Egyre több ember szívébe lopja be magát egy fiatal budapesti modern death metal csapat a Nest Of Plagues. A csapat több tehetségkutatón megfordult már, és a Rocktogon tehetségkutatója egy nagy löketet adott a srácoknak. Beszélgetésünk során szó esett többek között a tehetségkutatós tapasztalatokról, és egy kicsit jobban bemutatták magukat, és persze a zenekart.

Rockbook: - Meséltek kicsit magatokról és a zenekar megalakulásáról? Hogyan telt az eddigi közel két és fél év?

Dani: Én metált olyan 15 éves koromban kezdtem el rendesen hallgatni, akkor az ilyen System of a down, Korn, Slipknot, In Flames és társait kezdtem el hallgatni, magyarok közül meg az Akelát. Ezek közül a Korn inspirált a leginkább arra, hogy elkezdjek basszusgitározni, bár akkor még sokat nem értettem a zenéléshez. Mindenesetre vettem félig használtan egy Ibanez basszusgitárt, és körülbelül fél évre rá alapítottam az első zenekaromat, a Doublethinket. Ekkor kezdtem el hörögni is. Első próbán odaálltam a mikrofon elé és elkezdtem röfögni valamit, aztán igyekeztem minnél jobban fejleszteni azt, és kulturált formát adni a hörgéseimnek. Szerettem ezt a zenekart is nagyon, a kezdeti barátságok itt alakultak ki, de bejött az életembe a death metal minél brutálisabb formája, és én inkább afelé akartam vinni a zenénket. Most is ezek inspirálnak a legjobban, olyanok mint a Dying Fetus, Necrophagist, Ingested, Cannibal Corpse, The Faceless, stb. A Nest ideje alatt elkezdtem megbarátkozni a rekedtesebb énektémákkal. Ebben leginkább a Machine Head, és az énekese Robb Flynn inspirál. A Nest of Plagues eredetileg a Doublethinkből jött, ami én és Máté korábbi zenekara volt. Amikor Tomi csatlakozott hozzánk, onnantól kezdtük számolni a zenekar életét. A kezdeti időszak gazából azzal telt, hogy megtaláltuk a hangzásunkat, januártól elkezdtünk koncertezni közben az EP számait írni, és azon dolgozni, hogy azt hogyan csináljuk meg. Az EP teljes elkészítése hosszú folyamat volt, és kellett hozzá türelem, de megérte várni, mert mi nagyon elégedettek vagyunk a hangzással.

Máté: Lassan hét éve kezdtem el gitározni. Akkoriban a szimfónikus metál vonal mozgatott meg, mint pl. Nightwish, Epica és körei. Mondhatni ők ihlettek meg a zenélésre. Karácsony tájt vettem az első gitáromat, egy klasszikus gitárt. Azon tanultam meg az alapokat, főleg netről és könyvekből. Tanárhoz nem jártam még, de majd mindenféleképpen tervezem. Hat éve nyáron kaptam az első elektromos gitáromat, amit azóta is használok. Ezután jött a progressive vonal (Opeth, Porcupine Tree, Pink Floyd, Low Roar stb.). Igazából Ők nyitották meg előttem a világot, tárták fel a lehetőségeket a zenében. Nagyon sokat tanultam Tőlük. Anno próbáltam összehozni egy progressive zenekart különböző emberekkel, de sajnos nem sikerült tartósnak. Közel áll hozzám ez az irány, szóval a jövőben szeretnék még e téren művelni valamit.
2012 őszén jelentkeztem Dani hirdetésére. Akkor voltam 20 éves, ő meg 17. 2014-ig egy nu metal féle bandában toltuk, amit végül befejeztünk, mert valami durvábbat szerettünk volna. Az akkori gitárossal, Nyerusaji Márkóval és Dani gimis osztálytársával, Balázzsal kezdtük el a Nest vonalat, de kb. 2 hónap után Márkóval külön váltak útjaink. 2014 ősszel Tomi csatlakozásával meglett a mostani felállás. Nagyon jól, kreatívan csináljuk, és nagyon élvezem. Első év után volt egy mélypont, amikor nem tudtuk, hogy pontosan milyen zenét érzünk magunkénak. Az első számokkal nem teljesen voltunk megelégedve. Úgy emlékszem, hogy kicsit átgondolta mindenki, mit szeretne és egymásra is kíváncsiak voltunk, hogy ki mit szeret. Legalábbis bennem ez zajlott akkortájt, azóta a próbák és a zeneírás sem telik görcsösen ilyen téren. A dalok írása talán kicsit lassabban megy. Részben egyetem miatt, részben, mert akkor van kész egy dal, amikor mindenkinek tetszik. Sokat tanultam ebből, mert kooperálunk. Türelemre, kíváncsiságra és kitartásra nevel.

