Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Tök mindegy, hogy mi a véleményed, csak ne tartsd magadban!” – Prosectura interjú



A Prosectura évtizedek óta a vezető magyar punkzenekarok közé tartozik – vicces és emlékezetes szövegeiket gyakran még azok is idézik, akik egyébként teljesen másmilyen zenéket hallgatnak. A banda frontemberével, Imre Norbival többek közt a punkról, a változásokról, a koncertfotózásról, a csapat eddigi 33 évéről és a punk Marlon Brando-t ábrázoló pólómintájukról is beszélgettünk.
 
Rockbook: Mit jelentett a punk 1989-ben (amikor megalakultatok) és mit jelent most?
 
Imre Norbert: Annyiban volt más a dolog, hogy még nagyon fiatalok voltunk és baromira izgalmas volt ez az egész akkor nekünk (egyébként most is az) és az jelentette benne a legnagyobb izgalmat – mint ahogy most is -, hogy legyen véleményed és azt lehetőség szerint mondd is el! Keresd meg azt a fórumot, ahol a saját véleményedet ki tudod nyilvánítani! Tök mindegy, hogy miről, teljesen mindegy, hogy mi a véleményed, csak ne tartsd magadban! Ugye fiatalon az nagyon fontos igény, hogy az ember az egész életét és az elégedetlenségét ki tudja fejezni valahogy, mert ha benne marad, akkor pattanásos lesz. smiley
 
Rockbook: Harminc év alatt mindenkivel sok minden történik. Te mennyit és miben változtál a leginkább ez alatt?
 
I.N.: Az embernek vannak tinédzser korában elképzelései, hogy majd 30-40 éves koromban majd ez meg az lesz velem, de valójában mindenki bejár egy utat és ugye megvannak azok az általánosságok, hogy fiatalon mindent most, rögtön akarunk, de ez már nem ennyire éles ilyen idősen. Igazából ezt nem én tudom a legjobban megítélni, hogy miben változtam, de biztos, hogy a dalszövegekben van ennek valami nyoma. Persze vannak ugyanazok a témák, amik ugyanúgy érdekelnek, mint kamaszkoromban, nem véletlenül beszéltünk róla annyit.
 
 
Rockbook: Ha már változások: milyennek látod a mostani punkszínteret? Lehet még egyáltalán hiteles és igazán átütő ez a műfaj?
 
I.N.:  Nem tudok ilyen színtér szinten beszélni meg gondolkodni. Amikor például van egy punk-forma és 10 éven át azon vitatkozik valakivel, hogy gyakorlatilag mi is ez a punk, ez kicsit fárasztó ebből a szempontból. Én azt gondolom, hogy mindenki találja meg benne magát, ha akarja. Már régen leszoktunk ezekről a definíciós dolgokról, hogy kényszeresen azt mondják ránk, hogy punk zenekar vagyunk. Az elején ezek persze fontosak, de szerintem az sokkal jobb, amikor azt mondod, hogy te vagy a Prosectura zenekar, és akkor nagyjából már tudják, hogy miről van szó.
 
Annak idején, amikor megismerkedett az ember ezzel a szubkultúrával, ez gyakorlatilag arról szólt, hogy nincsenek szabályok. Most arról, hogy jönnek aktuálisan hangos, megmondóemberek, és elmondják, hogy ki punk - ki nem punk. Annyi dolognak kellene megfelelni, hogy én már inkább nem is akarok az lenni … smiley
 
Ez a műfaj egészen addig lehet hiteles, amíg vannak fiatalok és vannak gondolataik – legalább is használják az agyukat -, addig ezek mindig fontos dolgok, és azt gondolom, hogy nem elhanyagolhatók azok a vélemények, amelyek ebben megfogalmazódnak. Attól viszont nagyon unalmas tud lenni a dolog, ha egymás gondolatait szajkózzák, és minden zkr ugyan arról szól. 
 
Rockbook: Több dalszövegetek is ikonikussá vált, a mai napig idézik őket, és nem is csak a legna-gyobb rajongóitok. Honnan jönnek a dalok témái? Mi mindenből merítesz ihletet?
 
I.N.: Ketten írjuk a dalok nagy részét Polgár Tamás gitárossal minden olyan témával kapcsolatban, amelyek foglalkoztatnak bennünket, amibe ugyanúgy beletartozik a maszturbálás, mint a Szabadság tér. Egyébként nagyon jókat szoktunk szórakozni szövegírás közben. Tulajdonképpen magunkat szórakoztatjuk vele. smiley Amikor ezek betalálnak, azért az jó dolog, mert tudtunk fogalmazni olyan témákat, ami az embereknek is fontos.
 
Rockbook: A rajongók jó ideje várják az új albumot. A közeljövőben esetleg számíthatnak rá?
 
I.N.: Jó ideje várják az új albumot a „szurkolók”, idénre tervezzük annak megjelenését. Most nagy elhatározásaink vannak egy új lemezt illetően.
 
 
Rockbook: Egy időben „pisi-kaki punkként” jellemeztétek a stílusotokat, magatokat pedig „önkéntes tűzoltó- és lendületzenekarként”. Tartod még magad ezekhez, vagy vannak más jelzők, amik már jobban leírnak titeket?
 
I.N.: Ezt a „pisi-kaki punk” jelzőt nem mi találtuk, hanem hallottuk valahol, de ha már így alakult, akkor legyünk azok! smiley Ha valaki ennyit hall ki belőle annak úgyis azok leszünk, aki nem, az meg jót röhög ezen.
 
