Bejelentkezés

x
Search & Filters

Szétfeszíti az energia az Ashen Epitaph új albumát: 'The Formed Filth Enigma' lemezkritika



A zenekar neve nem csengett ismerősen, de mint kiderült, ez főleg az én tájékozatlanságomat bizonyítja, mert már a harmadik nagylemeznél tartanak és maga a zenekar 15 éves. A szerbiai metal mezőnyben elég jó nevük van. (Miközben ezt írom épp zajlik a szomszédban az év metal albuma szavazás, ahol nem indulnak esélytelenül. Szurk-szurk!)
 
Amikor szóba került a kritika írás, belehallgattam a zenéjükbe és nagyjából el is döntöttem, hogy melyik polcra helyezzem őket stílusilag. Jó kis őszinte death metalnak gondoltam, de nem is akartam túlhallgatni, mert tudtam, hogy megérkezik majd hozzám a cd is (és mellette még jutott hely némi merchnek is, amiért külön köszönet! ) és akkor majd belemerülök. Ahogy haladtam a koronggal úgy változott meg a véleményem. 
 
Eleve ugyebár találkoztam a kézzel fogható borítóval. Nem merném teljes magabiztossággal állítani, hogy tudom, mit ábrázol a borító, de legalább percekig lehet böngészgetni. Egymásból morfolódó szörnyarcok - szerű. Szép, kézzel rajzolt artwork. Messziről is azonnal felismerhető. A bookletben egy csoportkép és a szövegek található még. A korong festése kicsit fakó lett. Meg is ijedtem, hogy CD-R lesz a lemez, de szerencsére nem.
 
Bár a felvételek nem egy helyen készültek (a dob Szegeden lett felvéve minden más Szabadkán) mégis sikerült szépen összefésülni a sávokat. A keverés nekem nagyon betalált. Olyan 90-es évek közepe hangulat. Minden jól hallatszik, de mélynyomót nem ezzel a koronggal fognak tesztelni az autó hifi shown. Van benne egy amolyan kellemesen csiszolatlan érzés. Nem akarták túlpolírozni a dolgot a stúdióban. Viszont ehhez valószínűleg az is kellet, hogy eleve jól játszották fel. Az egyetlen olyan hiba, ami fejcsóválásra ingerelt az a trackek közötti átmenet megoldása. Van ahol átúsztatás van a számok között, de itt hallhatóan szünet is van, ami megtöri az átmenetet. Igaz Tiamat szintű zenekarok is belehibáztak már ebbe.
 
Egy hangulatos, horroros intróval kezdünk. Tuti ezzel kezdik a koncerteket is mert érezni rajta, hogy amint vége, dőlni kezd az arcunkba a metal. A Fog, Mud, Lonliness képében pedig kapunk is rendesen. 
 
Nálam általában az énekes teljesétményén szoktak elcsúszni a zenekarok. Főleg a death metal bandák. Nagy valószínűséggel nem vagyok eléggé trú, de én szeretem, ha a brutális előadás mellet felismerhető az énekes hangja és az sem árt, ha néhány szövegfoszlányt is be tudok azonosítani hallás után. Szerencsére Boros Attila hangja teljesen rendben van. Súly, monumentalitás, erő, de közben érzem, hogy erőlködés nélkül jön belőle a brutál hang és még érteni is vélem a szavakat.
 
A harmadik dalnál már egyértelmű volt, hogy itt vannak ötletek, meg különböző, szépen kidolgozott témák. Nem pedig egy ötletre van felhúzva az egész lemez. Nagyon kellemesen tempós ez is. Monitorveszélyeztetően nagyokat bólogattam rá. 
 
 
A Mirrorgalleryre csak annyit nyekkent a dobhártyámhoz tartozó idegpálya, hogy fúúúúdekafa. Miközben az agysejtjeim felsorakoztak a circle pithez. Jó, lehet, hogy össze tudnám mozaikozni a dalt már korábban hallott zenékből, de ez akkor is egy kövér tízes. 
 
A The Woundson van annyi súly, mint egy nehézbúváron. A tempó visszább vett, de egy sóderszállító Kamaznak se kell gyorsan mennie, hogy kitérésre ösztönözzön az útjából.
 
Destroy All False Faith! Adják ki a parancsot. Az egyszerű kis rifftéma rögtön felismerhetővé teszi és nagymértékben (és számomra örömteli módon) kataklysmessé válik a kétféle énektől. 
 
A gitárok az egész albumon remekül kiegészítik egymást. Úgy érezni iszonyat súlyosnak a gitár soundot, hogy semmi plusz nincs rápakolva. A Györi Norbert / Boros Attila páros remekül érzi egymást. Különösebb virgázások nélkül is végig ötletesek a gitártémák.
 
Az Error in Revolution ami egy cseppet oldschoolosabbra vette a figurát. Lelki szemeim elé be is lebegett egy fehér négyzet Metal Mind Records Mass felirattal. 
 
A Shodow of the Gray Sound zárja a lemezt, de gyakorlatilag bármelyik dal bárhol lehetne a lemezen, mindenhol jó lenne. (na jó, talán az intrót nem kéne a közepére rakni) 
 
Annyira átsüvített a fülszerkezetemen az album mindannyiszor, hogy itt még csak negyedik-ötödik szám érzésem volt. Persze ilyenkor még egyszer meg kellett hallgatni.
 
Minden egyes hallgatásra jobban tetszett a lemez. Szétfeszíti az energia, de nem a technikai öncélú villogás van benne, hanem a remek érzékkel kiegyensúlyozott brutalitás és változatosság. Nem feltétlen az eredetisége miatt ajánlom, hanem azért mert tökéletesen vannak összerakva a részek. Nem is tudnék legjobb dalt kiemelni, annyira egyben van az egész album. 
 
Kataklysm rajongóknak nem csak ajánlott, hanem kötelező!!
 
Az album dallistája::
 
01. The Forming…
02. Fog, Mud, Loneliness
03. Stench of Life, Weight of Mind 
04. Mirrorgallery 
05. The Wounds 
06. Destroy All False Faith
07. One More Nail
08. Error in Evolution
09. Race After the Finish 
10. Shadow of the Gray Sun
 
 
vtb