Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A támogatói merch maguk a jegyvásárlók” – Concerto Music interjú Medvegy Lászlóval



Idén ünnepli fennállásának 25. életévét a Concerto Music. Több mint 300 sikeres koncerttel a hátuk mögött, úgy gondolom lesz mire emlékezni és lesz mit mesélni majd az unokáknak. Olyan nagyobb bandákat hoztak negyed évszázad alatt kis hazánkba, amiről sok szervező lehet, álmodni sem mer, mindemellett fontos szerepet kaptak náluk a kevésbé ismert vagy underground előadók is. Magyarország egyik legrégebb óta létező szervezőirodájának ügyvezetőjével, Medvegy Lászlóval beszélgettünk a múltról és jelenről, illetve, hogy mi várható tőlük hamarosan koncertek terén.
 
Rockbook: Nálatok hogy kezdődött el a rajongás a keményebb műfajok iránt? Mi volt az első olyan metal vagy rock kiadvány, amihez hozzájutottatok és teljesen rabul ejtett az a varázslatos világ?
 
ML: Az első legmeghatározóbb élmény a „Szóljon a Rock” (Let there be rock) című AC/DC film volt, ami mire hozzánk eljutott, a tragikus körülmények között elhunyt énekesüknek, Bon Scott-nak állított emléket. Számtalanszor megnéztük haverokkal a moziban, volt, hogy egy nap többször is. Ebből következett, hogy megpróbáltunk minél többet megtudni a zenekarról, minél több velük kapcsolatos anyaghoz hozzájutni. Az akkoriban általában abban merült ki, hogy néhanapján lehetett egy-egy lemezüket valahol megvenni, de fotókat, kártyákat, kitűzőket lehetett leginkább kapni.
 
Aztán szépen lassan jöttek a többi zenekarok és lemezeik, Deep Purple-Fireball, Van Halen-Diver Down, Black Sabbath-Mob Rules (jugo nyomás) stb…És nyilván a magyar rock zenekarok.
 
Meg kell jegyezzem, hogy a keményebb zenék felé fordulás nem volt véletlen, előtte Pink Floyd, ELO, Dire Straits, T.Rex, Queen féle zenék jól megalapozták az utat.
 
Rockbook: Sokan ilyenkor annyi impulzust kapnak, hogy magazin, fanzine gyártásba/kiadásba kezdenek, de a többség, ha tud, akkor hangszert ragad és elkezd zenét írni, ami aztán szépen kiforrja magát. Számos példát láttunk erre a történelem során. Nálatok hogy történt ez pontosan?
 
ML: Mi nem írtunk zenét. A hangszer ragadás is inkább lelkesedés volt, mint komoly szándék. laugh Helyette volt a lemezvásárlás, lemezgyűjtés, már amennyire a kor és az anyagi lehetőségek engedték. És amennyire mód volt rá, koncertek. Innen, ha nem is egyenes út, de nem meglepő módon kötöttünk ki a szervezésnél. 
 
Rockbook: A Concerto Music története egészen a 90-es évek közepéig nyúlik vissza. Melyik volt az első koncert, amit tető alá hoztatok és mi volt az, ami megszilárdított benneteket abban a hitben, hogy a rendezvényszervezés lesz a ti utatok?
 
ML: Az első nemzetközi bulink még a saját klubunk keretein belül történt, de az igazi megerősítést talán csak az ezredforduló környéki bulik hozták.
 
Whitesnake koncert (2008. PeCsa)
 
Rockbook: Hányan dolgoztok össze ahhoz, hogy jól működjön a gépezet? Kinek, mi az erőssége?
 
ML: Én elsősorban a technikai részével foglalkozom, és persze a bulik lekötésével. De van sok külsős munkatársunk, akik nélkül nem tudnánk sikeresen levezényelni egy koncertet. Ilyenek a stage hand-ek (pakoló srácok), a cateringesek, technikusok, sofőrök, és a helyszín személyzete természetesen.
 
