Bejelentkezés

x
Search & Filters

Színtiszta garázs rock, némi skandináv fűszerrel. The Trousers - ’Freakbeat’ lemezkritika



Valamikor február környékén egy iszonyatosra sikerült péntek estét kiheverve pihenős szombatot tartottam, amikor az internetet böngészgetve beleakadtam egy klippremierbe. Ez volt az The Trousers – ’I Get Around’ című videójának megjelenése. A dal jobban felpörgetett, mint az a négy kávé, amit előtte leküldtem, és egyből hívtam dobos cimborámat, hogy „Ezt, bazdmeg igen is hallgasd meg, mert letépi a töködet annyira húz!” Mondanom sem kell, hogy egyből közös kedvencünk lett.

Majd elérkezett az április és megjelent a budapesti zenekar ’Freakbeat’ című, szám szerint harmadik nagylemeze. Számomra ez az album jelenti az igazi hard rock/garage rock stílus kiteljesedését. Már a második ’Soul Machine’ korong is tartalmazott erre utaló jeleket, ami nagyon megnyerő volt, viszont úgy éreztem „Jó kis lemez ez, azonban kicsit kevés.” De kijött a ’Freakbeat’, és beváltotta mindazon reményeimet, melyeket előzetesen fűztem hozzá.

Az albumon tizenegy nóta hallható, melyek között helyet kapott a Kinks ’All Day And All Of The Night’című slágerének feldolgozása is. A srácok nagyon betaláltak ezzel a lemezzel. Minden számban kivétel nélkül van valami, ami megfogja az embert, amiért jó hallgatni, amiért egyedi az egész, és ez teszi az egész korongot különlegessé.

 

The Trousers - i Get Around

 


A fent említett ’I Get Around’-nál keresve se találnánk tökéletesebb nyitó dalt. Igazi pörgős, sikító gitárszólóval megspékelt nóta. Zseniális. Utána egyből ugrunk a ’Sister Sludge’ című dalra, mely tempóját tekintve visszafogottabb az ezt megelőző számnál, viszont a hangzásvilág, annyira húzza a dalt, mint az örvény. Az album címadó dala, a személyes kedvencem. Talán a wah pedál felé irányuló szimpátiám miatt, hiszen a dalban egy zseniálisra sikerült wah effektel megtűzdelt gitárszólót hallhatunk. Na és persze van itt meg még egy dolog! A ’Real Deep Groove’ című nóta, amit a Hellacopters egykori frontemberével jelenleg az Imperial State Electric nevű formációban tevékenykedő svéd gitárossal, Nicke Anderssonnal rögzítettek. Nálam ez a dal nagyon betett. Napokon át hallgattam, nem tudtam betelni vele. Hihetetlen energiákat hordoz magában, és azt gondolom, hogy a ’Freakbeat’ legkülönlegesebb dala.

Amit még kiemelnék, az album utolsó nótája, a ’Demon Gasoline’. Egy középtempós, elég kemény torzítással megáldott dal, melyet mikor meghallottam, olyan érzés kapott el mintha Stones szólna.

Szumma szummárum, az egész korongból árad a csillapíthatatlan energia, a dögösség a színtiszta Rock ’N’ Roll.  Azt gondolom iszonyat jó munkát végzett a csapat, és azt ajánlom a műfaj híveinek, hogy mindenképp mindenképpen hallgassák a ’Freakbeat’-et, mert itthon egy nagyon egyedülálló dolgot hozott össze a Trousers.

Ez a zene igényli, hogy bevágódjunk egy kocsiba és bömböltessük, miközben keresztülmegyünk a városon. A hab a tortán már csak az lenne, ha ezt egy benzinzabáló amerikai szörnyeteggel tehetnénk meg, végig a 66-os úton.

Kőváry Zoltán, a The Trouser énekes/gitárosa a következő képpen jellemezte az albumot:

„A Freakbeat egy energikus, dalközpontú, retrós beütésű kemény rock and roll lemez.”

 

 

 

Mocsok
 

Címkék: 
The Trousers