Balázs: Én kb 6-7 éve dobolok, 14 éves korom óta hallgatok metalt. Kezdetben az amerikai death metal zenekarok mozgattak meg, pl: Chimaira, Lamb of God, All that Remains. A zenekarba 2014-ben léptem be Dani meghívására, osztálytársak voltunk. Miután beléptem eléggé megváltozott az addigi irányvonala a zenekarnak (ezért is váltunk el Márkótól), jöttek a gyors tempók, blastbeatek és amikor elmagyaráztam Máténak, hogy mi az a breakdown, összeállt a kép.

Tomi: 10 éves korom körül kezdtem klasszikus gitáron játszani, zeneiskolában. Mivel már akkor SlipknoT őrületben voltam, pár év múlva sikerült a Jézuskával hozatnom egy elektromos gitárt, ami aztán a 4. év után letérített a zenesulis vonalról. Utána sokáig csak itthon gitároztam, majd 2013-ban egy zenekaros hírdetés kapcsán megismertem Balázst és Danit. Balázssal és egy barátommal utána 1 évig próbáltunk heti szinten, néha Dani is beugrott énekelni. Ez idő alatt fellépések nem voltak, igazából csak a számírást, meg magát a zenekarban zenélést gyakoroltuk.  2014-ben Balázs belépett Daniék zenekarába, ahova aztán engem is hívtak, és bumm, így lett a Nest of Plagues (nevet).
1 éve voltam a zenekarban, amikor kiderült, hogy Hodgkin-limfómám van, ami egy rákos betegség. 1 év kemoterápia következett (amit nem neveznék életem legfényesebb időszakának), ezalatt a zenélést is fel kellett függesztenem. Szerencsére úgy néz ki, hogy sikerült legyőzni a betegséget, úgyhogy nyár óta újra én is aktív vagyok. (mosolyog)

Rockbook: - Honnan jött a Nest Of Plagues név?

Dani: Onnan hogy összeraktunk két szót, amit úgy gondoltunk jól hangzik. (nevet) Nincs mögötte különösebb üzenet, de ha nagyon bele akarunk gondolni, én mindig azt szoktam mondani, hogy a Plagues, mint csapások vagy járványok olyan emberi érzések, amelyek beteggé teszik az embert. De inkább a hangzás miatt választottuk.

Máté: Talán az első koncertünk előtt valamivel született meg. Vannak ilyen fajta ötletek, hogy tartalmazzon valami eszmét, lehessen köré építeni filozófiát, legyen mély tartalma vagy mint pl. a KoRn, egyszerű, rövid és látszólag semmit mondó. Előbbit elhagytuk valamennyire, utóbbira meg nem tudtunk jót, szóval egyszer csak jött. A „Nest” része egy lengyel technical death metal zenekar, Decapitated ’Blood Mantra’ albumán szereplő ’Nest’ című dalából jött; a „Plagues” szó pedig valamiért Dani egyik kedvenc szimbólumához, a patkányokhoz köthető.

Balázs: Ez volt hosszú idő után az egyetlen név ami mindenkinek tetszett, ugyhogy abbahagytuk a névválasztással való szenvedést.

Rockbook: - A zenekari próbákat hogyan sikerül összeegyeztetni? A próbák során mire fektettek nagyobb hangsúlyt?

Máté: Általában hetente egy 2 órás próbát szervezünk. Változó, hogyan telik. Ha van új ötlet vagy szeretnénk gyakorolni egy-egy részét valamelyik számnak, akkor nem próbáljuk végig az összes régebbi számot, hanem azt dolgozzuk ki.

Rockbook: - Van valami furcsa szokásotok, valami, amihez ragaszkodtok a koncertek alatt?

