estén és természetesen a fiúk is nagyon élvezték, hogy ennyi ember előtt játszhatnak, ráadásul vérbeli DLRM rajongókból sem volt hiány: jó néhányan már az új dalokat is kívülről fújták, amelyek nem sokkal a koncert előtt debütáltak online , a helyszínen pedig a fizikai kiadvány is beszerezhető volt, ami egy kifejezetten igényes és stílusos CD-t takar, mind a külsejét, mind a tartalmát nézve és mindenkinek csak javasolni tudom, hogy szerezze be.
 
 
A fiúknál a profizmus mellett lazaságban sincs hiány, ami szintén egyértelműen árad a színpadról és Szabó Marciból is, aki jó frontemberként pont annyit kommunikál a közönséggel, amennyit kell, de a többiek is a maximumot nyújtják és szerencsére a hangzással sem volt semmiféle probléma, vagyis a lemezeken hallható minőség és igényesség abszolút érződik élőben is, így ha valaki most ismerkedne a zenekarral, mindenképpen próbálja őket minél előbb elcsípni koncerten, amire akár már február 11-én sor kerülhet, ugyanis a napokban érkezett a hír, hogy a DLRM játszik David Duchovny előtt, ami szintén jelzi, hogy a fiúk remekül haladnak előre. Csak így tovább!
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Ifi – Csanádi Marci, DLRM – Hegyi Júlia Lily, Bodnár Dávid