Bejelentkezés

x
Search & Filters

A telefonok helyett inkább sörök emelkedtek a magasba a Dropkick Murphys budapesti koncertjén

Dropkick Murphys, The Interrupters – 2019. 06. 18., Barba Negra Track 
 
Látatlanban is a nyár egyik legnagyobb bulijának ígérkezett a Dropkick Murphys június 18-i Barba Negra Track-es koncertje, hiszen a celtic punk egyik legnevesebb képviselői már itthon is többször megmutatták, hogy mennyire értenek a hangulat megteremtéséhez – félig-meddig én is elcsíptem őket 2015-ben a Szigeten, ahol sokan csak a buli végére „estek be”, amikor meghallották az I’m Shipping Up To Boston jól ismert hangjait. A banda azonban jóval több a nagybetűs Slágerénél, és ezt ismét bebizonyították.
 
A The Interrupters neve előzetesen nem sokat mondott nekem, de kíváncsi voltam a Los Angeles-i csapat produkciójára, már csak azért is, mert a manapság nem túl felkapott ska punk stílusban alkotnak, ráadásul egy énekesnővel a „fedélzeten”, ami elég ritka párosítás. A banda dalaiban nincsenek nagy megfejtések, de ez nem is baj, hiszen éppen az egyszerűségben rejlik ennek a műfajnak a varázsa, és bár összességében nem ál annyira közel hozzám ez a zenei világ, az vitathatatlan, hogy a The Interrupters tökéletesen elvégezte a feladatát és megadta az este alaphangját, a már említett énekesnő, Aimee pedig azonnal az ujja köré csavarta a közönséget és valószínűleg szereztek pár új magyar rajongót.
 
 
A Dropkick Murphys alapvetően fesztiválkoncerteket ad a környéken és ezek sorát szakította meg az önálló budapesti bulival, aki pedig belekukkantott az előző napok setlistjeibe, megnyugodhatott, ugyanis a zenekar mindenhol eltolt legalább húsz dalt, így nem kellett attól tartanunk, hogy „teszkósra” veszik a figurát és bármivel is spórolni fognak ezen az estén. A küzdőtér gyakorlatilag teljesen megtelt a kezdésre és azonnal beindult mindenfelé az ugrálás és az énkelés, az pedig különösen örömteli volt, hogy a telefonok helyett inkább sörök emelkedtek a magasba.
 
 
A banda gyakorlatilag egy best of programot rakott össze erre a nyári turnéra, amiben mindenki megtalálhatja a számítását, így én is élőben hallhattam több kedvencemet, például a The Boys Are Back-et és a Going Out in Style-t, de akár az összes nótát fel lehetne sorolni, mert mindegyik remekül működött és bár egy több mint 20 éves múltra visszatekintő zenekarnál már nem nagyon szoktak lenni feldolgozások – és nyilván a Dropkick Murphys esetében sem a saját számok hiánya indokolja ezt – szerencsére itt voltak és olyan gyöngyszemeket hallhattunk, mint You’ll Never Walk Alone, a The Irish Rover, a The Fields of Athenry és az AC/DC klasszikusa, a Dirty Deeds Done Dirty Cheap, amelyre ráadásul már rajongókkal is rendesen megtelt a színpad, ugyanis a banda maga mellé invitálta a közönség tagjait, hogy még emlékezetesebbé tegyék a koncert végét és extra élményt szerezzenek azoknak, akik ott állhattak mellettük.
 
 
Szerencsére ezúttal a hangosítás istenei is jókedvükben voltak, hiszen gyakorlatilag minden rendben volt végig és azt a szabadtéri helyszíneken sokszor jelentkező problémát is sikerült kiküszöbölni, hogy az ének eltűnjön a hangszerek között, ami már csak azért is üdvözlendő, mert Al Barr kifejezetten jó formában énekelt, annak ellenére, hogy közel két hete szinte szünet nélkül nyomják a koncerteket estéről estére és még több buli is hátra van a turnéból. Ha már a hangzásról esett szó, említsük meg a látványt is, amit nem tolt túl a banda, de ez nem is az a zene, ami mellé el kell lövöldözni egy hadsereg teljes évi munícióját, mert enélkül sem maradhatott hiányérzete senkinek.
 
 
Azzal kezdtem, hogy látatlanban is sejthető volt, hogy a Dropkick Murphys a nyár egyik legnagyobb buliját hozza el a Track-be és ez be is igazolódott: nem tudom elképzelni, hogy lett volna bárki is, aki ne élvezte volna a koncertet és ne hatalmas mosollyal az arcán távozott volna utána. Ráadásul a dalok terén sem maradhatott hiányérzetünk: amit ennyi idő alatt el lehet játszani, azt el is játszották és tényleg igyekeztek mindenkinek a kedvére tenni ezzel a programmal. Igaz, hogy a fesztiválok és a szabadtéri koncertek jelentős része még hátra van, de a Dropkick Murphys máris nagyon magasra tette a mércét minden tekintetben, úgyhogy nem lesz egyszerű megugrani.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Cadence to Arms
02. The Boys Are Back
03. Going Out in Style
04. The Fighting 69th
05. Blood
06. Johnny, I Hardly Know Ya
07. Sunshine Highway
08. Don’t Tear Us Apart
09. The Gang’s All Here
10. You’ll Never Walk Alone (Rodgers & Hammerstein)
11. The State of Massachusetts
12. Paying My Way
13. The Irish Rover (ír népdal)
14. The Fields of Athenry (Pete St. John)
15. Worker’s Song
16. First Class Loser
 
Ráadás:
 
17. Rose Tattoo
18. I’m Shipping Up to Boston
19. Until the Next Time
20. Dirty Deeds Done Dirt Cheap (AC/DC)
 
További képekért klikk ide
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: 
 
Dropkick Murphys - Dávid Zsolt
 
The Interrupters - Tamara Samardžić