Bejelentkezés

x
Search & Filters

Tíz híres zenekar, akiket eleinte lehúztak a kritikusok

Örök igazság, hogy elsősorban a rajongók és nem a kritikusok véleménye számít egy-egy előadó kapcsán, elvégre mindenki elsősorban a közönség elismeréséért és szeretetéért játszik, ugyanakkor a kettő sokszor mégis kéz a kézben jár, hiszen amit sokan szeretnek, azt többnyire a szakma is elismeri. Az Ultimate-Guitar csapata azonban most tíz olyan zenekart gyűjtött össze, amelyet a kezdeti időszakukban eléggé lehúztak a kritikusok.
 
U2:  A közönség már az elején is jól reagált Bono-ékra, és a csapat Boy című debütáló albuma a Billboard lista 63. helyén nyitott, a legtöbb kritikus azonban egyáltalán nem volt elégedett a lemezzel. Ez persze nem sokat számított, hiszen a U2 népszerűsége a mai napig töretlen.
 
 
 
Red Hot Chili Peppers: A kritikusok részéről szinte csak negatív vélemény érkezett a zenekar első albumára, a Rolling Stone magazinban gyakorlatilag ízekre szedték a bandát - nyilván nem is sejtették, mekkora sikereket érnek majd el később.
 
 
 
Muse: A zenekarral szemben eleinte főleg az a kritika fogalmazódott meg, hogy nagyon hasonlítanak a Radiohead-re, többen azt is kijelentették, hogy a csapatban nincs is több egy albumnál. Nagyot tévedtek.
 
 
 
Radiohead: Bár később már a Muse-t hasonlították hozzájuk, eleinte magát a Radiohead-et sem ölelték keblükre a kritikusok. Igaz, az NME azt írta róluk, hogy ők lehetnek a rock egyik nagy reménysége, a többség azonban sokkal kevésbé hízelgő véleménnyel volt róluk.
 
 
 
Sex Pistols: Ma már senki sem vonja kétségbe Johnny Rotten és társai fontosságát, 1977-ben azonban a kritikusok többségének egyáltalán nem tetszett a banda nyers, kaotikus és túl hangos zenéje.
 
 
 
Jimi Hendrix: Nehéz elhinni, de bizony még Jimi Hendrix-ért sem voltak oda eleinte a kritikusok. Jon Landau, a Rolling Stone újságírója azt írta, hogy "az Are You Experienced nem egy jó album, Jimi pedig nem különösebben jó dalszerző és nem is kiemelkedő énekes." A Star Tribune tudósítója pedig egy 1968-as koncertjéről írt meglehetősen lehúzóan: "Csak akkor láttam volna bármit is, ha felállok, de Jimi Hendrix miatt nem éri meg felállni."
 
 
 
Led Zeppelin: A Led Zeppelin mindenkit sokkolt 1968-ban a Dazed and Confused doomos és kemény hangzásával, az viszont egyértelmű volt, hogy a banda megjelenése egy új korszak kezdetét jelenti. A kritikusok többsége ugyanakkor eleinte egyáltalán nem zárta szívébe a bandát, többen azt is kijelentették, hogy Jimmy Page nem jó dalszerző.
 
 
 
Black Sabbath: A Black Sabbath kicsit kilóg a sorból, ugyanis őket nemcsak a debütáló album idején, hanem jóval később is alaposan szétszedték a kritikusok és néha egészen elfajult a helyzet: Tony Iommi össze is verekedett egy újságíróval. Az első album idején egy kritikus azt írta róluk, hogy "olyanok, mint a Cream, csak rosszabbak."
 
 
 
AC/DC: Angus Young-ért és társaiért sem kifejezetten rajongtak a kritikusok annak idején. A Rolling Stone-ban megjelent egy értékelés a High Voltage album nemzetközi kiadása után, amelyben gyakorlatilag csak csupa rosszat írták a bandáról és a zenéjükről.ű
 
 
 
Pink Floyd: A Pink Floyd esete is hasonló a Black Sabbath-éhoz, ugyanis nemcsak a debütáló albumuk kapcsán érte őket lehúzó kritika. A már többször említett Rolling Stone egyik újságírója egyszerűen középszerűnek titulálta a bandát az 1968-as A Saucerful of Secrets című albumról szóló cikkében.