„Titkon van egy olyan szándékunk, hogy egy kicsit megreformáljuk a mára már végletekig leegyszerűsített pop-rock palettát” – Antares interjú
Az Antares a legizgalmasabb fiatal magyar bandák közé tartozik, akikre konkrét zenei stílust sem egyszerű feladat ráaggatni. A csapat gitárosa, Kovács Boti és dobosa, Pap „Page” Dávid a velük készült interjúban elárulták, minek köszönhető a dalaikban hallható sokszínűség, hogyan állt össze a zenekar, mi minden történt velük a Fülesbagoly tehetségkutatón és hol láthatjuk őket legközelebb.
Rockbook: Mi vezet ahhoz, hogy egy gitáros és egy dobos bandát alapítson?
Boti: 2017-ben Page-dzsel fogalmazódott meg az ötlet egy sörözés folyamán, hogy kellene csinálni egy olyan zenekart, amiben nincsenek előre meghatározott stílusok. Persze a rock volt a fő csapásirány, de hogy ezt mivel vegyítjük, az teljesen szabadon akartuk kezelni. Együtt jártunk Jazz konziba és ott kezdtünk el egymásra hangolódni. Nagyon sok zenekar van, amit mindketten szeretünk és talán a zenéléshez, mint szakmához is hasonló gondolkodásmóddal állunk. Egyértelmű volt, hogy muszáj valami sajátot alkotnunk együtt.
Page: Hogy milyen hangszeresek vagyunk, az kevésbé volt tényező, mint inkább a barátság, közös zenei ízlés, szenvedély, álmok és elképzelések.
Rockbook: Hogyan választottátok ki a megfelelő énekest? Fecóval „szerelem volt első látásra”?
Boti: A fentebb említett sörözés után szólt is Page, hogy van egy jelöltje az énekes-basszusgitáros pozícióra. (Nálam ez kitétel volt, hogy ennek egy embernek kell lennie.) Ezután mentünk le először Fecóval így hárman jammelni. Rögtön meg is született a Become a Man című dalunk kezdetleges verziója. Itt már éreztük, hogy ez így rendben lesz.
Page: Fecóval nem sokkal azelőtt lettünk kollégák egy zeneiskolában, hogy Botival megálmodtuk ezt az egészet és egy közös munka utáni hazamenetelnél megkérdeztem, hogy nem volna-e kedve jammelni egyet így hárman. A szerelem inkább első hallásra történt. Az első együtt zenélés alkalmával megszületett majdnem teljesen a Become a MAN című dalunk, mely később az első megjelenésünk lett.
Rockbook: Mennyi idő kell ahhoz, hogy négy ember összekovácsolódjon? Mostanra teljesen egymásra hangolódtatok?
Page: Tudatosan addig nem kezdtünk el koncertezni, amíg nem éreztük azt, hogy a dalok és mi is összeértünk. Ez körülbelül másfél év volt. A zenénk azon kívül, hogy meg van írva, sok improvizációt is tartalmaz, illetve minden koncerten más élményt tud nyújtani attól függően, hogy mi hogy vagyunk. Ehhez pedig kellett, hogy olyan szinten érezzük egymás dolgait, ahogy érezzük is.
Boti: Teljesen nem is lehet egymásra hangolódni szerintem. De nem is cél. Pont azért szeretek a srácokkal zenélni, mert mind a négyen tök mások vagyunk. Zeneileg és emberileg is. Természetesen vannak bőven közös pontok, amik nélkül nem tudnánk működni, de nagyon fontos a zenekar szempontjából, hogy különböző szemszögekből lássuk a dolgokat.
Rockbook: Az utóbbi 20-25 éveben már erőteljesen keveredtek a különböző stílusok a rockzenében. A ti dalaitokra is a zenei sokszínűség jellemző. Nehéz kérdés, de ha még is nevén kellene nevezni a gyereket, milyen stílust lehetne ráaggatni az Antares-re? Kialakult már az Antares végleges stílusa, vagy még formálódik?
Page: Nem volt sosem tudatos a stílusok keveredése. Mások vagyunk így négyen, de a csapat hihetetlen kompromisszumkészséggel rendelkezik, igy a végeredmény mindig olyan, ami ennek a négy különböző arcnak ugyanúgy extázist hoz. Leginkább progresszív rock szerintem, de a bevett jelzőnk a progresszív pop egy jó ideje.
