Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Szeretném hinni, hogy valóban hosszútávon gondolkodhatunk" - Amit a Cseh Tamás Programról tudni kell: Interjú Bajnai Zsolttal

2014-ben a magyar könnyűzene támogatása, színvonalas produkciók fellépési lehetőségeinek, külföldi népszerűsítésének elősegítése céljából jött létre a Cseh Tamás Program. Alábbi interjúnkban Bajnai Zsolttal, az Ideiglenes Kollégium vezetőjével beszélgettünk a CSTP működéséről, a pályázatkoról és egyéb alprogramokról.

 

Rockbook: - A 2017-es évre az A38 hajó kulturális programját szervező stáb nyerte a Cseh Tamás Program működtetését. Mi alapján esett rájuk a választás? Miért volt szükség külsős csapat bevonására?

Bajnai Zsolt: A CSTP indulásától kezdve világos volt, hogy akkor működhet jól a nyolc alporgram, ha a kollégiumot, az NKA érintett részlegeit és a pályázókat is egy stabil, folyamatosan működő szervezet segíti. Az indulásnál még mi sem tudtuk pontosan, milyen feladatokat delegálunk a Programirodának, mik az elvárások, miként kell dolgozniuk. Részben ez is indokolta, hogy az akkor még 100%-ban állami tulajdonú, az EMMI háttérintézményeként működő Design Terminált (DT) kértük fel a feladatra. Meghívásos, tehát direkt nekik kiírt pályázat révén végezték két éven át a CSTP Ideiglenes Kollégium által kijelölt feladatokat. Sajnos a DT tavaly augusztusban jogutód nélkül megszűnt, illetve a magánszférában alakult újjá, és a profiltisztítás jegyében a Cseh Tamás Programirodát nem akarták tovább csinálni. Így született az a döntés, hogy a 2017-es évre nyílt, azaz bárki előtt nyitott pályázaton keresünk „vállalkozót” a Programiroda működtetésére. Hat pályázat érkezett, és végül kétkörös, személyes meghallgatás után döntött úgy a kollégium, hogy idén az A38 csapata működtetheti a Programirodát. Az elmúlt kilenc hónap azt bizonyítja, hogy jól döntöttünk, hiszen az induló előadók koordinálása, a nemzetközi piacra lépés, a CSTP nyári fesztiválos jelenléte, a képzési és kutatási programjaink, illetve a kommunikáció is új lendületet vett. Remélem, az A38 se bánta meg, hogy belevágott, ugyanis a látszat ellenére, ez nem üzlet, ez egy nonprofit szolgáltatás, vagy ha akarom, akkor szolgálat az egész szakma számára. Én nagyon köszönöm nekik, hogy belevágtak.

Rockbook: - Hogyan jellemeznéd a Cseh Tamás Program elmúlt egy évét? Miben sikerült megújulni, előrébb lépni az előző évekhez képest?

Bajnai Zsolt: Két területen egészen biztos, hogy nagyot léptünk előre. Az egyik a nemzetközi piacra jutás támogatása, ami Bali Dávid vezetésével olyan irányt vett, amit a 2014-es indulásnál elképzeltünk. Egységes arculattal, szervezetten vagyunk jelen a fontosabb showcase fesztiválokon, aminek nemcsak az az eredménye, hogy néha már külföldiek is felteszik a kérdést: „akarnak valamit a magyarok?”. Hanem az is, hogy egyre több zenekar kap komoly meghívásokat, a karrierjük szempontjából fontos nemzetközi felkéréseket. Ez pedig nemcsak az adott zenekarnak, de az egész hazai könnyűzenei életnek jót tesz, hiszen ez egyfajta magyar referencia a kinti fesztiválszervezők, a klubtulajdonosok, a kiadók szemében is. A másik a könnyűzenei oktatási alprogram elindulása a Hangszert a kézbe rendezvénysorozattal, amit 8 helyszínen közel 24 ezren kerestek fel. Mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos a zenei képzés, miként lesz tudatos zenefogyasztó azokból, akik tanultak zenélni vagy zenélnek, tehát a könnyűzene önös érdeke minél több fiatal kezébe hangszert adni. A nagyobb részt a jövő zenei fogyasztóját neveljük, kisebb részben pedig a színpadi utánpótlást, aminél szintén nem mindegy, hogy milyen alapokról indulunk. Sok dolgunk van még ezen a téren, de egyszer ebbe is bele kellett vágni.

