Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Szerencsére megengedhetjük magunknak, hogy álmodozzunk” – interjú Túri Mónika rendezvényszervezővel



A Tisza Presszó kultikus helynek számít Csongrádon, megújulása óta a kiváló italválaszték és a kedves kiszolgálás mellett, igyekeznek jobbnál jobb koncertek otthonául is szolgálni. Harmadik szezonjánál tart a TP koncertsorozat, amelyen olyan fellépőkkel találkozhatott a közönség, mint az éK, a Turbo, Barabás Lőrinc vagy éppen a Vágtázó Halottkémek. Túri Mónikával, a TP koncertsorozat programfelelősével beszélgettünk alábbi interjúnkban.
 
Rockbook: Honnan jött az ötlet, hogy itt az Alföldön, méghozzá Csongrádon, létrehozzatok egy management & booking-ot, magyarul szervezőirodát, ami nagyrészt koncertek lebonyolításával illetve zenekarok promótálásával foglalkozik? Mióta él és virul a Pongo Pongo kollektívája?
 
Túri Mónika: Csongrád az otthonunk, itt születtem, ide jártam gimiig, majd egy nagyobb kitérő után 2017-ben költöztünk vissza és úgy tervezem, hogy maradok is még egy darabig. Viszont a Pongo Pongo Collective-et már ezt megelőzően, 2015-ben alapítottuk, aminek a legfőbb motorja az volt, hogy megkötések nélkül, saját döntéseket hozva működhessenek a hozzánk tartozó zenekarok, mi pedig támogatjuk őket, amiben csak tudjuk. Nem akartuk  túlpörögni, soha nem leszünk multi, csak annyi kell, hogy legyen valami kerete a dolognak.    
 
Rockbook: A kezdeti időkben még a saját bandák támogatása volt fókuszban, mára azonban én azt látom, hogy a történet szépen kinőtte magát. Mely zenekarok tartoznak hozzátok?
 
T. M.: Minden banda, akikkel együtt dolgozunk szívügy, illetve részben Szabó Laci saját formációi. A Turbo nekem nagy szerelem 2008 óta, de felettébb tanulságos és kőkemény volt a Grand Mexican Warlock aktív korszakát is végigasszisztálni… azért párszor felment a vérnyomásom abban a röpke 10 évben, viszont most nagyon várom, hogy újra lássam őket színpadon (is). Azt hiszem a Trilliont sem kell már senkinek bemutatni, rendkívül különleges csapat, roppant hálás vagyok, hogy dolgozhatok velük, és hogy megmutatták, hogy lehet ilyen könnyedén és szívből is zenekarozni. És a Satelles még óriási büszkeség, hogy a Pongohoz tartozik, végtelenül tisztelem őket, amiért ennyi energiát tesznek a bandába, és hogy kendőzetlenül kimondják a dolgokat, ritka kincs!  
 
 
 
Rockbook: Inkább programszervező erőként vagytok most jelen a színtéren, vagy még kiadóként is funkcionál a dolog?
 
T. M.: Mindkettő, szeretjük és igyekszünk fenntartani. Persze ez sokszor a zenekaroktól is függ, hogy mi fér bele, mikor készül el egy-egy anyag, mikor van rá fedezet, mikor milyen apropóból szervezünk meg egy eseményt… számos tényezőnek kell klappolni, mire valami megtörténik, de pont ezért van a PPC. Nem rohanunk sehova, nem motivál a pénz, szerelemprojekt az egész.   
 
Rockbook: Lemezek (CD és bakelit) kiadásával is foglakoztok. Miért fontos nektek a fizikai kiadványok megjelenése a mai rohanó, egyre inkább a felületességre, konzumerizmusra épülő világunkban?
 
T.M.: Talán pont ezért! smiley Ha így tetszik, régimódiak vagyunk, de szerintem brutál jó érzés a kezedben tartani egy vinylt, ami épp megérkezik a gyárból és először feltenni a lejátszóra… libabőr! Meg az is igaz, hogy én személy szerint totál technikai analfabéta vagyok, épp egy Spoti regisztráción szüttyögök 1 hete… 
 
Rockbook: Szinte magától értetődő a következő kérdésem: kazettákat nem terveztek-e megjelentetni? Máig kultuszát éli ez a formátum és gyűjtik, sőt én azt látom sokan pont az összetéveszthetetlen hangzása miatt veszik meg. Szerintetek volna-e rá kereslet?
 
T. M.: Igen, szeretik, mi is szeretjük, de azért így külön kazettamegjelenésekben nem gondolkodunk. Ha valamelyik bandának elkészül egy új anyaga, mindig felmerül, aztán van, hogy gyártatunk, van, hogy nem. A GMW III lemeze pl. kijött kazin is, el is kapkodták, talán kincstári példány sem maradt belőle. De örömmel látom, hogy reneszánszát éli, például pont most jött ki a Bëlga gigamenő kazettákkal, le a kalappal előttük! 
 
 
 
Rockbook: Ha jól tudom, a Pongo Pongo Collective-nek köszönhetjük a Tisza Presszó idei programsorozatát is, ráadásul már a harmadik szezonban járunk. Pontosan mióta szerveztek oda bulikat?
 