Rockbook: Tudjuk, hogy egy ilyen munka teljes embert igényel és rengeteg odafigyelést. Az internetes hálózat pont kiépülőben volt Magyarországon, amikor létrejött a Concerto Music. Mennyire ment nehezen (vagy épp könnyebben) a szervezés, illetve a kapcsolattartás?
 
ML: Mi még régi, analóg eszközökkel kezdtük, mint vezetékes telefon, fax. Emlékszem az első internetes kütyünk egy tárcsázós modem volt és csak a legszükségesebb dolgokra használtuk, mert rettentően pörgette a telószámlát. laugh De közvetlenebb is volt a kapcsolattartás, ha kellett valami, felhívtuk a londoni, vagy németországi ügynököt, és jó eséllyel le lehetett tárgyalni pár bulit egy csapásra.
 
 
Rockbook: Mielőtt beütött volna a járvány, mennyiben különbözött a mostani bulik teljes körű menedzselése a régiektől? Pro és kontra? (A kezdeti időkre gondolok és mondjuk az utolsó 5-10 évre 2020 márciussal bezárólag.)
 
ML: Utóbbi néhány évben annyi buli lett, hogy néha már azon kellett gondolkozni mit vállaljunk és mit utasítsunk vissza. Ha valaki megnézi koncertjeink listáját, láthatja, hogy korai időszakban évente 5-7 bulit csináltunk, ehhez képest covid előtti időszakban volt olyan hónap, hogy 4-5 bulink volt, de átlagban is évente 15-20 buli össze tudott jönni adott esetben.  A mostani időszaknak meg nincs pro-ja... smiley
 
Rockbook: Lassan másfél éve tart az áldatlan állapot. Biztos vagyok benne, hogy titeket is a lehető legsúlyosabban érintett. Hogyan élitek meg most ezt a rendkívül nehéz időszakot? Mintha pislákolna valami fény az alagút végén…
 
ML: Nagyon nehezen éljük meg, már várjuk a bulikat, és most nem csak kizárólag a sajátjainkra gondolok, hanem hogy legyen egyáltalán. Szerencsére úgy néz ki a nyár le tud menni magyar zenekarokkal, az azon túli jövőt meg majd meglátjuk.
 
Rockbook: Mennyire bonyolult átállni erre az „új” rendszerre? Mivel a járvány teljesen átformálta az egész zenei szektort, nektek is alkalmazkodni kellett ehhez a szituációhoz. Mit lehet ilyenkor tenni?
 
ML: A mi esetünkben nincs új szituáció. Illetve az az új, hogy többször is kellett halasztani egyes bulikat. Nem annyira mókás ezzel foglalkozni, de nem tudunk mást tenni.
 
A Kreator turnémenedzserével
 
Rockbook: Hogyan tud egy hozzátok hasonló múlttal rendelkező cég talpon maradni ebben a kilátástalan helyzetben? Gondolkoztatok valamilyen támogatói merchandise létrehozásán esetleg?
 
ML: A támogatói merch maguk a jegyvásárlók, akik akár többszöri halasztás ellenére sem váltották vissza a jegyüket. Ez nekünk és a jegyirodában dolgozó partnereinknek is nagy könnyebbség, de nyilván a művész felé is jó visszajelzés, itt rajongók vannak, akik várják a koncertet.
 
Rockbook: Aki végig görgeti fennállásotok 25 évét, amely archívumként, dátumokra bontva megtalálható az oldalatokon, az láthatja, hogy nálatok igen színes a zenei skála. Talán a grindcore és a black metal valamennyire kimaradt a repertoárból, de mégis honnan ered ez a különböző műfajok iránti szeretet?
 
ML: Valóban sokféle műfajba belecsippentettünk, mondjuk nem feltétlen rajongunk az összesért ugyanannyira. Mint mindenben vannak kedvenceink itt is. Amúgy Black metalba azért néha belekaptunk, Marduk, Dimmu és kisebb bandákkal.
 
Kosinszky Gábor Michel Langevin-nel, a Voivod dobosával
 
Rockbook: Mely helyekre rendeztetek bulikat? Van kedvenc közötte?
 