Rockbook: - Tavalyi interjúnkban nyilatkoztad, hogy „A Cseh Tamás Program nem egy kész, lezárt dolog. És éppen az benne a jó, hogy a szakma igényei, illetve a folyamatosan gyűlő tapasztalatok alapján alakítható, finomítható és bővíthető is.” Az utóbbi egy év tükrében mik azok a fejlődési irányok, amelyek esetleg teret kaphatnak a programban? Van már konkrét elképzelés?

 

Bajnai Zsolt: Bőven van még dolgunk például a klubtámogatás területén, hiszen idén is három olyan megye van, ahonnan csak egy-egy pályázat érkezett, azaz lényegében ott nincs könnyűzenei klubélet. Ugyancsak lesz dolgunk a könnyűzene médiákban való megjelentetésével, hiszen jól látszik a klubok adatain, hogy mennyit számít egy-egy zenekar esetében a rádiós játszás. A megyei tehetségkutatók rendszerének kialakítása sem lezárt folyamat, főleg, hogy idén fogunk először határon túli versenyeket támogatni. És persze vannak olyan területek, amelyeknek a segítésével még mindig adósak vagyunk. Ilyen a zeneszerzés és a szövegírás, az elektronikus zene vagy éppen az alkalmazott zene. Ezeken a területeken nem azért nem volt még előrelépés, mert nem szeretnénk foglalkozni velük, hanem egyszerűen végesek a kapacitásaink.

Rockbook: - Mekkora távlatokban gondolkoztok az egyes projektek esetében?

Bajnai Zsolt: Szeretném hinni, hogy valóban hosszútávon gondolkodhatunk, hiszen, akinek ma kezébe adunk egy hangszert, azzal szemben felelősséget is kell vállalunk, hogy tudjon könnyűzenét tanulni, próbálni, majd induló formációként feltűnni, aztán előzenekarként, később a nemzetközi piacon és a hazai fesztiválvilágban érvényesülni. Komolyan gondoljuk, hogy öt-nyolcéves, támogatási rendszerben is követhető könnyűzenei életpálya modellt próbálunk kiépíteni, ami az oktatás révén még hosszabb időintervallumra terjedhet ki. Azt persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Program a rendelkezésére bocsájtott forrásokból gazdálkodhat. Minden év júniusában derül ki, hogy a következő évadban mennyit oszthatunk szét pályázatok útján. A negyedik évadban 625 millió forint áll rendelkezésünkre, amiből még 2018 végén is valósul majd meg támogatott könnyűzenei esemény. Tehát rövidtávon egy-másfél évig látunk előre, közép- és hosszútávon viszont több évre kell előretekintenünk.

 

 

Rockbook: - Tavaly említetted, hogy kritikusnak tartod a vidéki klubok helyzetét. Mutatkozott-e javulás ezen a téren? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy változzon a mostani helyzet?

Bajnai Zsolt: Már említettem, hogy a klubok sikere, azaz a látogatószám szorosan összefügg a rádiós játszással. Ez viszont egy olyan ügy, ami nemcsak a Programot érinti, ebben szélesebb szakmai összefogásra van szükség. Illetve fontos lenne, hogy az adott település is értékként tekintsen a saját könnyűzenei koncerthelyszínére, mert fontos, hogy élőben lehessen jó zenét hallgatni.

 

Rockbook: - Sikerült új klubokat bevonni az országos vérkeringésbe?

Bajnai Zsolt: Minden évben van néhány új hely, aki vagy mostanában nyitottak, vagy eddig nem mertek pályázni. Borsodból, Zalából kifejezetten sok új helyszín jelentkezett a mostani felhívásra. Ugyanakkor tulajdonos- vagy koncepcióváltás miatt fontos, olykor legendás helyeket elvesztettünk. Ezzel együtt megnyugtató, hogy még mindig van 15-20 olyan jelentős klub a fővároson kívül, amelyek összefűzhetők egy országos turné helyszíneivé. És mivel ezek nemcsak egyetemi városokban vagy megyeszékhelyeken vannak, hanem kisebb településeken is, még mindig reménykedem abban, hogy egyszer mind a 176 járási székhelyen működik majd olyan hely, ahol belépőjegyes, élőzenei koncerteket tartanak rendszeresen.

Rockbook: - Sajnos egyre több budapesti klub bezárásáról is hallani, ami nem igazán jó hír, főleg a kezdő és underground zenekarok számára. Ha fényt nem is, de legalább az alagutat lehet már látni?