Dani: Mindig színes zokniba lépek fel. (nevet) Ez úgy kezdődött, hogy a legelején csak azért léptem fel zokniba, mert sokkal kényelmesebbnek találtam, aztán egyik barátom mondta, hogy el kéne túlozni vicces irányba, és rénszarvasos, meg egyéb zoknikba fellépni. Ő adta az ötletet, azóta gyűjtöm a jobbnál jobb zoknikat és próbálom váltogatni minden koncertünkön. (mosolyog)

Máté: Speciel nekem nincs. De amúgy Dani zoknija…

Balázs: Metronom.

Tomi: Dani ordenáré zoknijai nélkül nem tudok 100 %-ot nyújtani. (nevet)

Rockbook: - A dalaitokat mire alapozva írjátok meg? A szövegek témáját mi ihlette?

Dani: Szövegeket olyan témákból írtam, amik kihatnak az emberre. Általában ezek olyan érzések, amik megszállják az embert, mint függőség, őrültség vagy a halál gondolata, de olyan emberek által kreált dolgokról is szeretek írni, mint a tortúra. (nevet)

Máté: Részben elképzelések alapján, részben otthon kitalált riffek alapján.

Rockbook: - A dalok angol nyelven szólalnak meg. Már a kezdetekkor egyértelmű volt, hogy angol szövegek lesznek, vagy megpróbáltátok magyarul is?

Dani: Kezdetben is. Minket leginkább csak olyan zenekarok inspiráltak, akiknek angol szövegeik vannak, és én úgy vettem észre, angolul sokkal agresszívebb szövegeket lehet írni.

Rockbook: - Nemrég jelent meg a Nest Of Plagues című EP-tek. Milyen volt a stúdiózás? Kik segítettek a lemez megszületésében?

Dani: Az EP-t a No Silence Studióba vettük fel Simon Istvánnál, szóval elsősorban neki köszönthetjük a lemez létrejöttét. Gyulára kellett lemenni, de nagyon jó élmény volt a studiózás számunkra. Simi sokat segített nekem a vokálokban, és sok tanácsot adott, hogyan lehetne tökéletesíteni a hangzást a lemezen. Ráadásul Gyula szép város. A logónkat valamint az EP borítóját pedig a tehetséges Bakonyi Örsnek köszönhetjük. Mi nagyon meg vagyunk elégedve a végeredménnyel. (mosolyog)

Máté: Nagyon boldogok vagyunk és büszkék rá. Az EP tényleg „Nest of Plagues” dalokat tartalmaz. A gitár és basszus témákat Tominál rögzítettük. Mastering/mixing és a vokál/dob felvétel a No Silence Studio-ban készült Simon István jóvoltából. Elképesztő segítséget nyújtott, nélküle nem született volna meg az EP… és persze Bakonyi Örs nélkül sem, aki hihetetlen borítóképet alkotott a lemezhez.

Rockbook: - Milyen volt a lemez fogadtatása, milyen visszajelzéseket kaptatok?

Dani: Egyelőre csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, aminek természetesen nagyon örülünk. Ráadásul úgy tűnik, egyre többen hallgatják külföldről és érdeklődnek, hogy mikor lesz elérhető ITunes-on, Spotify-on, vagy mikor lesznek polóink, amiket megvehetnek. Ennek külön nagyon örülünk.

Máté: A fogadtatása nagyszerűre sikerült. Belföldről és külföldről is pozitív visszajelzéseket kaptunk. Kaptunk dicséreteket Brazíliából, Kanadából, Belgiumból, Franciaországból is.

Rockbook: - Talán még korai a kérdés, de a dalaitok közt van olyan, ami már közönségkedvenc?

Dani: Sajnos még nem nagyon volt koncertünk az EP megjelenése óta, így koncerten nem tudjuk melyek a nagysikerű számok egyelőre, de a visszajelzések alapján a True Craze meg a Succubus a kedvencek a lemezről.

Rockbook: - Megnyertétek a Rocktogon tehetségkutatóját, ami egy két hónapos megmérettetés volt. Az elején gondoltátok volna, hogy győztesként kerültök ki?