ML: Menjünk sorban? Riff-Rööfff Rock Klub, VSZM Műv. Ház Szabadtér, E-Klub, Petőfi Csarnok, Wigwam, Kultiplex, Budapest Aréna, Főnix Csarnok, Rocktogon, Avalon Klub, Marosvásárhelyi Sportcsarnok smiley, Campus, Club 202, Dürer Kert, Barba Negra, Analog, Tüske Csarnok, Syma Csarnok (mai nevén BOK Csarnok).
 
És persze néhány Fesztivál : Sziget Metal színpad (mikor milyen néven futott), Hegyalja, Fezen, Rockmaraton...
 
Kedvenc igazán az, ahol jó bulikat lehet csinálni stresszmentesen.
 
Rockbook: Melyik a legkedvesebb, illetve legemlékezetesebb eseményetek idáig, azon kívül, hogy vélhetően mind?
 
ML: Nálam a BLS, Blackmore’s Night, Slash, NW, Amorphis (volt pár), Miyavi, Megadeth, Hammerfall és persze a többi. Mind más más okból, kedves emlék is, és emlékezetes is.
 
Rockbook: Volt-e olyan előadó, akiben valami oknál fogva csalódtatok (akár pozitív akár negatív irányba) és totál más volt élőben találkozni vele?
 
ML: Ilyen igazából nem volt, részemről. Mindig a rosszra készüljön az ember, és akkor legrosszabb esetben is csak az történhet, hogy be is következik. 
 
Rockbook: Igazán nagy nevekkel is dolgoztatok már együtt, a Nine Inch Nails-től kezdve a W.A.S.P.-on és Motörhead-en át egészen az Iron Maiden-ig, elég komoly a felhozatal, sőt volt, akit később (többször) is hívtatok. Ki az, akivel mindenképpen szeretnétek együttműködni egy magyarországi koncert erejéig?
 
ML: Az általad említetteken kívül még rengeteg nagy név van a listán, Manowar, Slayer, Megadeth, Whitesnake, Mr Big, Nightwish, Slash, Queensryche, stb stb… Még sok név szerepel a listán, köztük új is, meg olyan is, akivel már dolgoztunk korábban.
 
Whitfield Crane-nel, az Ugly Kid Joe frontemberével
 
Rockbook: Ha az információink pontosak és igazak, akkor talán már a nyár végén beindulhatnak bulik, igaz sokkal szigorúbb feltételek mellett. Egy ilyen keserves, nyomorba döntő másfél év után minden friss eseménynek hatalmas értéke lesz. Ti hogy érzitek ezt? 
 
ML: Várakozó állásponton vagyok. Lássuk meg mit hoz az ősz. Szerintem mire oda jutunk, hogy nemzetközi turnék elindulnak, addigra sok magyar zenekart sikerül megnézni.
 
Rockbook: Lehet, minden átalakulóban van, de külföldön már azt látni, hogy (más kontinenseken) már zajlik az élet rendezvények, koncertek terén is. Lassú léptekkel, de mintha vissza tudunk majd térni a régi kerékvágásunkba, csak el ne vérezzünk addig. Hogy látjátok most a zeneipar és rendezvényszervezés jövőjét?
 
ML: Én azért bízom egy nem túl hosszan elhúzódó visszapattanásban, igaz aligha lesz olyan, mint a 2019-es év volt.
 
Rockbook: Nem tudhatjuk mit hoz az ősz, de mégis a legtöbb koncertlátogatót az érdekli, hogy álltok a már lekötött idei bulik terén? Mely fellépőkre számíthatunk (jelen helyzetben) 2021-ben a Concerto Music-tól?
 
ML: Csak azt tudjuk biztosra, ami egy turné keretén belül megvalósul, viszont egy európai turné sok tényezős, mi is csak egy láncszem vagyunk benne, mi is várjuk a külföldi fejleményeket. Szerencsére már inkább közelebb vagyunk, mint távol.
 
Elérhetőségek: Honlap, Facebook, Instagram
 
 
Lupus Canis