Bajnai Zsolt: A fővárosi kluboknak szóló pályázatokból azt látom, hogy a nagy kultikus helyek mellett működnek a speciális zenei igényt kielégítő helyszínek, illetve a kezdőknek, esetleg a vidéki induló bandáknak színpadot biztosító helyszínek. Egy-egy klub bezárása mindig fájó, és csak reménykedhetünk, hogy az igény életre hívja az újabb helyeket. És persze ne adjuk fel azt az álmunkat se, hogy előbb-utóbb létrejöhet a fővárosban egy olyan könnyűzenei inkubátorház, ahol egy helyen lehet zenét tanulni, próbálni, koncertezni, netán a bandák munkáját segítő szolgáltatókat - például grafikusokat vagy ügynökségeket - megtalálni.

Rockbook: - Mennyire felelnek meg a pályázók a pályázatokban foglalt elvárásoknak? Gondolok itt többek között a pályázatok helyes beadására, a pénzügyi és szakmai beszámolókra.

Bajnai Zsolt: Akinek nem inge, ne vegye magára, de nem lehet pályázatot a felhívás elolvasása nélkül beadni. Már csak azért sem, mert bár már a negyedik évadot csináljuk, és a pályázataink általánosságban nem változtak, de mindig kerülnek beléjük újdonságok. Az idei Induló előadói alprogram pályázatainál néhányan meg is buktak ezen, voltak, akiket szankcionálnunk is kellett, mert olyan nyilatkozatot töltöttek ki, aminek a tartalmát egy másik dokumentumban maguk cáfolták. Azt sem lehet elégszer elmondani, hogy az utolsó napokban már kár belekezdeni a pályázatok kitöltésébe, mert nem fog sikerülni. El kellene fogadni, hogy az adófizetők pénzéből adott támogatásért igenis tisztességesen meg kell dolgozni. Nem lehet trehány, olvashatatlan pályázatokat beadni. Ráadásul, tudomásul kell venni, hogy az NKA Igazgatóság kapacitása is véges, az évi tízezer pályázót nem lehet egyenként felhívogatni, könyörögni, hogy mit és hogyan adjanak le. Helyesnek tartom, hogy ezen a téren az új NKA alelnök, Lőrinczy György szigorításokat vezetett be, és bizonyos alapdokumentumokat nem lehet hiánypótolni, és felszólítást is csak egyszer küldhetnek a kollégák. Tudom, hogy sokan azt mondják, bonyolult a rendszer. Csináltam már végig NKA-s pályázatot. Nem bonyolult, csak időt kell rá szánni, egyszer-kétszer végigcsinálni, és aztán már rutinból megoldható a feladat, ha valódi tartalom van a pályázatban.

 

 

(Bajnai Zsolt)

 

Rockbook: - Milyen képet mutat a beadott és a sikeresen elbírált pályázatok aránya?

Bajnai Zsolt: Változó. Ha azt veszem, hogy az Induló előadói alprogramban 315 formáció pályázott összesen 630 millió forintra, és végül húszan kaphatnak összesen 40 milliót, akkor ez egy borzasztó rossz arány. Pedig csak a céloknak megfelelően járunk el. A Klubtámogatói Alprogram esetében közel kétszeres az igény a rendelkezésre álló forráshoz képest, mégis valahol 80-90% körül lehet a támogatott pályázatok száma. Mert ebben az esetben meg az a cél, hogy minél több helyen működjön élőzenei koncerthelyszín. Természetesen jóval több pénzt is szét lehetne osztani, főleg a nemzetközi piacra lépést segítő pályázatok esetében, de szerintem már így is nagy eredmény, hogy a hazai könnyűzene történetében először ennyi pénz áll nem egyes előadók, hanem a szakma egészét érintő ügyek támogatására.

Rockbook: - Tervben van-e valamilyen formában a pályázati összegek növelése?

Bajnai Zsolt: A negyedik évadban a 625 milliós forrásunk néhány tízmillióval még növekedhet, de jelentős változás nem lesz. Esetünkben ugyanis mindig attól függ a pályázatokra fordítható forrás nagysága, hogy a közös jogkezelők mennyi pénzt adnak át az NKA-nak az úgynevezett üres adathordozók után szedett jogdíjakból, illetve az átadott pénzből mennyit kap az NKA Bizottságának döntésével a mi kollégiumunk. Jelentős változás ebben nem várható. Több pénzt akkor lehet majd a könnyűzenére fordítani, ha esetleg más források is megnyílnak ilyen célra.