Boti: Végleges stílus remélem sosem fog kialakulni! Csapásirány persze kell minden zenekarnak, de hogy azon léptekben vagy bakugrással haladunk, az már más kérdés. Nem szeretnénk két ugyanolyan lemezt készíteni. Ha muszáj megnevezni, akkor talán a progresszív rock az alapja a zenénknek.
Rockbook: Terveztek a halandó ember számára könnyebben befogadható dalokat készíteni?
Boti: Szerintem (és a visszajelzések alapján is) bárkinek befogadható a zenénk. A dalaink nem szánt szándékkal bonyolultak. Én inkább játékosnak mondanám őket. Minden dalból megpróbáljuk a maximumot kihozni, amit még zeneileg elbír, de ha úgy érezzük, valamilyen ötlet nem szolgálja a dalt, akkor az elvetjük vagy átalakítjuk. Persze titkon van egy olyan szándékunk is, hogy egy kicsit megreformáljuk a mára már végletekig leegyszerűsített pop-rock palettát.
Page: Nem szoktunk ennyire tudatosan nézni zenei dolgokat, az van, ami kijön belőlünk, de szerintem ahogy változunk mi is, különböző más zenék is érdekelnek, úgy meg sok fajta dolog még fog jelenni a zenében akár rövidebb, egyértelműbb dalszerkezet formájában. Ha a dal azt kívánja, úgyis így lesz.
Rockbook: És magyar nyelvű dalokat?
Boti: Abszolút nem vagyunk ellene! Ha majd jön belőlünk természetesen, akkor lesz!
Page: Ha úgy hozza a sors, akkor nem fogunk elzárkózni előle.
Rockbook: A dalszerzésnél mi jellemző inkább rátok: a rengeteg próba vagy az esetleges improvizációk?
Boti: Rengeteg próba, ahol rengeteget improvizálunk. Általában valaki, hoz egy ötletet, és rögtön elkezdünk vele jammelni és ötletelni.
Page: Amikor elindultunk a Fülesbagoly tehetségkutatón, a fő motivációnk az újabb koncertlehetőség volt, de ezen kívül persze kíváncsiak is voltunk az emberek és a szakmai szereplők véleményére is.
Rockbook: Miért döntöttetek a tehetségkutató mellett? Máshogy nem lehet nagyobb tömeget elérni?
Boti: Valójában csak egy külső visszajelzést szerettünk volna kapni arról, amit csinálunk. Mi lehet erre jobb, mint egy szakmai zsűri? Nem is számítottunk rá, hogy nyerni fogunk.
Rockbook: Egy tehetségkutatón az ember magát adja, vagy megpróbál alkalmazkodni az esetleges elvárásokhoz, trendekhez?
Boti: Mivel a zenénk is meglehetősen kompromisszummentes, így az volt a hozzáállás, hogy csináljuk, amit szeretünk. Sőt koncerteken például szeretjük azt csinálni, hogy ha tudjuk, hogy poposabb közönség lesz, akkor odapirítunk valami brutálabb dallal, ha pedig metál közönség várható, akkor valami nyálasabb pop dalt is eljátszunk nekik.
Page: Szerintem mindenképpen magát adja. Én máshogy nem tudom elképzelni, és értelmét sem látom nagyon.
Rockbook: Ki dönti el az új dalok felépítését és hangzását? Közös munka vagy mindenki szabadon álmodhat?
Page: Minden dal közös munka alapján készül. Sokszor jammekből jönnek, de van, hogy valaki komplexebb dal alappal jön és azzal kezdjük, de volt már olyan is, hogy Fecó álmában megírt egy kb. teljes dalt, éjszaka feldúdolta, két nap múlva pedig megírtuk egy alkalom alatt.
Boti: Ez mindig közös munka eredménye.
Rockbook: Készül a közeljövőben valami új anyag? Mire számíthatnak a rajongók?
Boti: Van pár dolog készülőben, de ez még maradjon titok!
Page: Készülnek az új számok igen, izgatottak vagyunk, de pontos megjelenési dátumot még nem szeretnék mondani!
Rockbook: Hol láthatunk benneteket legközelebb?
Page: Legközelebb október 21-én a Dürer kertben leszünk két zseniális metál banda, a Rivers Ablaze és a Heedless Elegance társaságában. Nagyon sok szeretettel várunk mindenkit, nagyon király betonozás lesz! Facebook esemény itt!
Tóth Mátyás
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.