T. M.: Ez azért így erős túlzás, a Tisza Presszó koncertsorozatáért nem a Pongo felel, de persze van átfedés, mégpedig én. A hely 1967 óta működik, majd 2017-ben tulajdonosváltás következtében teljeskörű felújításon esett át és az addigi kocsma fílinghez képest merőben új irányt tűztek ki célul. Pont akkoriában bontogatták a szárnyaikat, amikor mi Csongrádra költöztünk. Egyik este besétáltunk és azonnal felvillant a körte a fejem felett, hogy abban a csodálatos kertben remekül mutatna egy színpad, és hogy amúgy is a könnyűzenei élet a béka valaga alatt volt az elmúlt sok-sok évben a városban, szóval ide koncert kell! Először furán néztek rám, de mondták, hogy oké, csináld csak. Aztán hamar kiderült, hogy erre nagyobb az igény, mint azt reméltük és mára nem csak a környékben, de országos szinten is tényező lett a Tisza Presszó. Azt hiszem három év alatt ez nem rossz teljesítmény. 
 
Rockbook: Ó, így már tiszta a kép! Melyik volt idáig a legkedvesebb illetve legemlékezetesebb koncert, amit leszerveztetek és miért?
 
T. M.: Amikor a Pongo Pongo koncerten is találkozik a Tisza Presszóval, az mindig extra élményeket tartogat, ilyen fantasztikus hétvége volt az, amikor a Trillionnal egy csodás szerb fesztivált követően egy Presszós zúzással zártuk a turnét… De ugyanígy szívet melengető volt a Turbo tavaly nyári koncertje is. Csak potom 12 évet vártam arra, hogy élőben is felcsendüljön a Heavyweight Promises Csongrádon.   
 
 
 
Rockbook: A Tisza Presszó Csongrád város kultikus krimójának számít, a családias, baráti légkör semmi máshoz nem hasonlítható, amit eddig tapasztaltam. A koncertek kellemes hangulatban telnek. Milyenek a közönség reakciók? Mennyire fontos a publikum igényeinek megfelelni? 
 
T. M.: Abszolút törekszünk arra, hogy minden évben széles műfaji spektrumon mozogjon a koncertsorozat, találjon kedvére valót minden korosztály és műfaj kedvelője. Természetesen mindenkinek megfelelni nem lehet, nem is célunk. Szabadtéri színpad lévén viszonylag kevés dátummal operálunk, és persze alkalmazkodnunk kell a kisvárosi lehetőségekhez is, de aki megnézi a programlistánkat, láthatja, hogy évről évre igen erős a felhozatal. 
 
Rockbook: A mostani line-up igen változatosra sikerült. A Bëlga-tól kezdve a Lazarvs-on és Random Trip-en át, a Budapest Bár-ig van minden. Mi alapján válogatjátok össze egy adott szezon fellépőit?
 
T. M.: Minden évben van egy elképzelés, hogy mit szeretnénk megvalósítani, elérni, ezt általában már előző ősszel a TP vezetőségével közösen rágjuk hetekig, megy a pro és kontra, persze vannak favoritok és kihagyhatatlan bandák… szerencsére megengedhetjük magunknak, hogy álmodozzunk. smiley
 
Csongrád, Tisza Presszó 
 
Rockbook: Elkerülhetetlen téma, de titeket hogyan érintett a járvány okozta kényszerleállás? Aki belelát ebbe, az tudja, hogy a szervezői szakma és zeneipar lassan több éves tervezetét teszi tönkre e vírus. A kulturális élet Magyarországon, gyakorlatilag stagnál, megszűnt másfél éve. Mintha ez most javuló tendenciát mutatna, de ti hogy látjátok?
 
T. M.: A Tisza Presszó fél évig volt zárva, a Pongoval pedig tavaly ősz óta nem volt egyetlen koncertünk sem. 2019 szintén siralmas volt a zenekarokkal, bár a Presszóban a nyári koncertek – részben talán a sajnálatosan elmaradt fesztiválok miatt is - igen izomosra sikerültek. Ennek ellenére napi szinten olvasni a zenekarok, klubok, kollégák bejegyzéseit sokszor volt nagyon dühítő és elkeserítő. Azoknak az embereknek, akiknek előtte a turnébusz és a koncertterem volt az otthona, ez borzasztó időszak volt. Örök optimista vagyok, bár valószínűleg ez a helyzet még jó ideig velünk marad, személy szerint azt remélem, hogy valahogyan mégis eljutnak a hangok a szükséges fejekhez és ránk is figyelve, sokkal tudatosabban, élhető keretek közé kormányozzák majd a zeneipart is. Egyes, leülhetsz. smiley
 
Rockbook: Az összes negatívum ellenére, enyhülni, talán javulni fog a helyzet, aminek én nagyon örülök. Kisebb fesztiválok talán lesznek, beindulhatnak a szabadtéri bulik, igaz, szigorú szabályok mellett. Idén mire számíthat a kedves közönség? Mikor lesz az első koncert?
 
T. M.: Április közepén indult volna a #3TP-Kert Koncertsorozat, így közel másfél hónapnyi programot kellett átsakkozni nyárra, de most végre június 5-én elindulunk! Az első banda az anno supergroup-ként emlegetett, 2019-ben leköszönt Grand Mexican Warlock lesz, akik most három koncert erejéig újra színpadra állnak. Őket az Irie Maffia dívája, Sena friss formációja követi június 11-én, majd a helyi illetőségű Warsaw érkezik, és egészen szeptember közepéig meg sem állunk!   

 
 
 
 
 
Lupus Canis
 
Fotók: Novák Attila