Rockbook: - Jelenleg milyen futó pályázatok elérhetőek?

Bajnai Zsolt: Október 13-ig lehet pályázni az Előzenekari Alprogramra, aminél olyan befutott zenekarokat szeretnénk támogatni, akik hajlandóak kevésbé ismert formációkat a turnéikra elvinni. Ezen kívül idén még meg fog jelenni 2018-as külföldi koncertekre, showcase fesztiválokon való jelenlétre vonatkozó pályázatunk, illetve a Médiatámogatási Alprogram felhívásai.

Rockbook: - Múltidéző poptörténeti talkshow-tok keretében legendás "nagy öregek" mesélnek. Mi alapján választjátok ki a vendégeket? Volt foganatja a dolognak?

Bajnai Zsolt: Az „Azok a régi csibészek” sorozatunk, amit idén is Lévai Balázs vezet a Rockmúzeumban, az egyik legsikeresebb projektünk. A meghívottak kiválasztásánál sokféle szempont érvényesül, például, hogy az adott zenész ráér-e, vállalja-e a múltját, vagy éppen a szervezők kellően érdekesnek, különlegesnek, tanulságosnak tartják-e a sztorijait. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy élő talkshow, tehát élvezhető beszélgetésnek kell születnie. Szerencsére ma már nemcsak nekünk kell a vendégeket keresni, de jönnek már jelzések arról is, hogy ki jönne el szívesen beszélgetni. Aki pedig nem fér bele ebbe a programba, azt valószínűleg az oral history sorozat életműinterjúinak készítői fogják megtalálni. Lassan száz ilyen interjút rögzítettünk, és ha minden igaz, októberben megjelenik ezekből egy második válogatáskötet Hangok és ütemek címmel.

 

 

(Frenreisz Károly és Bajnai Zsolt)

 

Rockbook: - "Hangszert a kézbe" néven zajlott hét magyar városban a hónapokig tartó nagyszabású, interaktív zeneoktatási roadshow. Mik a visszajelzések? Lesz folytatás?

Bajnai Zsolt: Amikor elkezdtük, tényleg azt gondoltam, hogy ha helyszínenként lesz 800-1000 látogató, már megérte belevágni. Ehhez képest a hét vidéki és a fővárosi helyszínen közel 24 ezer látogató volt. Sokan közülük egész nap ott voltak a hangszerek között. Szóval egyértelmű az igény és a siker is, nem véletlen, hogy már ki is írtuk a Hangszeresek Országos Szövetségének azt a meghívásos pályázatot, amivel idén újabb öt helyszínre vihetik el a programot. És nagyon úgy tűnik, hogy további hét helyszín fedezete is a rendelkezésünkre áll, így 2018 első félévében is folytatódik a sorozat.

 

 

Rockbook: - Jelenleg mi a legfontosabb, megoldásra váró probléma a Cseh Tamás Programon belül?

Bajnai Zsolt: Minden egyes pályázati kiírás komoly kihívás, hiszen nemcsak át kell néznünk a megjelentetendő szöveget, de a beérkezett anyagokkal is rengeteget dolgozunk azelőtt, hogy a kollégium elé kerülhetnének döntésre. Az Induló előadói alprogram 315 zenekarának anyagait én például egy hónapon keresztül hallgattam. És a kollégiumi döntés után sem ér véget a munkánk, hiszen el kell jutni a szerződésig, a támogatás utalásáig, és a támogatás felhasználása közben is próbálunk segíteni. Szóval minden döntés után fújhatunk egyet, hogy ezzel megvagyunk, aztán rögtön jön a következő feladat. Ebben az évben még legalább három nagyobb pályázati csomagot kell lebonyolítanunk. Közben gondolkodnunk kell a fentebb említett, még megoldásra váró területek problémáin is.

Rockbook: - A magyar könnyűzenei örökség megőrzése érdekében immár tizenhárom poptörténeti emlékpontot avatott a Program. Mivel igen gazdag a magyar könnyűzenei kultúra, akkor ez egy véget nem érő történet?

Bajnai Zsolt: Hát, ez biztosan az. Ez az alprogram tényleg olyan, mint egy öreg szekrény, aminek nincs hátulja. Veszed ki belőle a dolgokat, és mögötte mindig van egy újabb. Mindig mindenről eszébe jut valakinek egy újabb, kihagyhatatlan, megőrzendő történet. De ez így van rendjén.

 

A Cseh Tamás Program elérhetőségei: Honlap, Facebook

 

 

Balogh Péter