Bejelentkezés

x
Search & Filters

A „tökéletes rock hang” az Analog Music Hallban: Jelusick koncertbeszámoló - 2024.05.24.



Dino Jelusick fiatal kora ellenére, már most a legnagyobbakkal említendő egy lapon. Jelusick néven hengerlő zenekarával először járt nálunk, a helyszínnek pedig az Analog Music Hall adott otthont. Amit élőben produkált az énekes - azzal az igazán tökös, karcos hangjával -, azt remek érzés volt megélni. Rengeteg energiával volt megtöltve a műsor, még úgy is, hogy igen foghíjas volt az Analog Music Hall aznap este a nézőszámot tekintve. Profi mind az énekes és mind az egész zenekara, nem vettek semmit lazára, nagyon magas minőségben muzsikáltak.
 
Előzenekar az Asphalt Horsemen volt, és amit lehetett, a jófajta southernes ízekkel megpakolt hardrock zenéjükkel, ki is hozták a közönségből, jól átmozgatták az egybegyűlteket. Lőrincz Karcsi ügyesen vezényelte le az egész koncertjüket, egy pillanatra sem hagyta a közönséget lazsálni, a zenekar pedig mosolyogva, nem lebutított hangzással tolta végig a koncertidőt. Külön kiemelném Megyesi Balázs játékát és basszusgitárjának kiváló hangzását, beledöngölt mindenkit a padlóba, és nagyon jó alapot adott az egész zenekarnak. Az új szólógitáros, Paseczki Roland - a néha Zakk Wylde pózokban pengető - Lőrincz Karcsi mellett mutathatta meg mit is tud hangszerén, talán kicsit szárazabb volt a hangzása, de a tudás ott van a kezeiben. Az Asphalt Horsemen tarsolyában sorakoznak olyan dalok, és bizony nem kevés, amelyek bármikor beindítják koncertjeiken a közönséget, és ez most is elkerülhetetlen volt, a „Ride on”, a „Wasting Time”, a „Thank You”, a „Sheize the Day”, taroltak. A bő félóra műsoridő igen intenzíven telt el, kivétel nélkül minden dal nagyon ízesre sikeredett. 
 
Asphalt Horsemen 
 
A Jelusic pedig nem alibizett, nem vették haknira az estét, már a kezdést is hatásosra varázsolták. Molinó a színpad előtt, rajta a vetített logójukkal, közben izgalmas intro zene szólt, és a füstgépek dolgoztak. Dino a Trans-Siberian Orchestra előadásain már megszokhatta a látványos színpadi megjelenést, és itt is megadták a módját a nyitánynak. Az indító dal, a „Reign Of Vultures” megvillantotta a zenekar erényeit, volt embertelen jó énekhang, precíz dobolás, színpadot szántó basszusgitáros, napszemüveg mögé rejtőzködő gitárvarázsló. A zenekart remek muzsikusok alkotják, Mario Lepoglavec a nem egyszerű ritmusképletei mellé még kiváló vokálokkal is besegített, Luka Broderic a basszusgitározása mellett a pörgött, forgott, mindenhol ott volt a deszkákon. És mellettük, a gitárhős (bár néha még maga sem hitte el, hogy az) Ivan Keller, aki jó érzékkel vegyíti a klasszikusan dallamos, technikás pengetéseket a mai modern, zúzós gitározásában (talán ha azt a bizonyos zabszemet kipottyantaná, még lazábbra és látványosabbra sikerülne az így sem kispályás gitározása). Dino már az elején hátra sétált, a kicsit eldugott szintijéhez, és megszeretgette a billentyűket, s bizony nagyon remekül bánik a hangszerrel is. Nagy kár, hogy a színpad hátsó része kicsit gyéren volt megvilágítva, mert simán elbújt hátul a félhomályban. A második dal, az „Acid Rain” is a tökéletes példája volt a zenekar alapkoncepciójának, technika, zúzás, modern felfogásban (Keller itt is vakítóan jól gitározott), és mindezekre ment a hatalmas hangterjedelmű éneklés. Tényleg lélegzetelállító, amit Jelusic művelt.
 