Az „önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar” onnan jött valójában, amikor az elsők között volt egy pesti koncertünk a Viking Klubban és volt egy zenekar, akik neve alatt zárójelben volt egy halom meghatározás, ami őket „jellemzi”, ez pedig annyira megtetszett nekünk, hogy mi is kitaláltuk magunknak egy jól hangzó valamit, hogy „önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar”. Így defináltuk ma-gunkat tulajdonképpen. smiley Nincsenek jobb jelzők és nem is keresünk ennél jobbat magunkra!
 
Rockbook: Ki rejlik a lázadó punk mögött? Hogyan telnek a napjaid, ha éppen nem színpadon állsz?
 
I.N.: Azt gondolom, hogy megtestesítem a mai magyar átlagot teljes mértékben – már a statisztikák szerint. Volt a P. Mobilnak az „Átlagember” című száma. Én is elváltam, van egy gyerkőcöm, dolgozok, van egy barátnőm, nagyjából ennyi. Keresem magamnak a gyermekkori hobbijaimat, felelevenítem magamnak, úgyhogy elvagyok. Már csak hétvégén vagyok punk, de ezt már meg is énekeltük. smiley
 
Rockbook: Más zenekarok koncertjein is gyakran láthatunk téged, ugyanis az éneklés mellett fo-tósként is tevékenykedsz. Hogy indult el ez nálad? Mennyire szerelem és mennyire munka szá-modra a fényképezés? A mindennapokban is sok pillanatot örökítesz meg?
 
I.N.: Ez úgy indult nálam, hogy a volt feleségem gyermeket várt, akkor elhatároztam, hogy végig fogom fotózni ezt a folyamatot, mármint a 9 hónapot. Akkor vettem egy gépet és úgy megtetszett az egész, hogy ki is tanultam a fotózást szakma szinten. A koncertfotózást szeretem, bár régebben többet csináltam. Egyébként fotózgatok ezen felül is, de elsősorban magamnak. Van egy oldalam a Facebook-on, oda szoktam feltenni képeket.
 
Rockbook: Tavaly decemberben is megrendezésre került a Nagy karácsonyi PunkÜnnep. Mit jelent számotokra ez a rendezvény? Miben más, mint egy átlagos Prosectura-koncert?
 
I.N.: Általában év végén baromi sokan haza szoktak jönni külföldről és meg szoktak ezen az esemé-nyen jelenni. Olyan ez, mint egy seregszemle: megnézhet egy csomó zenekart. Főleg amikor még a Dürerben volt, amikor három teremben volt tizenvalahány zenekar és olyan emberekkel is talál-kozhatsz, akikkel egész évben nem.
 
 
 
Rockbook: Többek közt a HétköznaPICSAlódásokkal léptek színpadra, akikkel egyébként is sok közös koncertetek volt már és régi harcostársaknak számítotok. Honnan ered a két banda kapcsolata?
 
 
I.N.: A PICSA pécsi zenekar, mi szekszárdiak vagyunk, így az első időben elég sokat találkoztunk, sok helyen játszottunk együtt a környéken, mint pl.: Mohács, Pécs, stb… Aztán egy kiadóhoz is kerül-tünk egy időben, majd a szervezőnk is ugyanaz lett egy idő után.
 
Vidéki kis sutyerákok vagyunk mindannyian! smiley
 
Rockbook: Idén 33 éves a zenekar, és már van is egy Facebook-esemény az évfordulós koncerte-tekhez, amely a Barba Negrában lesz október 29-én. Milyen lesz ez a különleges jubileumi buli, illetve ezen kívül milyen terveitek vannak még 2022-re?
 
I.N.: Ezt most nem szeretnénk előre ellőni! Érdekes, hogy rengeteg információt tettünk ki erről a koncertről és elég nagy volt rá már eddig is az érdeklődés úgy, hogy senki nem tud róla semmit. Azt gondolom, hogy ez egy különleges – a legnagyobb – koncert lesz a mi életünkben, úgyhogy érde-mes figyelni az eseményt, mert szépen-lassan elkezdjük csepegtetni az információkat! (Facebook-esemény itt!)
 
Rockbook: Muszáj beszélnünk egyik új pólómintátokról, amelyen a punkká formált Marlon Brando látható, akinek a neve az Ádzseszkó című dalban hangzik el, de honnan jött az ötlet a grafika elkészítéséhez?
 
I.N.: Na, ez egy nagyon jó kérdés! A mi pólógrafikáinkat Barna Joci csinálja, már a kezdetek óta. Ő egy zseniális grafikus, nagyon sokan dolgoznak is vele, szinte nem is lát ki a munkából és nem is fogy ki soha az ötletekből. Általában úgy szoktuk készíteni a pólómintákat, hogy elmondom nek, melyik számra szeretnék, amit ő meghallgat és közösen kiötlünk rá valamit. A Marlon Brando pólóra épp a Jocinak volt egy ötlete, hogy meg kellene csinálni punkká, ami ugye zseniális lett. Joci nemcsak szakmailag, hanem emberileg is egy remek figura, akivel nagy az összhang és baromi gyorsan tudjuk ezeket az ötleteket megszülni, ezért ez egy nagyon jó együttműködés nekünk vele. Remélem, neki is! laugh
 
 
Tóth Mátyás