Dani: Én egyáltalán nem gondoltam volna. Már annak is nagyon örültem, hogy a selejtezőn továbbjutottunk, hát még ez. Minden fordulóra egyre jobb zenekarok ellen kellett játszanunk, de ez azért is nagyon jó, mert sok bandát megismerhettünk. Azért is örültünk minden újabb fordulónak, mert a zsűri nagyon jól végezte a munkáját és mindig mondtak egy szakmai kritikát a fordulók végén, amik nagyon építő jellegűek voltak a számunkra.

Máté: Én személy szerint nem gondolkoztam a döntő végéig azon, hogy mi lenne, ha megnyernénk. Amikor volt az eredményhirdetés, és elért a helyezések felsorolása a harmadik helyig, akkor realizáltam, hogy „Basszus, ez már a dobogó!”.

Rockbook: - A tehetségkutató megnyerése mennyiben segítette előre a zenekart?

Dani: Elsősorban hatalmas morális löketett adott nekünk. Olyan embereket ismerhettünk meg, akikkel a jövőben sokat tudjuk segíteni egymást, hogy a zenekart egyre több helyre el tudjuk vinni. Valószínűleg egy jó darabig még élvezni fogjuk ennek a tehetségkutatónak az eredményét.

Máté: Nem volt még egy hónapja ennek. Egyelőre azt érezzük, hogy többen ismerték meg a zenekart és jobban kinyílt a világ előttünk, ez mindenféleképpen pozitív. A nyereményeket még nem használtuk fel, de biztos vagyok benne, hogy sok lehetőséget nyújt nekünk. Nagyon hálásak vagyunk érte a szervezőknek és a zsűrinek is!

Rockbook: - Hogy érzitek, mennyire nehéz ma megfelelni feltörekvő csapatként a zenei elvárásoknak? Mennyire érzitek befogadónak a közönséget?

Dani: Őszintén szólva, én szeretem a magyar underground színteret, vannak eszméletlen jó zenekarok itthon. A probléma az, hogy ha nem foglalkozol ezzel minden nap, ha nem építesz ki jó kapcsolatokat, biztos hogy megrekedsz egy szinten, és még akkor is kell a sok munka mellé kell egy jó adag szerencse. Meg kell mászni egy nagyon igazságtalan létrát, aminek gusztustalan az alja. Kezdve azzal, hogy konkrétan neked kell fizetni azért, hogy felléphessél egyes helyeken. Ezeket a kötelező köröket sajnos nekünk is le kellett futnunk, mert az elején nem volt szerencsénk, de most már olyan szervezőkkel dolgozunk, akik nagyon jól végzik a munkájukat, és korrektül bánnak a zenekarokkal. Természetesen itt nem a pénzről van szó, meg nem is szabad ezt az egészet azért csinálni, de ezek miatt nagyon nehéz az olyan kezdő zenekaroknak, akik tényleg kurva jók. A közönség egyébként befogadó. Nyílván az ilyen extrémebb zenéket nehezebb eladni, de azért vannak, akik falják ezeket itthon is, bár nekünk az EP megjelenése óta sok külföldi visszajelzésünk is volt.