Dino Jelusick
 
A zenekar előszeretettel dolgoz fel más előadóktól, most itt is remek példa volt erre a Roxette „The Look” slágere, azért a saját elképzeléseik szerint átmunkálva.
 
A zenészek, ha már ilyen kiválóságok, kaptak hangszeres betéteket is a műsorban, hogy megmutathassák a képességeiket. A dobokkal samplerekre indult az igen látványosra sikeredett szóló, néhány nótával később érkezett a hol funkys - hol Billy Sheehan szintű basszusorgia, de Ivan Keller gitárhúrokon bemutatott előadása is hibátlanra sikeredett, tényleg mindent megtettek a hangszeresek is Dino mellett a zenekar sikeréért.
 
Ivan Keller
 
Ez a muzsika valahol a 70-es, 80-as években gyökerezik, rengeteg mostani zenei hatással felturbózva. Így élőben megélve a modern arcba mászó zúzásaikkal nagyon megdolgoztatták a jelenlévők bólintó izmait, de a keménykedés mellet a dallamosabb, hardrockos irányra is nagyon ügyeltek, és ez a kettősség teszi egyedivé a zenéjüket, a mai uniformizált muzsikák között. Sok hatás érezhető a szerzeményeikben.
 
A „The Great Divide” egy remek power himnusz, még ha kicsit meg is tekert dallamvezetése.
 
Ha okosabb muzsikára vágyott volna a kedves koncerte ellátogató, ott volt a „Back On My Feet”, a teljes agymenésével (Bumblefoot remekmű), és a nem kevésbé ügyes zenészi teljesítményeivel. A következő lemezre talán fel is kerül. smiley
 
Volt rockoperás feeling, volt Michael Romeo lemezére megénekelt pusztító hangáradat, minden izében megkaptuk a Jelusick zenei esszenciáját.
 
A koncert végére érkezett Vörös Attila is (ha már Jelusick vendégeskedett a Pantera Tribute bulijukon), most itt csapattak két olyan Pantera klasszikust, hogy mindenki teljes elégedettséggel könyvelhette el, Dino Jelusick a kőkemény zenék iránti is elkötelezett. Az „I'm Broken”, és a „5 Minutes Alone” tiszteletet parancsoló teljesítmény volt, és Vörös Attila meggitározásával (aki kezében azért szívesebben, és többször látnám a Zakk Wylde által küldött ajándék gitárokat a Pantera előadásain) szépen keretezte az egész műsort, és kétséget sem hagyhatott senkiben, hogy milyen kiváló énekessel, előadóval, és zenekarral találkozhattunk ezen az estén.
 
 
És itt a végén azért felteszem az aljas kérdést: Te, aki most olvasod a sorokat, miért nem jöttél el erre a műsorra, ha már kíváncsi vagy a történtekre? Mert ha ellátogatsz, az ilyen kaliberű előadók koncertjeire, a szervezőknek nem kell a körmeiket rágniuk, hogy merjenek e legközelebb is hasonló produkciókat elhozni. De ami a legfontosabb, az előadók, jelen esetben Dino Jelusick is biztos lehet abban, hogy jó úton halad, és még emelkedettebb is lesz a hangulat. Én garantálom neked, hatalmas élményről maradtál le!
 
A  LOTS Musicnak, és az Analog Music Hallnak pedig köszönet az estéért.
 
Az elhangzott dalok: 
 
01. Reign Of Vultures
02. Acid Rain
03. The Look
04. Fade Away
05. Healer
06. - guitar solo -
07. Died
08. The Great Divide
09. - drum solo -
10. What I Want
11. Back On My Feet
12. - bass solo -
13. Groove Central
14. Follow The Blind Man
15. Divide & Conquer
16. Animal Inside
17. Fly High Again
+
18. I'm Broken (Pantera cover)
19. 5 Minutes Alone (Pantera cover)
 
 
Rici
 
Fotók: Máté Évi