Máté: Nehéz kérdés… attól függ, mit párosítanak a zenekarok tagjai magához a zenekarhoz, a tevékenységükhöz, vagy a folyamathoz adott időben. Szóval szerintem ez egy szubjektív kérdés. Ami sajnos – vagy nem sajnos – de így van, hogy a zene szellemiségét befolyásolják az ipar anyagi tényezői is. Arra gondolok, hogy az ipar bőven elzárhatja akár magát az élményt is egy idő után a zenekarok tagjai elől, ha bizonyos faktoroknak nem felelnek meg – legyen az stílusjegyek, kinézet vagy bármi. Nagyrészt megvan a kezdeti motiváltság, sikeréhség minden tagban egy kezdő zenekarban, ezen felül hihetetlenül tehetségesek is sokan. És vicces szerintem, hogy mint egy gazdasági vállalat, ha nem tölt be a zenéd egy rést a piacon, akkor elzár. Az élet egyik poénja, hogy egy abszolút szellemi tevékenységet is mennyire meghatároz egy anyagi természetű dolog. Azonban egyben ez egy feladat, ami türelemre, kitartásra és kinyilvánításra is sarkalhatja az embert, hogy találjon rést a falon. Amit segíthetne egy adott ország piaca, hogy könnyebben megláthassa egy zenész, egy zenekar ezeket a réseket. Ha közönség téren Magyarországra gondolunk, akkor a kicsit keményebb vagy progresszívebb metálnak nem sok helye van underground szinten kívül. Megvan a réteg itt is természetesen, de valahogy nem sikerül leírni nagy pályafutást egy hörgős metál zenekarnak. Bár ami tényleg abszolút pozitív élmény számunkra, hogy vidéken, főleg a fiatalok simán elmennek egy underground bulira, és nagyon élvezik. Ez fontos a zenekarnak is, akármennyibe kerül a lejutás. Pesten valahogy inkább elveszik ez a dolog ilyen szinten. Ezen kívül emlékszem, az első pár bulink pénzügye egyszerűen leírva abból állt, hogy nekünk kellett fizetni a szervezőnek a fellépési lehetőségért. Lehet magyarázni ilyeneket, hogy próbateremből kijövő feltörekvő zenekarok lépnek fel, és ki biztosítja azt, hogy elfogadható zenét fognak játszani vagy hasonlókat. Ez szerintem kivetni való vagy legalábbis „wtf” kategória. Kicsit más szemszögből felmerülhet a kérdés, hogy miért kell leutazni egy kezdő zenekarnak Temesvárra egy nemzetközi, de amatőr zenekarok tehetségkutatójára? Nevezetesen a Global Battle of the Bands-re, amelynek nem tagja Magyarország, pedig nagyban hozzájárulhatna egy magyar kezdő zenekar sikeréhez. Vagy folyamatosan halljuk, hogy a Dürert be fogják zárni… Club 202-t már bezárták. Ezek lennének azok a segítségek a piac részéről, hogy a zenekarok megtalálják a réseket és lehetőségeket.

Rockbook: - Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Dani: Legfontosabb, hogy szanaszéjjel promótáljuk az oldalunkat külföldi megosztókon is. Szeretnénk minél jobban eljuttatni külföldre a zenénket. Ezen már dolgozunk, és egyelőre jól haladnak a dolgok, még ha lassan is. Ami a legkorábban érkezhet tőlünk, az egy videó klipp lesz valamelyik számra az EP-ről, ez volt az egyik nyereményünk a Rocktogon tehetségkutatón. Kilátásban van egy új dal felvétele a jövő év elején, valamint azon gondolkodunk, hogy a stúdiós nyereményünket valami más Nest of Plagues anyagra használnánk fel egy új EP helyett, ugyanis nem szeretnénk elsietni. Helyette a nem is olyan távoli jövőben szeretnénk egy teljes albumot kidobni, ha minden összejön. (mosolyog)

Máté: Kis bizonytalanság van a téren, hogy teljes lemezt rögzítsünk egy év, esetleg másfél év múlva, vagy érdemesebb kislemezeket kiadni. Hajlunk a nagylemez felé, de mindenféleképpen szeretnénk megjelentetni egy single-t február-március környékén. A Rocktogon Tehetségkutatón szerzett nyeremények közül készülőben van egy animált videó, illetve fellépések is lesznek ősszel. Októberben Temesváron részt vettünk a nemzetközi Global Battle of the Bands romániai elődöntőjén, ahol jövő évre nyertünk egy temesvári Revolution Festival-on való fellépést, illetve szintén jövőre az Angerseed által szervezett egyik bulira fellépési lehetőséget. Ezen kívül következő nyáron szeretnénk megszervezni egy kisebb-nagyobb turnét az országban és külföldre is.

Rockbook: - Ha egy mondattal kéne magatokat ajánlani, mit mondanátok?

Dani: Modern death metál, sör, pogóval és malac tánccal. (nevet)

Máté: „Nyestofplázs”.

Rockbook: - Mikor és hol hallhatunk titeket élőben?

Dani: Amik biztosak, az két koncert lesz az S8-ban. Egyik November 11-én, és a másik December 10-én. Mind a két alkalomkor sok jó zenekarral lépünk fel, nagyon ígéretes buliknak néznek ki. A jövőben természetesen lesznek még koncertek, de azokat egyelőre nem tudom, hogy hol és mikor lesznek. (mosolyog)

A zenekar elérhetőségei: Facebook, Youtube, Soundcloud, Bandcamp, Instagram

Cetti